A börtönből érkezett az üzenet

A rendőrség leszerelt rohamcsoportosaiból négy éve alakult vállalkozás szerződése december 31-ig tart a ligával, és egyelőre nincs döntés arról, folytatódik-e az együttműködés. Az Expol ügyvezetője, a korábban a Rendőrség Különleges Szolgálatának terrorelhárításra szakosodott részlegénél kommandósként dolgozó Jungwirth István sikeresnek ítéli eddigi munkájukat, s abban sem lát ellentmondást, hogy saját maga is elismeri: a magyar stadionok lelátóin nincs rend.
– Elindult a rendteremtés folyamata, és nagyjából az út hatvan százalékát tettük meg, ami nem rossz eredmény, de van még teendő bőségesen – mondta Jungwirth István. – Elértük például, hogy a biztonsági cégek vizsgázott vagyonőrökkel dolgoznak a meccseken, akik megkülönböztető mellényt viselnek, és tisztában vannak a pályarendszabályokkal. Arról természetesen kár lenne álmodozni, hogy a futballstadionok népe egyszer majd olyan áhítattal ül a lelátókon, mint az operaház közönsége, és azt sem szeretnénk elhitetni, hogy manapság már a rend az úr mifelénk a stadionokban. De azért a helyzet javult, és nem is keveset. Szakmai igazgatónk, Boros Sándor barátom éppen mostanság állítja össze az elmúlt hónapok statisztikáit. Nos, a számok azt mutatják, hogy amíg tavaly ősszel kilenc jelentős rendbontást regisztráltak, ebben a bajnokságban eddig két látványos balhé akadt: az egyik Sopronban, amikor az újpesti drukkerek a meccs után berohantak a pályára, a másik Újpesten, amikor a Fradi-meccs alatt a hazai szurkolók egymással és a rendőrökkel csatáztak. Jelzésértékű lehet, hogy a korábban különösen forró terepnek számító Üllői úton az egyik középső lelátórészben családi szektort alakítottak ki, és ezzel is próbálják az embereket visszacsalogatni a pályákra. A futball színvonalán nem tudunk segíteni, ám az is roppant fontos, hogy az emberek ne féljenek kimenni a mérkőzésekre.

