Kell a háromszázmillió!

– Nem örültem, persze hogy nem örültem a csúszásnak, kellemetlen nekem is, hogy várni kell a pénzre – mondta lapunk érdeklődésére Furulyás János. – Ezt nem is titkoltam Kovács Ádám előtt, akivel egyébként nemcsak az Üllői úton beszélgettem, hiszen csütörtökön még négyszer hívtuk egymást telefonon.
– Ilyen nehézkesen ment az egyeztetés?
– Szó sincs róla. A képlet roppant egyszerű: azt kérjük a szponzorunktól, hogy legkésőbb a jövő héten szerdáig vagy csütörtökig teljesítse a kötelezettségét.
– Vagyis addigra adja el a biztosítékként korábban letett háromszázszor egymillió forint értékű Celladam-részvényt?
– Egy pillanat, ne keverjük össze a két dolgot! Kovács Ádámnak a háromszázmillió forintot előbb át kell utalnia a Fradi számlájára, és majd utána beszélhetünk arról, mi legyen a részvények sorsa. Ha ő kerít vásárlót, nekünk az is elfogadható, de ha megtartjuk a papírokat, akkor sem történik tragédia.
– A sorrend tehát nem felcserélhető?
– Nem bizony, előbb lássuk a háromszázmilliót!
– Van vészforgatókönyv arra az esetre, ha megint közbejönne valami, és újfent elmaradna a teljesítés?
– Kovács Ádámot korrekt embernek ismerem, nem feltételezem, hogy ki akarna bújni a vállalásai alól. Nem könnyű az ő üzleti helyzete sem, ezt most már pontosan látom, és az, aki ismeri az élettörténetét, tudja: folyamatosan harcban állt, hogy a találmányait elismertethesse. Manapság sincs ez másként, a nyíregyházi gyárban a Vitacell gyártásának elindítása hónapokat csúszott, de ezek az ő ügyei, ebbe én nem szeretnék belebonyolódni. Egy biztos: jó szándékú emberről van szó, aki nem véletlenül óvatos, tudniillik sokan szeretnének élősködni rajta… No, de viszszatérve az eredeti felvetésre: ha Kovács Ádám mégsem fizetne, akkor a szerződésben garantált jogaink érvényesítésével fel kellene mondanunk a támogatói megállapodást, és új szponzor után néznénk. Persze akár azt is megtehetnénk, hogy az FTC Rt. részvényeinek egy részét kiárusítjuk, a mozgásterünk tehát meglehetősen tág.
– Csak éppen kérdés: anyagilag kibírná-e, talpon tudna-e maradni a Fradi az átmeneti időszakban?
– Válasszuk ketté a Ferencvárost és a futball-részvénytársaságot. Utóbbi üzembiztos működése lényegében garantált, az egyesületre viszont tényleg nehéz napok várnának, ha huzamosabb ideig nem jutnánk hozzá a támogatói szerződésben szereplő összeghez. Persze nem egyik napról a másikra dőlne össze minden, ennél azért manapság szerencsére erősebb, stabilabb az FTC helyzete.
– Azért arról ne feledkezzünk el, hogy a stadion vagyonkezelői jogának megszerzése májustól pluszterheket ró a klubra.
– De csak addig, amíg nem találunk befektetőt. Márpedig én már hosszú hónapok óta – lényegében párhuzamosan a sportminisztérium és annak vagyonkezelő cége, a Sportfolió Kht. illetékeseivel folytatott egyeztetésekkel – kutatom a lehetséges beruházókat.
– Teljesülhet-e a hokisok álma, azaz a stadionrekonstrukció keretében megépülhet-e végre a régen hiányolt jégcsarnok is?
– Jó lenne, ha így történne, de ezt most még nem tudom megígérni. Elsősorban egy multifunkcionális futballarénának és a mélygarázsnak kell elkészülnie; olyan pályáról álmodunk, amilyennel manapság még egyetlen csapat sem büszkélkedhet Magyarországon. De ne szaladjunk ennyire előre…
– …előbb jöjjön meg a háromszázmillió forint?
– Inkább arra gondoltam: előbb nyerjük meg a bajnokságot! Egészen más pozícióból ülhetünk ugyanis tárgyalóasztalhoz, ha a magyar aranyérmest képviselhetjük. A hat pont visszaszerzésével a Fradi jó eséllyel pályázik az első helyre. Igaz, az aranynyeréshez gólt, gólokat kell szereznünk, ez azonban sajnos Sopronban még elmaradt…