Amikor a szurkolók is pályára léptek

Nem sokkal kettő után tudniillik a lelátón helyet foglalók (illetve: noha a hatalmas arénában válogathattak volna az ülőhelyek között, mégis álltak) azt hallották: "Szurkolók a pályára!"Előző nap még úgy tetszett, az első tavaszi forduló rendezvényeire kilátogatóknak semmi más dolguk nem lesz, mint hogy végre újra élvezzék a futballt. Aztán derűre ború: szombaton még csak eső esett, ám vasárnap reggelre már hótakaró borította a létesítmény zöld füvét. Az akkori beszámolók szerint "…a hideg és a locspocs sok szurkolót otthon tartott", ennek ellenére tízezren mégis beálltak a jegypénztárba (manapság legfeljebb hébe-hóba, napsütötte időben jönnek össze ennyien…).Hogy ne váltsák vissza a belépőket, a drukkereknek szó szerint taposniuk kellett. A felszólítást követően ugyanis ahányan voltak, annyian a gyepre tódultak, hogy – csizmában, makkos vagy éppen a vasárnapi, ünnepi cipőben – végigmasírozzanak a pályán. Negyedórán át jártak fel és alá, mígnem Soós sporttárs, a meccs játékvezetője azt nem mondta: "Köszönöm, uraim, ez a talaj már focira alkalmas."A tudósítás szerint a bírónak több téves döntése is akadt, ám a házigazdák aligha bánták, hogy engedélyt adott a játékra: Albert Flórián duplájával 2–0-ra nyertek. A zöld-fehér csapat mellett "hóban-rosszban" kitartó drukkerek persze nem csupán a sikerre emlékezhetnek jó szívvel, hanem arra is, hogy azon a (vasár)napon, kedvenceikhez hasonlóan, ők is pályára léptek…