Az internetet is olvasni kell

– Aki rendszeresen járja itthon a futballarénákat, annak talán nem ennyire erős a biztonságérzete. Az utolsó őszi játéknapon például kifejezetten háborús hangulat uralkodott az Üllői úton, bár tény, hogy a korábbi zajos összecsapások elmaradtak a fradisták és az újpestiek, illetve a drukkerek meg a rendőrök között.
– Az emberek gondolkodásán nem tudunk egyik napról a másikra változtatni, ez nem is egy civil biztonsági szolgálat feladata. Sajnos a verbális háború manapság is dúl, de a rasszista transzparensek mára eltűntek, és az éveken át rettegett ferencvárosi táborra immár a zöld-fehérek vidéki kirándulásai alkalmával sem lehetett különösebb panasz. Ehhez persze számtalan megelőző intézkedésre is szükség volt. Említhetem az olyan, színfalak mögötti operatív munkát, amikor már napokkal a kritikusnak ígérkező meccsek előtt figyeltük, miféle üzengetés folyik a különféle internetes oldalakon az ellentáborok között, de a Megyeri úti Újpest–FTC rangadóra például a szigorú beléptetés miatt másfél száz vendégdrukker be sem juthatott.
– A hazai szektorban mégis kirobbant a botrány a második félidőben.
– Az Expol szerepvállalása azért újszerű a magyar futballban, mert ez ideig még nem volt olyan biztonsági cég, amely országos szinten vállalkozott volna a stadionok biztonságosabbá tételére. Mi alapvetően a felügyelőink révén vagyunk jelen a meccseken, akik a biztonsági terv elkészítésétől egészen a meccs levezényléséig ellenőrzik a rendezők munkáját. A Megyeri úton az említett találkozón viszont a saját embereinkkel is segítettük a beléptetést, igaz, az újpesti biztonságiakkal egyeztetve őket a vendégszektorhoz irányítottuk. A lila tábort a helyi biztonsági vállalkozás emberei ellenőrizték a kapuknál, és sajnos jó néhány részeg néző is bejutott a stadionba. Amikor kitört a balhé, a biztonságiak késve reagáltak, ezért kellett intézkednie a rendőrségnek. Azt azonban sikerült megelőzni, hogy a teljes szektort ki kelljen üríteni, s ebben – ne tűnjék szerénytelenségnek – Boros Sándorral nekünk is szerepünk volt, hiszen folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a rendőrök parancsnokaival, s közben az Újpest biztonsági szolgálatának embereivel közösen bementünk a hazai drukkerek közé, csitítani a dühöngőket.
– Pedig alighanem sokan vannak, akik úgy gondolják, egyszer nem ártana, ha jól odacsapnának a rendőrök, mert a huligánok egy része ebből értene igazán.
– Egy-egy alkalommal biztosan látványosan mutatna, ha a rendőrök kiűznék a cirkuszoló drukkereket a nézőtérről; ehhez Újpesten is megvolt a szükséges csapaterő. Higgye el, ha a készenléti rendőrség egységei olyan parancsot kaptak volna, kő kövön nem marad a szektorban, ám nem ez a cél. Próbálkozott egyébként az erőre alapozó problémakezeléssel a korábbi években a rendőrség, de hosszú távon ennek több a kára, mint a haszna. Az erőszak csak felizzítja a rendőrellenes érzelmeket, egységfrontba tömöríti a kemény magok tagjait, és borítékolható, hogy megnőnek az egyenruhások elleni akciók, a dobálások, a trágár kórusok, sőt, a nyílt támadások. Nem is volt olyan régen, amikor az Üllői úti stadion előtt közlekedési táblákat hajigáltak a rendfenntartók közé.
– Vannak arról felmérések, tanulmányok, hogy az ultrák kőkemény bűnözők-e, vagy csak hétvégi huligánok?
– Fontos tudni: a drukkerek túlnyomó többsége rendpárti, tisztességes ember, aki a sportág szeretete miatt vesz jegyet a meccsekre, és a pályákon együttműködik a rendezőkkel. Ami a balhézó csoportokat illeti, ezek tagjainak többsége tizenhét-tizennyolc éves, erősen befolyásolható jellemű fiatal, ők nem egyszer alkohol vagy kábítószer hatása alatt állnak. S ha van egy vezér mögöttük, aki azt ordítja, rázzátok a kerítést, akkor gondolkodás nélkül rázzák a kerítést. Ugyanakkor tény, hogy a magyar alvilág is jelen volt a stadionokban, de mostanra kiszorult a pályákról, vagy legalábbis nincsenek arra utaló jelek, hogy mutatkozna a klubok környékén.

