Ha nincsenek a soproniak, akkor nem szólok egy szót sem&Csakhogy e derék, bordó-szürke klubszínekkel büszkélkedő egyletnél a hét eleji, országot bénító, "félelmetes", azaz átlagban mintegy két centi vastag takarót ránk borító havazás vége felé úgy gondolták: megérett az idő a pályatakarításra.
Hogy, hogy nem, eszükbe jutott, van ebben az országban ráérős ember tucatszám, és így a sopronkőhidai börtönből kikértek néhány jó magaviseletű és gyaníthatóan a futballért a rács mögött is rajongó rabot, akik aztán e néhány órás szabadságért cserébe akkurátusan lelapátolták a havat a pályáról.Sopronban – ez volt a helyzet péntek délután –, a városi stadionban bőszen lehetett futballozni, ergo semmi akadálya nem volt annak, hogy vasárnap a Ferencváros pályára lépjen a Matáv ellen.Más kérdés, hogy mostanra – amikorra kiderült, hogy elhalasztja a fordulót – Sopronban is alábbhagyott a lendület, és a péntekre lehulott havat hagyták a pályán pihenni…Másutt azonban – a hírek szerint – még kísérletet sem tettek… Sem Újpesten (ahol is gyaníthatóan a régi idők apropóján csak van valami régi BM-es kapcsolat, és aligha lett volna fárasztóbb a büntetés-végrehajtás segítségét kérni pályapucolás-ügyben, mint az inkább a telefonos kapcsolatban erős matávosoknak…), sem a Hungária körúton, sem Zalaegerszegen, sem Békéscsabán nem sikerült aktívan takarítani, annak ellenére sem, hogy az egyszeri focirajongó embernek a recept oly egyszerűnek tűnik: ha mifelénk nagy ritkán lehullik néhány centi hó, hát azt azon nyomban le kell seperni a játéktérről, avagy ha ónos eső hull alá, akkor azt időben le kell leterelgetni a pálya széle felé.Hajdanán, amikor méter magas hófal ölelte körül a városokat, valahogy megoldották mindezt.Nem volt semmiféle titok, mert ahogyan azt egy régi vágású edző mesélte: ha érezte a csontjaiban, hogy cudarra fordul az időjárás, akkor szólt a gondnoknak, figyeljen jobban, és ha szállingózni kezd a hó, teríttesse le a játékteret vastag vászonnal és nejlonnal, majd pedig ha csendesedik a tél haragja, húzassa le azokat a pálya szélére.Itt-ott volt némi hófolt – mert hát nem lehetett könnyű a pályáról leráncigálni a böhömnagy lepleket a hóval megrakva –, a fű is szomorúan, a levegőtlenségtől megsárgulva lapult rá a földre, de futballozni lehetett még a bőrrepesztő hidegben is.Nos, mi, egyszeri focirajongó újságírók itt, a Szugló utca 83–85. szám alatt már nem a csontjainkra, hanem e modern világban alkalmazott számítástechnikára hagyatkoztunk (gondolván, ezt teszik a profikluboknál is), és a ránk köszöntő hirtelen hideg miatt még hétfőn az internetről vadásztuk le az időjárás-előrejelzést. S láss csodát, szinte percre pontosan megjósoltuk, mikor, mennyi hó hullik majd, és mikor szitál majd Soprontól Békéscsabáig eső a futballistafejekre.Azonban ismerve a túlkényelmesedett magyar focivalóságot, kapásból megírtuk azt is, hogy aligha lesz nálunk február 28-án forduló.Az előrejelzés bejött.A pályák – kivéve ugyebár a sopronit –, mint valami nagy és vad mezők, már napok óta hátukon hordják a jeget, a sarat és azon a fehér hópaplant, hiszen e tajgát seprű hétfő óta nem simogatta, lapát nem sértette.Így tehát ismét befagytunk ebbe a csendes és most néhány centis hóval borított magyar focivalóságba, amelyben a gólok és a szép lövések helyett arról a nagy bravúrról számolhatunk be, hogy a jövő hét végén a második fordulóval köszönt ránk a tavasz…