Irány Hongkong!

Az Újpest-szurkolók egyik szeme sír, a másik pedig nevet. Szomorúak, mert a csapatkapitány, a gárda legjobbja, az Arany Ászok Liga góllövőlistáját kilenc találattal vezető Kovács Zoltán elhagyta a Megyeri utat, annak viszont örülhetnek, hogy pénzhez jut a nehéz helyzetben lévő futballcég, amelynek most minden forintra szüksége van. Hétfőn hivatalosan is bejelentették, hogy Kovács Zoltán aláírta a kínai élvonalban szereplő Sencseng Csianlipao (és idekívánkozik a megjegyzés: jellemző, hogy idáig szinte csak találgatni lehetett a gárda nevét, mígnem hivatalos, angol nyelvű okirat segítségével sikerült megfejteni az együttes nevét) csapatához szóló szerződését, és novemberig a hongkongi együttes labdarúgója lesz. A csatárnak nem lesz új a légiósélet, hiszen korábban szerepelt a görög PAOK Szaloniki és a francia Chateauroux együttesében is. Persze, Kína azért más világ…
– Nekivág az ismeretlennek, vagy azért tud valamit az új csapatáról?
– Azért némi fogalmam van arról, hogy hol leszek majd novemberig – mondta a 16-szoros válogatott játékos. – Valamikor a jövő héten repülök, és a Pekingben légióskodó Kenesei Krisztián azt mondta: nem kerülök rossz helyre. A Sencseng a negyedik helyen végzett az élvonalban, és most mindenképpen előrébb szeretne kerülni a tabellán. A város közel van Hongkonghoz, nyugati kultúrájú hely, így nem félek attól, hogy rossz helyre kerülök.
– Hogy került egyáltalán képbe a Sencsengnél?
– Az ügynököm, Vörösbaranyi József juttatott el néhány videokazettát a mérkőzéseimről a kínai csapathoz. A vezetőedző eljött megnézni, és azt mondta, hogy szüksége van rám. Nagy szó az, hogy próbajáték nélkül sikerült szerződést kötnöm, ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy Kenesei Krisztián jól teljesített az elmúlt időszakban a kínai egyesületében.
– Gondolom azért a családja nem feltétlenül volt boldog, amikor értesült a lehetőségről, hiszen, hogy mást ne említsünk, éppen építkeznek.
– A munkálatokat, mondjuk, nem én vezettem, így ez nem lehetett döntő érv. Csupán néhány hétre kell majd nélkülöznöm a szeretteimet, mert a tervek szerint sokat lesz majd velem a feleségem és a kisfiam is odakint.
– Mi szólt volna amellett, hogy maradjon?
– Az Újpest miatt szívesen maradtam volna, hiszen nagyon szeretem ezt a klubot. Minden ideköt, így aztán elhiheti, hogy nem könnyű itthagyni a Megyeri úti stadiont.
– Nem volt kötelező mennie…
– Persze, ebben igaza van, de én sem vagyok már úgymond mai gyerek, így aztán ebben az esetben a családom érdekeit kellett előtérbe helyeznem. Most nem a szívemre hallgattam – ha ezt tettem volna, akkor mindenképpen maradok –, hanem az eszemre.
– Akkor ezek szerint elsősorban a pénz miatt megy.
– Nézze, amikor 2002-ben hazajöttem Franciaországból, több ajánlatot is kaptam. Akkor úgy döntöttem, hogy nem megyek el az Újpesttől, nekem ennél sokkal többet ér a klub. Most valóban a pénz is érv volt, az anyagiak miatt megéri légióskodnom Kínában, ugyanis az itthoni fizetésem többszörösét kapom majd meg. Egyébként meg azt gondolom, hogy ha már elhagyom az Újpestet, és sikerült megállapodnom egy külföldi klubbal, akkor már mindegy, hogy Franciaországba, Görögországba, vagy éppen Kínába megy az ember.
– A válogatottság nem volt visszatartó erő? Újpestről könnyebb bekerülni a legjobbak közé, mint Kínából.
– Ebben nem értünk egyet, hiszen Kenesei Krisztián is szerepelt Cipruson a csapatban, pedig ő már egy ideje a pekingi csapatában játszik. Továbbá észre kellett vennem azt, hogy harmincévesen hiába vezetem a góllövőlistát, hiába lettem első a Nemzeti Sport játékosrangsorában, mégsem állnak értem sorba a nyugat-európai klubok… Vagyis hazudnék, ha azt mondanám, hogy szakmai okai vannak annak, hogy Kínába szerződtem.
– Ha már itt tartunk: nem lehet magyar gólkirály.
– Ne is mondja, mert ezt nagyon sajnálom. Nagyon régen volt újpesti játékos a legjobb góllövő, még Fazekas László huszonnégy évvel ezelőtt, és én szerettem volna az lenni, mi több, még a szurkolóknak is megígértem, hogy megnyerem a góllövők versenyét. Ezt most nem tartom be, de remélem, ha visszatérek, később pótolhatom…