Györök Tamás gólja döntött

A Balaton gyengén futballozott, csak a közvetlen védelme nyújtott merész célok megfogalmazására feljogosító teljesítményt – mégis, győzni tudott Újpesten.
Persze, félreértés ne essék, a vendégek nem szorulnak magyarázkodásra, mert nyerni merészeltek. Ôk szemlátomást vidáman utaztak volna haza egy gól nélküli döntetlennel, az is elegendő lett volna ahhoz, hogy az élbolyban maradjanak, és jó eséllyel lehessenek szereplői a dobogós helyezésekért vívott küzdelemnek. Sokkal inkább a házigazdák tartoznak elszámolással, például azért, hogy vajon miért nem boldogultak saját pályájukon egy csöppet sem remeklő és nem túl veszélyes ellenféllel. A lilákat ugyanis nem a balszerencse fosztotta meg a három vagy az egy ponttól, hanem valami egészen más. Valami, amit a legtömörebben talán úgy foglalhatunk össze, hogy a futballtudás hiánya. Harcoltak, küzdöttek a hazai játékosok, erre igazán nem lehetett panasz, ám olykor bántó volt látni, mennyire nem tudják, mit kezdjenek a labdával. Vagy, ha mégis, akkor mennyire nem képesek végrehajtani az elképzeléseiket. Próbáltak ők gyorsan is futballozni, csakhogy akkor pontatlanná váltak, és könnyen szerelték őket a siófokiak. Játszottak lassabban is, akkor viszont tényleg gyerekjáték volt az akcióikat csírájukban elfojtani, annyira kiszámíthatóvá lettek az átadások és a cselek – valami tehát sohasem stimmelt. A legkilátástalanabb az volt, amikor a magas beadásokat vélték üdvözítőnek, ugyanis a vendégek kapuja előtt Kuttor Attila és Hegedűs Gyula korlátlan úr volt.

A találkozó előtti sajtótájékoztatón a kollégák arról kérdezték Mészöly Gézát, hogy nem kevés-e egy csatár a hazai pályán. A 37 éves edző nagyon helyesen felelte, hogy nem ez számít, egyetlen ékkel is lehet támadó szellemű egy csapat. Az a döntő kérdés, hogy a játékosok az adott szerkezetet képesek-e megtölteni tartalommal. Nos, tényleg ez volt a döntő, az újpestiek ugyanis a mérkőzés jelentős részében semmilyen tartalmat sem tudtak adni a játékuknak. Hiába birtokolták rengeteget a labdát, hiába volt látszólag zömmel a kezükben az irányítás, ha jobban belegondolunk, inkább a siófokiak szándékai érvényesültek, hiszen a házigazdák komolyabbnak mondható helyzetekhez csupán az első félidő derekán jutottak. Ezt a két lövést leszámítva a vendégek hívei igen alacsony pulzusszámmal szurkolhattak kedvenceiknek. Mészöly Géza egyébként a hajrára módosított, a mindössze 18 éves Feczesin Róbert beállításával két csatárt tolt előre, de ez a húzás jottányit sem változtatott a helyzeten. Ide tartozik, hogy bár szerepel az Újpestben néhány idősebb, válogatottat is megjárt labdarúgó, ha a kispadot is nézzük, még több a rutintalan játékos, akik bármennyire tehetségesek lehetnek, de még nemigen várható, hogy becserélésük végzetes lesz az ellenfélre nézve.
A Balaton támadójátékára azért nem érdemes szót vesztegetni, mert ami nincs, az nyilvánvalóan nem kíván elemzést. A vendégek is időnként elképesztő technikai hibákkal igyekeztek kihozni a labdát, Sitku Illés pedig tökéletesen magányosan harcolgatott a hazai védők között, gyakran negyven-ötven méterre a legközelebbi csapattárstól. De ilyen a futball: a hajrában egyszer még így is alkalom nyílt a vendégek előtt a gólszerzésre, és ők ezzel éltek is.
Lényegében ennyi, és tényleg csak ennyi történt ezen a mérkőzésen.



Mestermérleg, fény és árnyék
Percről percre
Tamási Zoltán szerződést hosszabbított


Mindent az Arany Ászok Ligáról a Nemzeti Sport Online-on:

Bajnoki adatbank
Fordulóról fordulóra
A bajnokság végeredménye
Góllövőlista
Bajnoki múlt