Egy gól még nem előny

Két évtizede, egészen pontosan 18 éve egy klubcsapat megérte a tavaszt a nemzetközi kupaporondon (van-e, aki ne emlékezne a Videoton UEFA-kupa-menetelésére?), majd 1995-ben a Ferencváros jutott el a BL legjobb tizenhat csapata közé a mai napon.
Azóta?
Jóformán semmi.
Néhány, ideig-óráig szívet melengető eredmény azért csak összejött, de ez az összképen semmit sem változtatott. Ahogy az is kristálytisztának tetszik, hogy a DVSC-MegaForce (amelyben Szekeres Tamás és Máté Péter kivételével mindenki harcra kész) esetleges csütörtöki továbbjutása a kisebbik európai kupasorozatban úgyszintén jottányit sem javítana a magyar futball jelenlegi helyzetén, s csak alig valamit annak megítélésén. És mégis. Mennyivel más lenne úgy átvészelni a fehér évszakot, hogy tél közepi, futballhiányos délutánokon, éjszakákon azzal hangolhatjuk magunkat: azért mégiscsak klassz lesz tavasszal ott üvölteni az Oláh Gábor utcai stadion lelátóján, amikor a Loki X, Y esetleg Z csapat ellen (a betűk tetszőleges csapatnevekkel helyettesíthetők) játszanak a fiúk, vagy csak a tv előtt ülve szorítani értük!
Mellékesen – most is az utóbbiak, mármint a tv-nézők vannak (lesznek) többségben. Hatalmas többségben. A PAOK Szaloniki elleni UEFA-kupa-visszavágóra (Görögországban 1–1-re végeztek a felek) három óra alatt kiárusították a hazai fanatikusoknak szóló jegyeket, mind a hatezret. Pardon, öt percet a kerekítés végett lecsíptünk, végtére is az utolsó 150 belépő múlt kedden pontosan ennyi idő alatt fogyott el. Ha a kapacitás lehetővé tette volna, vélhetően még órákig sürgölődnek a jegyárusító kisasszonyok – így viszont nyúlfarknyira sikeredett a műszak.
Ezek után nem is meglepetés, ha Debrecen-szerte tikett után kajtat a pórul járt focirajongó, akiben a feketepiac szó hallatán felmegy a pumpa. Hírlik, a város bizonyos pontjain az ember ha keres, talál. Üzért, és nála meg belépőt. Húszezerért. Na, ez a töréspont. A Lokiért mindenre képes drukker lelkében és a nyerészkedő arcában… Mert bizony a keddi fáma szerint egy ügyeskedőt igencsak megruháztak az ár hallatán még inkább felbőszült szimpatizánsok.
A futballt még most is szerető többség azonban nem pofozkodni, ünnepelni szeretne. 25-én, 26-án és 27-én is, elvégre három a magyar igazság.
De, nem lesz könnyű a holnap 17 órakor kezdődő meccs…
Szalonikiben, a PAOK elleni első összecsapáson remek teljesítményt nyújtott Éger László, a DVSC-MegaForce középső védője. A megállapítás még akkor is igaz, ha tudjuk, a 26 esztendős labdarúgó az első félidő közepe után nem sokkal elhibázta a Loki javára megítélt büntetőt – szerencsére a kapufáról kipattanó labdát Bajzát Péter végül a hálóba vágta –, később ugyanis többször nehéz helyzetben segítette ki a csapattársait. Az 1–1-es eredmény mindenképpen kedvező kiindulási alapnak számít a debreceni visszavágó előtt, azonban azzal Éger László is tisztában van: öngyilkosság lenne a görög együttes ellen gól nélküli döntetlenre játszani.
"Amennyiben megpróbálnánk nulla nullát játszani, az egész biztosan a kiesésünket jelentené – mondta csapata keddi edzését követően Éger László. – Még ha úgy is alakulna a találkozó menete, hogy a PAOK-nak helyzete sem adódna, akkor is előfordulhat, hogy egyetlen villanás akár a kilencvenedik percben gólt hoz, és akkor kesereghetnénk az elszalasztott lehetőség miatt. Valamennyiünknek tudása legjavát kell nyújtania, és ha egyből segítünk a hibázó társnak, ha higgadtak leszünk mindkét kapu előterében, akkor valóra válhat az álmunk. Mert gólhelyzetünk lesz, ebben biztos vagyok, mégpedig azért, mert jó esélyt látok arra, hogy az eredménykényszerben lévő vendéggárda túlzottan kinyílik majd a támadások erőltetése közepette.”
A Loki futballistája szerint azt sem szabad figyelmen kívül hagyni: a PAOK az UEFA-kupa első fordulójából úgy jutott tovább, hogy előbb hazai pályán veszített 1–0-ra a norvég Lyn ellen, majd idegenben hét perc alatt rúgott három gólt a riválisa kapujába, és őrizte előnyét a lefújás pillanatáig…
"Ha sikerülne a meccs elején gólt rúgnunk, az mindenképpen kedvező lenne számunkra, azonban egyetlen találat még nem jelentene életbiztosítást – folytatta a védő. – Az hatalmas segítséget jelent, hogy tudjuk, számíthatunk a közönségünk biztatására. Ha lenne még mondjuk tizenötezer hely a stadionunkban, akkor is telt ház lenne, és ez nekem a Dunaferr-rel való fantasztikus hangulatú győri fellépéseinket juttatja az eszembe. Tudom, hogy egykori csapattársaim, Lengyel Ferenc és Bita László ott szurkolnak majd a helyszínen, és nekik, valamint az összes debreceni szimpatizánsnak örömöt szeretnénk szerezni. Ezekben a napokban tapasztalhattuk, milyen az, ha imádják a labdarúgókat, és mi nem szeretnénk visszaélni az emberek figyelmességével…”