Üllői út: nem várt (ki)hívás

– Merthogy? – kérdezett viszsza a középpályás.
– Általában nyerő szám a huszonegy…
– Hm, csak kedden töltöm be… Bár az előjelek nem rosszak, hiszen a múlt hét közepén megcsörrent a telefonom, és nagy meglepetésemre Pintér Attila azzal keresett, hallotta, mi történt, azaz, hogy szerződést szegett velem szemben az MTK, emiatt pedig mindenképpen távozni szeretnék a Hungária körútról. Mondta azt is, hogy kíváncsi lenne rám, és felajánlotta, menjek, és készüljek a Fradival.
– Sőt, szombaton már pályára is lépett zöld-fehér szerelésben, Alekszandar Jovics kilences számú dresszében. Lehet, hogy szerencsésebb lesz, mint az ősszel?
– A szombaton rendezett Hajduk Kula elleni előkészületi találkozón játszottam, és meg kell hagyni, jólesett a mozgás, habár még igencsak érződött a teljesítményemen a hosszú kihagyás.
– Egy profi mondhat ilyesmit?…
– Miért ne mondhatna, hiszen ez a helyzet… Decemberben szünetelt a bajnokság, januárban pedig feljelentettem az MTK-t, így nem az edzésekről szólt az életem. És még mielőtt rákérdezne, már mondom is: a szerződésemben szerepel egy kitétel, amennyiben az MTK harminc napot késik a fizetésem átutalásával, akkor felbonthatom a szerződésem. Mivel késett, és úgy láttam, a helyzet nemhogy javulna, hanem egyre rosszabb lesz – már rengetegen távoztak a csapattól, köztük az az Illésés Béla is, akiről sokan azt vélték, soha nem hagyja el a kék-fehéreket –, és semmi biztosíték arra, hogy megkapjam a pénzem, megtettem azt, amit tehettem: feljelentettem a klubot. Úgyhogy most várnom kell a jövő hét keddig, bár meglehet, ezzel még nem ér véget a történet, mivel könnyen megtörténhet, az MTK fellebbez majd, következik a másodfok, és ki tudja, meddig húzódik el az ügy.
– A járandóságát legalább már megkapta?
– Egy részét! Az ügyvédemmel írtunk egy levelet a klubnak, nem sokkal később elküldték a tartozásnak mintegy a felét. Most írunk még egy levelet, hátha megkapom a másik felét is.
– Kellemesen telhetnek a napjai mostanság. Milyen esélyt lát így arra, hogy a Ferencvárosban folytassa?

– Először is a február tizenhetedikei tárgyalásig nem írhatok alá semmiféle papírt. Másrészt ez nem csak tőlem függ, hanem Pintér Attilától is, hogy lát-e egyáltalán fantáziát bennem. Az biztos, hogy az elkövetkezendő napokban Lipcsei Péterékkel készülök. Már ezt is hatalmas eredménynek tartom, kiváltképp azok után, hogy az elmúlt két hónapban kizárólag erőnléti edzővel tréningeztem, újra bele kell lendülnöm a játékba, meg kell szoknom a labdát. Mindenesetre igencsak örülnék, ha szükség lenne rám, elvégre a Ferencvároson meg a Debrecenen kívül biztos anyagi helyzetű egyesület nemigen van ma Magyarországon. Ha pedig úgy alakul, hogy mégsem igazol le az FTC, akkor a fegyelmi végzéssel a kezemben megpróbálok külföldre szerződni.
– Sokan azt mondják – látva önt szombaton –, hogy igencsak jó súlyban van.
– Ezt nem tudom, ki találta ki! Egyáltalán nincs súlyfeleslegem. Persze nem vagyok még a legjobb formában, játék közben lassabb a gondolkodásom a kelleténél, nem érzem még a labdát, a ritmust, de hát ez egyértelműen a két hónap kényszerű pihenésnek tudható be. Meggyőződésem, hogy rövid időn belül sokkal jobb állapotban leszek.
– Mit jelent az, hogy rövid időn belül?
– Szerintem egy, másfél hét múlva már jelentősen feljavulok. Nemhiába készültem külön erőnléti edző-vel! Igaz, a labdás gyakorlatok elmaradtak, ám fizikálisan nincs sok problémám. Ha nem hiszi, hívja fel a trénerem!
– Felhívom, de előbb mondja meg, ön szerint mi lesz az MTK-val?
– Hát, nem sok jóval kecsegtetnek a mostani történések. Szerintem Várszegi Gábor beleunt a mai magyar futballba. Hogy csak adja és adja a pénzt, kiugró eredmény meg sehol! Nem tudom, mi lesz ennek a vége…