Amióta egy évtizeddel ezelőtt megjelent a magyar futball színpadán, Bodnár György kapott hideget-meleget. Azt azonban legádázabb ellenfelei sem vitatták, hogy a farzsebében folyvást három ország útlevelét hordó szaknévsoros vállalkozónak remek az üzleti szimata.
Bodnár György pedig a napokban lépett. Eladta maradék üzletrészét a közvetítési jogok egy részét birtokló Football Duó Kft.-ben. Abban a gazdasági társaságban, amelyről sosem tagadta: a szíve csücske. Alighanem többek ünnepelték a távozását, pedig ez a történet nem elsősorban arról szól, hogy a Magyar Hivatásos Labdarúgóliga visszavásárolta a futballnak azt, amiről a futball egyébként 1994-ben önként és dalolva mondott le, azaz a tv-közvetítések jogát.Bodnár György döntése tudniillik vészjelzés. Újabb vészjelzés arról, hogy – Bokor Pétert idézve – javában zajlik a "végjáték a Duna mentén".Merthogy a Szaknévsor-tulajdonos nem az egyetlen távozója az elmúlt időszaknak. Mostanság vette a kalapját az ország legsikeresebb, legtehetősebb vállalkozói között számon tartott két üzletember, Demján Sándor és Várszegi Gábor is. Ôk, akiknek az érkezésétől annak idején éppen azt remélte az iparág, hogy szerepvállalásukkal példát mutatnak, kedvelt csinálnak a futballbefektetéshez más tőkeerős üzletembereknek is. Szó se róla, Demján Sándor és Várszegi Gábor tényleg példát mutatott: villámgyorsan távoztak a sportágból. Nem kell mondani: korántsem azért, mert beváltak üzleti számításaik, és roppant ígéretesnek látnák a jövőt.Persze vannak még befektetők, akik kitartanak. Annak ellenére is, hogy a honi futball válsága majdnem olyan tempóban mélyül, mint ahogy a MyDoom nevű féregvírus pusztítja a számítógépes rendszereket. Csak néhány példa az elmúlt napok terméséből: Fehérvárott nincs annyi pénz, hogy tunéziai táborozásra és a légiósok kifizetésére egyszerre jusson; Zalaegerszegen arról vitatkoznak, 108 millió forint vagy 600 millió forint-e a labdarúgó-rt. hiánya; az éveken át mintavállalkozásnak tartott MTK képtelen versenyezni a Szombathellyel Illés Béla megtartásáért…Ráadásnak itt van a lassan atomjaira hulló Újpest esete. A kialakult helyzetet illusztrálja, hogy Gyulay Zsolt ügyvezető immár azt kénytelen bizonygatni: össze tudnak kaparni annyi pénzt, hogy a Megyeri úton a tavasszal is lehessen még csapat… Mindez két évvel azután, hogy a Magyar Fejlesztési Bank úgy döntött, több mint félmilliárd forintot invesztál az OTP Bank Rt., a MOL Rt., a Magyar Posta, a Magyar Villamosművek és a Szerencsejáték Rt. által is támogatott újpesti futballba. Mára a szponzorok többsége felszívódott, új befektető pedig a sorozatos tárgyalások ellenére sem érkezett. Nem véletlenül: a jeles hagyományok, a korszerű stadion, a népes szurkolótábor sem ellensúlyozhatják annak kockázatát, amit manapság a lilákra sütött "Fidesz-csapat" bélyeg jelenthet – 2006 pedig még túlontúl messze van…Egy erős érdekérvényesítő képességű üzletággal persze nem lehetne könnyen kukoricázni. Ám a profifutball pozícióit napjaink magyar politikai-gazdasági-üzleti valóságában jól jelzi: a sportminisztérium létesítménygondozó cége egy, a pesti nagystadionok sorsáról zajló egyeztetési sorozat kellős közepén azzal üzent tárgyalópartnerének, hogy a kispesti utánpótlásbázison a tél kellős közepén kikapcsoltatta a fűtést.Demján Sándor, Várszegi Gábor és Bodnár György távozásának biztosan sokan örülnek. Ám ünneplésre talán még sincs ok…