Nagy meccs lesz a visszavágó

Újdonsült műkorcsolyázó Európa-bajnoknőnek, Sebestyén Júliának is dicsőségére válna a talpon maradás. Csúszkálás kilencven percen át, amint ez várható volt. És persze a belga attakok sorban egymás után. A belga csapat norvég edzője, Trond Sollied sem várt mást az övéitől: "Végig uraljuk a mérkőzést, ebben biztos vagyok" – hangoztatta még a szerdai sajtótájékoztatón.
Támadott is a Bruges, de a DVSC szervezetten védekezett. És keményen. Egy-egy tüske is ült a hazaiak lábán, érthetően mérgesek voltak, de elsősorban magukra, tekintettel arra, hogy amitől a leginkább tartani kell, a beívelések nem jöttek be. Az FC Bruges ugyanis nyomasztó magassági fölényét igyekezett kihasználni – húsz perc után is gólhelyzet nélkül. Az első debreceni szöglet során a sarokba kisétáló Kiss Zoltánt hógolyózápor fogadta – egy gombóc épp a fején landolt, midőn középre kanyarította a labdát.
Aztán kapott a Bruges szlovén légiósa, Nastja Ceh is az ellenkező sarokban…
Zúgott a "Hajrá, Loki!" – megállás nélkül.
Jó volt ezt hallani, de rossz volt látni, hogy ördögi játékos Victor, pokoli gyors, s a mindig kirakott bal "evezőjével" egyfolytában betarttatta a Loki védőivel a három lépés távolságot. A félidő hajrájában született gólnál is ott asszisztált – előzőleg csak Andrés Mendozán múlott, hogy addig nem rezdült meg a háló –, a norvég Rune Lange kíméletlenül bevágta a lecsorgó labdát.
Rövid csend, aztán újult erővel szólal meg a debreceni kórus, amely már-már gólt kiálltott Bernáth Csaba beadással záruló szólóját követően, ám Sándor Tamás nem találta el a labdát.
Pedig nagyon kellett volna az, hogy gólt szerezzen a Loki, mert abban mindenki biztos lehetett: a belgák nem vesznek vissza a tempóból – sőt!
Nos, később is rohamoztak becsülettel, de ez a monoton darálás nem is volt annyira ijesztő…
A második félidőben jöttek egymás után a helyzetek, közöttük is a legnagyobb: Bernáth Csaba, Dombi Tibor, Kiss Zoltán sakkig játszott ki egy szituációt, de csak azért nem lett matt, mert a veterán Danny Verlinden, sajnos, jókor repült.
Alaposan belehúzott a Loki a második negyvenöt percbe, Bajzát Péter elől mentettek kétségbeesve a belga védők, majd a másik oldalon Andrés Mendoza a kapufát találta el a labdával.
Talán e rövid mondatok is hűen visszaadják, hogy jóval pergősebb futballt hozott a folytatás – első fele. Hogy az FC Bruges nincs igazán jó formában (bár a bajnokikat sorra nyeri), ezúttal is látszott. Rakkoltak, hajtottak a belga, szlovén, perui és cseh válogatottak, csakhogy ötlet nélkül mindez keveset ért. A támadások monotonságát egy-egy klasszikus, láthatóan pontosan koreografált magyar kontra törte meg, ám a befejezés sehogy sem akart összejönni.

A "Blue Armynak" sem voltak igazán ínyére az addig látottak, a keletről érkezett gárda szívós rombolása, és a kedvenceinek tehetetlensége. Fütty harsant, mint az elégedetlenség legbiztosabb jele, hogy aztán ezt az elképedt felhördülés váltsa, amikor David Rozehnal a kapu mellé küldte a labdát.
No, ez ijesztó volt, főleg annak fényében, hogy a hajrá is hazaiaké volt. Helyzet itt, helyzet ott – ám hiába voltak lehetőségei a debrecenieknek, egyetlen megingás (és ezzel együtt a hótól csúszós talajon egy remekül eltalált labda) eldöntötte ezt a mérkőzést, viszont ez az árva bruges-i gól nem döntötte el a továbbjutást: a szerdai visszavágóra maradt remény.
Az lesz aztán a nagy meccs…

Mestermérleg, fény és árnyék
Percről percre