A döntetlennel előny a Lokinál

Persze az a tizenkétezer szurkoló, aki a hűvös idő dacára kilátogatott a meccsre, mindent megtett a PAOK segítésére, azt pedig talán említene is felesleges, hogy a Debrecen csinálhatott bármit, a magyar játékosok alakítását minduntalan füttykoncert kísérte.
Ez azonban szemlátomást nem hatott elrettentően a debreceni játékosokra. Az első percekben elmaradtak a várt hazai rohamok, a görögök próbálkoztak ugyan heves támadásokkal, de a nagy hév hamar csillapodott egy-egy kiváló ütemű becsúszás vagy megelőző szerelés okán. Higgadtan futballozott a találkozó elején a Loki, a PAOK játéka pedig nem állt össze, mintha hiányzott volna az összhang a csapat tagjai között. Mindez persze nem jelentett debreceni fölényt, sőt mivel Sándor Tamás olykor visszahúzódott a védelem elé, Bajzát Péter reménytelenül magányosan szaladgált a görög védők között, ugyanakkor érezhető volt a szándék a magyar csapaton, hogy a megszerzett labdákkal próbál gyors ellentámadásokat kialakítani.
Ám hiába tűnt úgy, hogy talán nem lesz különösebb félnivalója ezen a találkozón a Debrecennek, a PAOK váratlanul vezetést szerzett. Senki sem figyelt a csapatkapitány Lukasz Karadimoszra, előtte pedig a védelem bal oldala rosszul váltott embert, és ez elég volt ahhoz, hogy a görög együttes az első helyzetéből gólt érjen el.
Nagy hiba volt, de szerencsére nem roppantotta össze a magyar játékosokat, és kisvártatva sikerült is egyenlíteni. Igaz, nem mindennapi izgalmak között, hiszen egy nagyon szép ellentámadás végén megítélt büntetőt követően kicsit kalandosan került a görög kapuba a labda, ám a lényeg az egyenlítés volt – a körülmények ilyenkor nemigen számítanak.
Továbbra sem volt nyomasztó a Szaloniki fölénye, ám ettől még tény, hogy többet birtokolta a labdát, különösen a jobb szélen igyekezett veszélyes akciókat vezetni, és amikor sikerült is a védelem mögé jutnia, akadt néhány meleg, olykor forró pillanat a debreceni kapu előtt. A magyar együttes időnként nehézkesen hozta ki a labdát, a felszabadítónak szánt indítások gyakran ellenfélhez kerültek, amely magától értetődően azonnal visszatámadott, és ezek miatt a debreceni kontrák eleve kudarcra lettek ítélve.
A szünet jót tett a Lokinak, a játékosok újra lehiggadtak, és fel is bátorodtak, ami azt eredményezte, hogy a második félidő első percei magyar támadásokkal, okos passzolgatásokkal teltek. A Debrecen ekkor száműzte játékából a kapkodást, a játékosok mindig kisegítették egymást, és a PAOK egész egyszerűen képtelen volt kibontakozni. A házigazda ekkor már igyekezett megszabadulni féloldalasságától, többet próbálkozott a bal oldalon is, és tíz perc elteltével újra visszavette az irányítást. Hosszú percek teltek úgy, hogy a labda nem került át a hazai térfélre, ugyanakkor a kiválóan futballozó Szekeres Tamás sérülés miatti kiválása megzavarta a csapatot, emiatt Szentes Lázárnak át is kellett szerveznie együttesét, ám ennél is nagyobb gondnak tűnt, hogy a találkozónak ebben az időszakában legfeljebb másodpercekig volt magyar játékosnál a labda. A PAOK nem sziporkázott – sőt –, nem gyártotta sorozatban a gólszerzési lehetőségeket, de sikerült a debreceni tizenhatos környékére korlátoznia a játékot, és ebből bármikor kialakulhatott életveszélyes szituáció.
A félidő derekán Szentes Lázár újra átszervezte a Lokit, a Bajzát Péter helyére beálló Halmosi Péter húzódott ki a középpálya bal oldalára, Kiss Zoltán pedig előrelépett éknek, a magyar edző ezzel a húzással nyilván a védelemre nehezedő nyomást kívánta csökkenteni. Hamarjában kihasználta három cseréjét kollégája, Angelosz Anasztasziadisz is, ám a lényeget tekintve nem változott a játék képe. A Debrecen hősiesen védekezett, viszont sokat hibázott a labda birtokában, a PAOK pedig töretlenül, de fantáziátlanul ment előre a győztes gólért. Ezzel együtt igazságtalanság lenne elmarasztalni a DVSC-t, mert nem vezetett fergeteges rohamokat idegenben, a harcossága és a szervezettsége pedig feltétlenül dicséretet érdemel. Ez utóbbiaknak tudható be, hogy a görög csapat hiába birtokolta többet a labdát, nem sokra ment vele. A PAOK egyáltalán nem igazolta azt a félelmetességet, azt az erőt, amelyet szurkolói és vezetői sugalltak és beharangoztak – igaz, a házigazdák a végén leshelyzetből is megzörgették a labdával a hálót (a játékvezetőt és aszszisztenseit a lefújás után dühös játékosok gyűrűjéből a rendőrök menekítették ki).
A Debrecen nagy csatában derekasan helytállva, cseppet sem megijedve elérte célját, olyan eredményt ért el, amellyel maradt esélye – mégpedig e döntetlennel remek esélye – a továbbjutásra, de ne felejtsük el: a PAOK az előző fordulóban is idegenben vívta ki, hogy továbbléphessen…

