Közel Zinedine Zidane-hoz

Adem Kapic jólöltözött, mint mindig. A cipő, az ing, illetve a kötött sál színe megegyezik, az "Adem-kosztümöt” egy csíkos öltöny teszi teljessé. Az később derül ki, hogy társai nemrég a legelegánsabb labdarúgó címmel ruházták fel a Ferencváros szlovén középpályását. Igaz, hogy a gyepen is illik-e rá eme jelző, arról megoszlanak a vélemények, e témakörben érdemes lenne megkérdezni például Zinedine Zidane-t…
– Hazája futballszövetségének internetes oldalán olvastam, hogy a minap Brane Oblakot választották meg az elmúlt ötven esztendő legjobb szlovén játékosának. Gyanítom, egyetért a voksolás végeredményével.
– Csak részben – felelte Adem Kapic, aki jövő hétfőn csatlakozik a horvátok elleni pótselejtezős párharcra készülő válogatotthoz. – A franciák elleni mérkőzés előtt kaptunk egy papirost, amelyen négy név szerepelt: Brane Oblaké, Zlatko Zahovicsé, Srecko Katanecé, valamint Daniel Popivodáé, az egyik mellé kellett egy ikszet bejelölni. Bevallom, én Zahovicsra szavaztam, talán azért, mert Oblakot nem láttam játszani, Zlatkót viszont igen. Persze tisztában vagyok vele, Brane is klasszis volt a javából, ahogy hallottam, a Bayern München vagy éppen a Schalke együttesében csodálatos szezonokat produkált, ám a felsoroltak ellenére nálam mégis Zahovic a nyerő.
– Csapattársról vagy jót vagy semmit…
– Hogy Zlatko a csapattársam lenne? Végül is igaza van, a válogatottban már futballoztunk együtt.
– Először az idén augusztusban, éppen a magyarok ellen.
– Tudom, önöknél nemzeti ünnep huszadika, de én is örökre megjegyeztem azt a napot. Amióta elkezdtem focizni, erre a pillanatra vártam. Különben már akkor reménykedtem a debütálásban, amikor a szlovén lapok arról cikkeztek, hogy Adem Kapic egész jól játszik a Ferencvárosban. Ki tudja, talán az írások hatására, szövetségi kapitányunk, Bojan Prasnikar is eljött Budapestre, majd miután harmadszor is megnézett, úgy voltam vele, kilencven százalék, hogy hamarosan meghív. A hiányzó tíz akkor jött össze, amikor befutott a hivatalos kikérő az Üllői útra.
– Azóta nem tud kimaradni a keretből…
– Meglehet, ezért mondta azt Prasnikar többször is, hogy elégedett velem… Komolyra fordítva: az Izrael elleni selejtező felettébb jól sikerült, kezdőként léptem pályára, nyertünk három egyre, és azzal biztossá vált a második helyünk. A prémiumot rá négy napra megkaptuk: a csoportelső franciákkal egy tét nélküli gálameccset játszhattunk. Mosolyogtam is magamban, egyik nap még a televízióban csodáltam Henry-t, Pirest vagy Zidane-t, másnap meg tőlem fél méterre rohangáltak.
– A Real zsenije még közelebb került önhöz, hiszen éppen ön őrizte.
– Amíg élek, büszke leszek rá: annyi labdát szereztem aznap este, mint talán még soha. Zidane rossz napot fogott ki, ez tény. Egy évben alighanem egyszer van ilyen…
– És az helytálló információ, hogy kisebb konfliktusa támadt a karmesterrel?
– Konfliktusnak nem nevezném. Zidane szerint szabálytalanul szereltem, pontosabban lekönyököltem, ezért használt egy-két cifra kifejezést, de ezeket elengedtem a fülem mellett. Ennyi történt, másokkal is előfordul ilyesmi.
– Jövő szombaton kénytelen lesz kihagyni a békéscsabai bajnokit…
– Mentségemre szóljon, hogy komoly okom van rá: aznap este játszunk Zágrábban. Tudom, sokan fogalmaztak már így, de ez lesz életem egyik legfontosabb mérkőzése. A másik pedig a visszavágó… Állítom, ez a párharc több lesz, mint két találkozó.
– Ezek szerint a biztonságiak is edzőtáboroznak már…
– Á, erről szó sincs, Horvátország és Szlovénia között nem olyan rossz a viszony, hogy rendbontásoktól kelljen tartani. Csupán arra céloztam, néhányunknak ez lehet az első, egyben az utolsó esélye arra, hogy egy rangos világversenyre kijusson. A képlet egyszerű: ha mi leszünk a jobbak, miénk a világ, ha nem, két év munkája megy kárba.
– Szerda este volt szerencséje a Monaco–Deportivo derbihez?
– Csak fél szemmel néztem, mert állandóan kapcsolgattam a tévét, az egyik német adó ugyanis adta a Bayern mecscsét.
– És ha azt mondom, Dado Prso?
– Akkor azt válaszolom, hogy láttam mind a négy gólját a Monaco horvát csatárának, de ettől még tudtam aludni. Van olyan nap, hogy az embernek minden összejön, lásd Prso teljesítményét. Amúgy arról éppen a spanyolok mesélhetnének, hogy olyan is van, amikor semmi sem sikerül.
– A sorsolást követően Horvátországban kis híján nemzeti fesztivál kerekedett abból, hogy Szlovéniával vívják a pótselejtezőt…
– Hogy örülnek nekünk, az minket is boldoggá tesz, hiszen nyilván úgy vannak vele, könnyen elbánnak velünk, és már utazhatnak is az Eb-re. Hát nagy tévedésben vannak! Noha azt készséggel elismerem, a továbbjutásra valóban több esélyük van, az mellettünk szól, hogy amíg náluk egyénieskedő sztárok alkotják a válogatottat, addig nálunk igazi csapatemberek jöttek össze. Higgye el nekem, egy többfelvonásos csatánál ez sokat jelenthet.
– Bár messze van még, odahaza beszélgettek már a jövő nyári programról?
– Szóba került, mondtam is a feleségemnek, hogy jó lenne elutazni Portugáliába. Majd hozzátettem, hogy ne haragudjon, de ez egyszer én nem nyaralni mennék…