Dragóner Attila pontot mentett

A kivonulásnál a játékoskijáróban megjelent egy világsztár futballista. Egy klasszis, egy olyan csatár, aki a világ bármely együttesébe befért volna a Botafogótól a Fiorentinán át a Milanig. Nem túlzás ez Sándor Károllyal kapcsolatban, de Csikar ragaszkodott az MTK-hoz, itt lett belőle közönségkedvenc. Olyan egyéniség, aki immár néhány nappal 75. születésnapja előtt is közönségkedvenc a Hungária körúti stadionban. Szóval, a nyirkos időben egyszer csak kisétált az öltözőből, odaadta a kalapját Fülöp Ferenc klubigazgatónak, és meghatottan vette át a 75-ös számú kék-fehér dresszt, majd végezte el a kezdő rúgást.
Gera Zoltán, akinek rendbe jött a válogatott meccsen összeszedett sérülése, gyorsan főszerepet kaphatott volna, ám egy gyors vendégakció végén a
16-oson belül meglehetősen furcsa szerelési kísérlet nyomán esett a földre, de Ábrahám Attila továbbot intett. Csakúgy, mint nem sokkal később Molnár Zoltán ellen – ugyancsak a büntetőterületen belül – elkövetett furcsa becsúszás után. Itt is, ott is elmaradt a tizenegyes, de ez a tény sem paprikázta fel igazán a főszereplőket. Meglehetősen egysíkú futballt láthatott a publikum, rengeteg technikai hibával és sok-sok eladott labdával. Aztán jött egy gól. Furcsa találat volt, annyi szent, és már szálltak is az ég felé a kék és fehér lufik, ölelte egymást boldogan az MTK-tábor. A Fradi megpróbált nagyobb sebességre kapcsolni, de valahogy nem érezték az ütemet a ferencvárosiak. A közönség mégsem unatkozott, mert hol a kék-fehér, hol pedig a zöld-fehér tábor szidta kórusban Ábrahám Attilát, aki nem élete csúcsformájában vezette az amúgy nem túl nehéz mérkőzést. A hajrára aztán felpörögtek az események, a tehetséges csatárból védővé avanzsáló Juhász támadóerényeit csillogtatva ziccerlabdával hozta helyzetbe Tököli Attilát, aki elhúzott a kapujából kifutó Végh mellett, majd hibázott… Tökölivel kapcsolatban meg kell jegyezni, nem találja helyét a pályán, mintha önbizalomhiánnyal küszködne. Visszatért a Fradiba – de nem ugyanaz a Tököli, aki a botrány előtt zöld-fehér szerelésben rúgdosta a gólokat. Hogy mikor talál magára, és hogy ezt a Fradiban teszi-e avagy eladják őt, ahogy a háttérből hallani, azt most még nem tudni. Mint ahogy az is érdekes lehet, hogy a télen milyen változások várhatók a legutóbbi bajnoknál, lesz-e szövetségi kapitány Egervári Sándorból (amire jelentős esélye van…), és akkor jön-e Lőrincz Emil meg a kihelyezett bodajki légió.
A második félidő futballt hozott, annak persze a magyaros változatát, de a jobbik fajtából! A két csapat egyértelműen a győzelemre tört, és ez ekkor már érdekes, helyzetekben bővelkedő folytatást hozott. Előbb az MTK veszélyeztetett többet, aztán fokozatosan átvette a játék irányítását a Ferencváros. Igaz, ehhez kellett Garami József cseréje is. Marius Sasut küldte pályára a zöldek mestere, és a román csatár ezúttal sokat és veszélyesen mozgott. Jöttek előre a vendégek, és egyre hangosabb lett az addig jobbára visszafogottan szurkoló Fradi-tábor. Hát még amikor Dragóner látványos fejes góllal egyenlített! Az MTK ezekben a percekben ijedten futballozott. Ekkor egyértelműen kiegyeztek volna az ikszszel a hazai drukkerek (ami persze aligha jelenthetett igazi örömet egy Fradi elleni hazai derbin…), ám a hazai kedvencek a hajrában újra megrázták magukat. Volt egy olyan perc, amikor minden megfordult, és csak Szűcs Lajos egy perc alatt bemutatott két bravúrján múlott, hogy nem megint a kékeknél volt az előny. Drámai perc volt az, előbb Illés Béla fejesét, majd Zavadszky Gábor erős lövését hárította az FTC kapusa, aki addig jobbára csak közeli szemlélője volt a találkozónak.
Végül maradt az igazságos döntetlen, s mindez azt jelenti, hogy a magyar labdarúgás újabb szomorú hete után talán csak igazán egy városban örülhetnek felhőtlenül: mégpedig Siófokon. A két pesti nagycsapat döntetlenje ugyanis azt jelenti, hogy az amatőr Balaton FC vezet egy körrel a pontvadászat idei vége előtt a mi dédelgetett profijaink előtt…

