Szűcs Lajos: nincs jelentősége, hogy visszaadták a hat pontot

Kezdjük a végén: amint befejeződött a bajnokság, hatalmas változások történtek a Ferencvárosnál. Önnel is fordult egyet a világ?
– Nem mondhatnám, hiszen nekem nem az a feladatom, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzam – mondta Szűcs Lajos, a Fradi 31 éves, egyszeres válogatott kapusa. – Nekem futballoznom kell. Bár tagadnám, ha azt mondanám, nem érdekelt, mi minden történik a futball-rt.-nél, elvégre a mi sorsunkat is befolyásoló döntésekről volt szó.
– A felkészülési eredményekből arra lehet következtetni, hogy jótékony hatású volt, hogy Pintér Attila lett a vezetőedző.
– Reméljük, hogy nagyszerű eredményeket érünk el Pintér Attilával, akit egyébként nagyon szerettem játékosként. Az akkor megismert alázata, elhivatottsága manapság is szimpatikus. Ám nem szabad elfelejteni, hogy eddig többnyire műfüves pályán meccseltünk.
– Egy kapus miként látja, és mennyit érez abból, hogy az új szakember új szisztémát honosít meg?
– Mivel elképzelhető, hogy néha a négyvédős rendszert alkalmazzuk majd, sokat kellett gyakorolnunk ezt a formációt. Ilyenkor többször kell játékba avatkoznom, bátrabban paszszolnak vissza hozzám a társak, és így többet vagyok kénytelen lábbal hozzáérni a labdához. Minderre fel kellett készülnöm.
– Arra is felkészült, hogy immár többen haragszanak önre, mert rendszeresen lemondja a válogatottságot? Legutóbb sem tartott a nemzeti együttessel.
– A válogatott vasárnap indult Ciprusra. Előtte, kedden lázas lettem, influenzával kezeltek, de nem sokkal később kiderült, homloküreg-gyulladásom van. Ha korábban felismerik ezt, a többiekkel tarthatok, ám így nem utazhattam. László Csabával, Lothar Matthäus pályaedzőjével és Magyar Zoltán menedzserrel is beszéltem, az utolsó pillanatig úgy volt, hogy megyek. Aztán szombaton a válogatott csapatorvosa megkért, ne menjek oda még a találkozóra se, mert megfertőzhetem a többieket. Itthon maradtam, és összesen tíz napot pihentem. Csütörtökön merészkedtem ki először a lakásból, pénteken csatlakoztam a társakhoz, aztán szombaton már szólt is Pintér Attila, az edzőmeccsen ötven-hatvan percet védek.
– Ôszintén: fontos önnek a válogatottság?
– Ha nem lenne fontos, már régen kiálltam volna, és kijelentem, kérem, engem nem motivál, hogy magamra húzhatom a címeres dresszt, velem ne számoljanak. De erről szó sincs! Amióta futballozom, nincs szerencsém a válogatottsággal. Már serdülő-, utánpótlás- és olimpiai válogatott tagként is előfordult, hogy ilyen-olyan okból nem védhettem. Felnőttként még inkább így alakul. Ám tavasszal szeretném bebizonyítani, hogy számolhat velem a szövetségi kapitány.
– Ha az időjárás nem szól közbe, már túl vannak a soproni meccsen, melynek kapuját alighanem Hajdu Attila védte volna.
– Tényleg? Úgy tudtam, Milinte Árpád állt volna a kapuban. Rendkívül súlyos sérülés után tér vissza Attila. Sajnáltam, amikor megsérült, rengeteget tett az MTK-ért, nem is értettem, hogy miután bajnoki címhez segítette klubját, hogyan mondhattak le ilyen könnyen róla. Remélem, mihamarabb csúcsformába lendül, amire meg is van minden esélye, hiszen profi mentalitású, bár hozzá kell tennem, nincs könnyű helyzetben.
– A Ferencváros milyen helyzetben van?
– A visszakapott hat pont aligha befolyásolt bármit is, mert meggyőződésem, a Fradi így is, úgy is a legfőbb esélyese a bajnoki címnek. Tavaly az utolsó fordulóban buktunk el, az idén viszont szeretném életem nagy álmát valóra váltani, és a kupát meg a bajnoki címet elnyerni.