Mintha mi sem történt volna

Jó volt egy jelentősebb eseményt követő napon bemenni egy kocsmába. A derék férfiemberek a fröccsök, a sörök mellett olykor jól össze is vesztek, a futballon ugyanis legalább annyira jó – és értelmetlen – késhegyre menni, mint hogy Sophie Marceau vagy Claudia Schiffer a jobb nő. Az magától értetődő, hogy minden vélemény megfellebbezhetetlen, az örök igazságot rejti magában, de hát éppen ez volt a szép az egészben, azért lehetett lehülyézni a polgártársat, mert azt magyarázta az idiótája, hogy jobbak vagyunk – vagy mert azt, hogy gyengébbek. Mindegy.Azaz: mindegy volt.Tudom, egy félnapos túra két fővárosi piacon és az azokat környékező italértékesítési egységekben nem nevezhető reprezentatív felmérésnek, az azért mégiscsak gyanús, hogy szombaton mindenütt sikerült úgy fülelni, hogy a pénteki sorsolás még csak szóba sem került. Az egyik atyafi csaknem ölre ment a másikkal, mert az szidta az egyik pártot, másutt többen tartottak akadémiai székfoglalót az uniós csatlakozás előnyeiről és hátrányairól, de a foci mintha kiveszett volna a népbeszédből. Senki sem taglalta, hogy lesz-e esélyünk a világbajnoki selejtezőkön a továbbjutásra, vagy esetleg bravúrnak számítana-e Málta megelőzése a csoportban. Ha egy földönkívüli csöppen oda, még csak mellékes információkból sem értesült volna arról, hogy egy labdarúgás nevű játék még létezik a világnak ebben a szegletében. Pedig téma lett volna bőven, akkor is, ha nincs ez a sorsolás. Például Zalaegerszeg, ahol a város vezetése bekeményített, és közölte, ezért a produkcióért – ha valaki nem tudná, a másfél esztendeje ünnepelt ZTE a tabella utolsó helyén telel – pofátlanság pénzt felvenni, ezért javasolja a költségvetés megkurtítását, a jövedelmek drasztikus csökkentését, akinek pedig ez nem tetszik, az mehet, amerre lát. Nos, fogadni mernék, akinek nem tetszik, az megy is, méghozzá feljelenteni a klubot, hiszen nyilvánvalóan egyetlen játékos sem vett fel egyetlen fillért sem, amelyet a szerződése értelmében ne tehetett volna zsebre. Érdekes, de az önkormányzat harcos kiáltványából kimaradt az a passzus, amely a megállapodásokat megkötő vezetők száműzetéséről tudatta volna a nagyérdeműt, holott elsősorban – ki tudja, hányszor írtuk ezt már le! – azokat kellene kiseprűzni a futball környékéről is, akik az érdemtelen pénzeket garantálják, nem pedig azokat gazembereknek titulálni, akik naná, hogy felveszik. De jó téma lehetett volna Győr is, ahol láss csudát, a szakmai igazgató átvette a csapat irányítását, a vezetőedző pedig töprenghet azon, hogy vajon miért is adta a minden más szereplőnél patinásabb nevét ahhoz a színjátékhoz, amely ebben a városban futballra hivatkozva jó ideje zajlik. A sportág berkein belül többen fogadásokat kötöttek az igazgató érkezésekor, hogy vajon meddig maradhat meg mellette az edző, aki a jelek szerint nem tanult Tamási Zsolt és Csertői Aurél példájából. Ôk ugyanis gyorsan észbe kaptak hasonló helyzetben, szedték a sátorfájukat, és ma mindketten sikeresek – máshol. Az ötletszerűen vezetett Győrben pedig nincs futball, nincs néző, csak a futballüzlet lemeztelenített értelmezése van: az erőseké minden, a többi pedig senkit sem érdekel.Lehetett volna beszélgetni arról is, hogy mit jelent a Fradinak a tulajdonosváltás, arról, hogy a dúsgazdagnak hitt MTK árulja legjobb játékosait, ki lesz az új kapitány, de ezeken bizony még csak veszekedni sem volt hajlandó senki sem.Mintha mi sem történt volna a múlt héten a magyar labdarúgásban.