percről percre

20. perc: Rednic jobb oldali szöglete után Szűcs Lajos csak kitenyerelni tudta a labdát. Pusztai egy átvétel után a balösszekötő helyéről, 14 méterről, jobb lábbal, kapura lőtt, és a labda a középen álló Illés jobb lábáról a bal felső sarokba vágódott.
1–0
24. perc: Leandro középről, 21 méterről végezhetett el szabadrúgást, ballábas csavarása után a bal felső sarok felett hagyta el a labda a játékteret.
45. perc: Juhász Roland középen 30 méterről röviden adott haza, Tököli elvitte a labdát a kapujából kifutó Végh mellett, a büntetőterületen belülről, a jobbösszekötő helyéről 14 méterről, jobb lábbal kapura gurított, ám a visszafutó Juhász a gólvonal előtt becsúszva szögletre mentett.
52. perc: Lipcsei a jobb oldalról jól adott középre, a hosszú oldalon érkező Tököli pedig öt méterről a jobb felső sarok fölé fejelte a labdát.
67. perc: Lipcsei jobb oldali szögletére Dragóner és Juhász emelkedett középen, a Ferencváros védője nyerte végül a párviadalt és nyolc méterről a bal sarokba bólintotta a labdát.
1–1
77. perc: Zavadszky a balösszekötő helyéről, 17 méterről, bal lábbal, kapura lőtt, Szűcs vetődve hárította a jobb alsó sarokba tartó labdát.
83. perc: Molnár a jobbösszekötő helyéről, mintegy 25 méterről ívelt kapu elé, Illés teljesen egyedül érkezett, öt méterről kapura fejelt, Szűcs azonban bravúrral védett. Nem szabadult fel azonban a Fradi kapuja, mert érkezett Zavadszky, 13 méterről, jobb lábbal, lőtt, Szűcs pedig szögletre mentett.

Mestermérleg

Egervári Sándor az MTK vezetőedzője:
Óvatos első félidőt láthatott a közönség, bár ebben az időszakban mi vezettünk. Sajnos a folytatásban éppen akkor kaptunk gólt, amikor már kezdtem magabiztosabbnak érezni a csapatomat. A hajrára ismét felpörögtünk, de Szűcs Lajos kiváló teljesítményt nyújtott.

Garami József a Ferencváros szakmai igazgatója:
Jól kezdtünk, de szerencsétlen gólt kaptunk, s a fiúk ebben az időszakban többet hibáztak. A szünet után feljavultunk, és Dragóner fejes gólja után azt hittem, győztesen távozunk. A végén az MTK-nak is voltak lehetőségei, ezért reális eredmény született.

Fény és árnyék

Ritka, ha az ember magyar pályán világklasszist ünnepelhet, aki, mondjuk, nem spanyol, német vagy angol származású, hanem a mi fiunk. Bár egy 75 esztendős úrra "a mi fiunk” kifejezés aligha illik, de Sándor Csikar bizony, legyen akár százéves is, örökifjúnak számít. Olyan sportembernek, akit még a Ferencváros szurkolótábora is vastapssal köszönt. Szép jelenet volt, figyelmes gesztus.

Érdemes lenne megkérdezni az illetékesektől, miért van szükség már-már háborús készültségre az MTK–Fradi meccs előtt. Miért kell a meccsre induló kisgyerekek, fiúk, unokák kezét szorongató drukkereknek marcona lovasrendőrökkel szembetalálkozniuk a Hungária körút sarkán, amikor lassan már néző sem lesz a lelátókon. Fő a biztonság, de azért ezt is át kellene értékelni…