Amikor az első meccsét játszotta a magyar élvonalban, akkor olyan labdarúgók voltak a csapattársai, mint a kapus Bodnár László, a védő Toma Árpád és Róth Antal, a középpályás Megyeri Károly, avagy a támadó Mészáros Ferenc. Akkortájt a PMFC egyike volt a legjobb honi alakulatoknak, senki sem lepődött meg azon, hogy az együttes a második helyen áll a bajnokságban…
A mai Pécsnek kétségkívül vannak karakteres futballistái – Dienes András és Pest Krisztián sok pécsi ifjú szemében példakép –, ám az is igaz: nem biztos, hogy a jelenlegi keret akárcsak egyetlen labdarúgójából is lesz olyan legenda, mint lett az előbb említett futballistákból.
A kapocs a két pécsi korosztály és persze csapat között Márton Gábor, aki 1985-ben még újoncként, ma már rangidősként tesz meg azért mindent, hogy a Pécs a lehető legjobb eredményt érje el a bajnokságban.
– Mondja meg őszintén: a Pécs az ötödik legjobb csapat a bajnokságban?
– Ha a táblázatra néz, akkor láthatja, hogy igen – válaszolta Márton Gábor. – Nem gondolom azt, hogy ez a realitás, azonban a futball azért is szép játék, mert sok minden megtörténhet. Amikor a nyáron feljutottunk, akkor arra gondoltunk, hogy kiharcolhatjuk a bentmaradást, ott lehetünk a nyolcadik-tizedik hely valamelyikén. A keret zöme régóta együtt játszik, számítottunk arra, hogy legalább két gárdát magunk mögé tudunk utasítani.
1/7. rész 2/7. rész:Akinek túl kemény a kispad3/7. rész: A csatárt könnyű felhergelni4/7. rész: Begyógyultak a lelki sebek5/7. rész: Márton Gábor saját magáról6/7. rész: Tököli Attila saját magáról7/7. rész: Rátgéber László is kimegy a meccsre