Akinek túl kemény a kispad

1/7. rész: Ellenfelek lesznek a pécsi fiúk
2/7. rész
3/7. rész: A csatárt könnyű felhergelni
4/7. rész: Begyógyultak a lelki sebek
5/7. rész: Márton Gábor saját magáról
6/7. rész: Tököli Attila saját magáról
7/7. rész: Rátgéber László is kimegy a meccsre

– Korábban, szerepeljen bárhol is, szinte mindig atombiztos helye volt a kezdő tizenegyben. Miként éli meg, hogy mostanában többször is a kispadra szorul?
– Nehezen! Azt azonban tudomásul veszem, hogy jelenleg ez a helyzet…
– Csapattársai megadják a profivilágban edződött, huszonegyszeres válogatott labdarúgónak járó tiszteletet?
– Azt gondolom, a játékostársaim tisztelnek, és nemcsak azért, mert hajdanán megfordultam a nyugati világban. Talán mondhatom azt, hogy tavaly vezéregyénisége voltam a feljutást kiharcoló együttesnek, én is kellettem ahhoz, hogy Pécsett ismét élvonal legyen. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy mindenki nem szerethet, így nyilván vannak olyan emberek is, akiknek nem én vagyok a szíve csücske.
– A Pécs vezetőedzője, Nagy Tamás alig három évvel idősebb önnél. Milyen viszonyban vannak egymással?
– A tavalyi bajnoki évben, amikor elindult az edzői pályafutása, többször kikérte a véleményemet, és úgy érzem, tudtam neki segíteni. Ma már ez nincs így, és talán akkor fogalmazok helyesen, ha azt mondom: hol ilyen, hol olyan a viszonyunk…
– Mi a jelenlegi Pécsnek a legfőbb erénye?
– Talán közhely, de az, hogy egységes. Véleményem szerint mindegy, hogy a magyar második osztályban, Spanyolországban vagy éppen Pécsett, de szükség van olyan futballistákra, akik, ha kell, akkor el tudják dönteni a mecscset. Szerencsére a jelenlegi csapatban mindig van valaki, aki tudja hozni a szükséges pluszt. Azaz számunkra még a Fradi is megverhető…
– Az ősszel már harmincnyolc éves lesz. Irigylem azért, mert még mindig az első osztályban játszik, de azért megkérdezem, milyen hosszú időre tervez még?
– Ezt nem tudom megmondani, de egyelőre nem érzem azt, hogy kezdenék "leépülni". Ahogy tudom, sokan még mindig miattam járnak meccsre, és egyáltalán nem érzem, hogy kilógnék a társak közül, ha ott vagyok a pályán.
– Milyen véleménnyel van Tököli Attiláról, a Ferencváros támadójáról?
– Amikor Franciaországból, Cannes-ból hazajöttem, még együtt játszottunk Pécsett. Már akkor látszott, hogy tehetséges, és ezt később hétről hétre, évről évre bebizonyította a gólveszélyes játékával. Szeretem az ilyen típusú futballistákat, és nem titkolom, egy kicsit magamat látom benne.