Nem félnek a fenyegetésektől

– Túl a presztízsen – mondjuk, hogy bennfenntesként lehet sétálgatni az öltözőfolyosón – mi vonzotta a bűnözöket a futballpályákra?
– Például az, hogy egyes hírek szerint megígérték a rendfenntartást, és ennek fejében védelmi pénzt szedtek. Akadtak olyan, fenyegetett helyzetbe került klubvezetők, akik állítólag engedtek az erőszaknak, háromszáz-ötszázezer forintokat utaltak át havonta a "biztonságiaknak”. Csak éppen a semmiért, mert a lelátókon ettől még nem szűntek meg a balhék.
– S mi volt a bűnözőmentesítésben az Expol szerepe, elvégre "csak” egy civil biztonsági cégről van szó?
– Sok esetben már a puszta jelenlétünkkel is sikerült tudtára adni bizonyos köröknek, hogy megváltoztak a korábbi játékszabályok. S ha kellett, a megfelelő csatornákon üzentünk is az érintetteknek, egyértelműen tudtukra adva, hogy nincs kompromisszum. A rendőrmúltunk ez esetben nyilvánvalóan előnyt jelentett, hiszen tudtuk, hol kell kopogtatni.
– Gondolom, az érintettektől nem sok köszönő táviratot kaptak…
– Visszajutottak hozzánk a hírek, hogy amikor kiderült, az Expol veszi át szerte az országban az élvonalbeli labdarúgó-mérkőzések biztosításának szakmai irányítását, a futballhuligánok köreiből feltérképeztek bennünket. Ennek kapcsán az is világossá lett a számukra, hogy az egykori terrorelhárítók nem ijedős fickók, minket nincs értelme fenyegetni.
– Ne mondja, hogy egyetlen durva üzenetet sem kaptak!
– Egy telefon tényleg jött, igaz, nem közvetlenül nekünk, pedig aki keresi, megtalálhatja az Expol központját és telefonszámát. Egy kábítószer-terjesztő úriember üzent a terveiről a börtönből… Volt még egy, sokkal szolidabb eset: Doszpot Péter meg Boros Sándor az egyik stadionban az ultraszektor előtt sétált el éppen, amikor felharsant a "Civil zsaruk!” kiáltás. Ôk felnéztek a hang irányába, mire a kórustagok hirtelen a cipőjük orrát kezdték el bámulni… Egyébként a mobil kamerarendszer kitelepítésének is jelentős a visszatartó ereje, hiszen az eddig arctalan elkövetőknek számolniuk kell azzal, hogy azonosíthatóvá válnak.
– Ehhez képest még mindig feltűnően kevesen kerültek közülük bíróság elé.
– Az Expol vállalta, hogy a tárgyi bizonyítékokat átadja a rendőrségnek, és munkatársaink büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás esetén tanúskodnak is. Hogy aztán melyik ügyből lesz eljárás, természetesen már nem rajtunk múlik, miképpen az sem, milyen büntetések születnek. Amiről tudomásunk van: a Sopron–Újpest meccs rendbontása kapcsán egy drukkert felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtott a bíróság, három elkövető pénzbüntetést kapott, és zajlik egy másik meccs kapcsán az eljárás két személy ellen tiltott pirotechnika birtoklása miatt.
– Ha már másodszor is szóba hozta a soproni esetet, a részleteiről még nem beszéltünk.
– A Matáv azon sportvállalkozások közé tartozik, amelyekkel nem sikerült szerződést kötnünk, és ahol a jelek szerint nem teljesen fogadják el a biztonsági szolgálat elképzeléseit a futballkáefté vezetői.

Segítenek az egykori kollégák

– Ez általános?
– Szerencsére nem. A kezdetben itt-ott kétségkívül meglévő ellenállást gyorsan feloldotta, hogy a klubvezetők számára is világos lett, jó irányban mozdultunk el. A labdarúgócégek többségével az ősz folyamán problémamentes volt az együttműködésünk, sőt, van, ahol az eddigi tapasztalatok alapján a teljes rendezést az Expolra szeretnék bízni. Egyvalamiről nem beszéltünk, pedig fontos, és ez a rendőrség meg az Expol együttműködése. A rendőri vezetőkkel korrekt a kapcsolatunk, a napi munkában, vagyis a stadionoknál szükség esetén megkaptuk a kért segítséget. Érezzük azt is, hogy egykori zsarukként minket elfogadnak szakmai partnernek a volt kollégáink. Az nagyon nagy baj, hogy a sportvállalkozások jelentős része anyagi megfontolásból a rendőri biztosításon próbál meg spórolni, bár a sporttörvény módosítása, miszerint az úgynevezett kiemelt kockázatú sportrendezvények biztosítását a rendőrség közfeladatként látja el, nyilvánvalóan sokat javíthat a helyzeten.
– Meddig várnak arra, hogy a liga eldöntse, folytatódik-e az együttműködés az Expollal?
– Készül a féléves jelentésünk, reményeink szerint az anyagot januárban letehetjük az MLL illetékeseinek asztalára. Mi készen állunk a további munkára, és szóbeli ígéretünk már van arra, hogy újabb szerződést köthetünk.