Gesztus a drukkereknek

"Drukkereink oly sokszor kiálltak már mellettünk, remélem, ezzel az apró meglepetéssel sikerült valamit visszadnunk abból, amit az elmúlt időszakban kaptunk tőlük – nyilatkozott csapatkapitányi, egyben szervezői minőségében Borgulya István, aki legfeljebb azért bosszankodhatott, mert a selejtező befejeztével a kispesti futballistákat nem ünnepelhették hasonló okokból, mint a szurkolókat. – Bár negyedikként zártunk, nem vagyunk csalódottak, hiszen az igazi gyep után a műfüvön is megvertük az NB I B-ben velünk rivalizáló és hozzánk hasonlóan szintúgy a feljutásért küzdő Vasast, és bár alig gyakoroltunk teremben, palánkot meg legfeljebb a kosárlabda-pályán láttunk, helyenként ügyesen játszottunk, és ha kicsivel több szerencsénk van, akár az első helyre is befuthattunk volna. Sebaj, leszünk mi még elsők az idén: a másodosztályú bajnokságban, valamint a Magyar Kupában is a legjobbként szeretnénk végezni."
Maradva a vasárnapi győztesnél: a Sopron kispadjára először Káposztásmegyeren leülő Dajka László legfeljebb akkor könyvelhetett volna el ennél szebb bemutatkozást, ha a Matáv pontveszteség nélkül zárja a megméretést. Na, persze a Vasas elleni döntetlen csak két pontba s nem a továbbjutásba került, így a hivatalosan bordó-szürkében szereplő, ám a legtöbbször piros-fehérben pályára lépő társulat tagjai már tervezhetik a jövő hét végén esedékes debreceni kirándulást.
"Nagy utazásnak nézünk elébe, meglehet, háromnapos túra vár ránk, ugyanakkor azt gyanítom, jó néhány, a döntőről lecsúszó gárda lenne a helyünkben – jegyezte meg a soproni csatár, Tóth Mihály. – Egyet aludva a történtekre azt kell mondjam, a torna maximálisan elérte a célját, mivel a közönség jól szórakozott, miközben a Matáv továbblépett…"
Méghogy a közönség jól szórakozott?!
Speciel a kispestieket aligha vetette szét az öröm, amikor Tóth Mihály – éppen Tóth Mihály! – háromszor vágta a labdát a Honvéd hálójába.
"Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor volt csapatom ellen mesterhármast értem el. Azt nem jelenthetem ki, hogy sajnálom, hiszen manapság mégiscsak a Sopron sikeréért hajtok, de a Honvédra mindig is jó szívvel gondolok vissza, elvégre nem feledem, hol vált belőlem élvonalbeli labdarúgó, hol lettem Magyar Kupa-győztes. Hallottam, a kispestiek még a régi, engem éltető nótára is rákezdtek, gondolom, nem azt várták, hogy cserébe rúgok nekik három gólt…"
Említett három találathoz jött még kettő, emígyen a legeredményesebb labdarúgónak járó díj is felkerült a soproni buszra.
"Egy kupát és ajándékcsomagot kaptam, de a dicsőség éppoly fontos nekem, mint a tárgyjutalom – állapította meg a gólkirály. – Dajka László csupán annyit kért tőlünk, úgy teljesítsünk, hogy a végén emelt fővel jöhessünk le a pályáról, szerintem sikerült megfelelnünk ennek a kívánalomnak… Látványos meccseket játszottunk, ezért is mondtam, hogy a publikum bizonyára élvezettel nézte végig a küzdelmet. Debrecenben valószínűleg még izgalmasabb párharcok lesznek, és persze mi más lenne a célunk, mint hogy a legjobbak között is a legjobbak legyünk."
Szóval a nagydöntő: eddig a címvédő Loki mellett a jelek szerint minden (játék)téren remeklő Balaton FC, a Győr és a Sopron vallhatja magát a hatos finálé résztvevőjének. Még két hely kiadó, de csak e hét végéig, amikor is Szegeden megrendezik az újabb selejtezőkört. Szombaton a házigazdák együttesén kívül az MTK Hungária, a Videoton és a Kecskemét, vasárnap pedig a Békéscsaba, a Ferencváros, a Zalaegerszeg, illetve a másodosztályt képviselő Balassagyarmat kap esélyt arra, hogy a fenti négyes példáját követve "bejátszsza" magát a döntőbe. Akadnak ugyebár olyan versengések, ahol a hatodik hely is pontot ér, ám mint mindenütt, Debrecenben is az első hely fizet igazán: a győztesnek a díszes trófea mellé egy csaknem ötmillió forintot érő csekket nyújtanak majd át a szervezők.