Percről percre

11. perc: A jobbösszekötő helyén kilépő Vangeliszt Szatmári buktatta a debreceni kaputól 24 méterre. A szabadrúgást Szalpingidisz végezte el, és jobbal, nagy erővel, félmagasan lőtte el a labdát, ami a kapu közepébe tartott, így Tomic könnyedén magához ölelhette azt.
17. perc: Hagan húzott el a jobb oldalon, az alapvonal közeléből középre emelt, ahol érkezett Karadimosz, aki 11 méterről, felugorva, a bal alsó sarokba fejelte a labdát.
1–0
22. perc: Feutchine ívelte előre a labdát a jobb oldalról, a Debrecen térfelének közepéről. A kaputól nyolc méterre helyezkedő Habi kifejelte a labdát, ám nem elég messzire, mert a tizenhatos vonalán érkező Hagan jobbal, nagy erővel, kapásból lőtt. Tomic nagy bravúrral, vetődve mentett szögletre a jobb alsó sarok elől.
25. perc: Sándor ugratta ki a jobbösszekötő helyén meglóduló Dombit, aki betört a tizenhatoson belülre, az érkező Vokolosz becsúszva buktatta, Trivkovic játékvezető büntetőt ítélt. Éger állt a labda mögé, de nem tudta egyből ellőni a labdát, mert a bíró – ki tudja miért? – sárga lapot adott neki. Ezt követően a debreceni védő jobbal a jobb kapufa tövét találta el a labdával. A kivágódó labda Kiss Zoltán lábáról Bajzát elé pattant, aki középről, 12 méterről, jobbal a kapu bal oldalába emelte azt.
1–1
35. perc: Feutchine ment el a jobb oldalon, az alapvonaltól öt méterre járt, amikor középre emelt. A belül érkező Kucisz nyolc méterről, senkitől sem zavartatva, ballal lőhetett, de célt tévesztett, és a kapu fölé emelte a labdát.
55. perc: Feutchine ívelte középre a labdát a jobb oldalról szabadrúgásból. Középen Karadimosz fején megcsúszott a labda, ami Vokolosz elé került, ő estében, jobbal, hat méterről, el akarta lőni, ám Habiban elakadt a labda.
65. perc: Kucopulosz bal oldali szöglete után középen Vokolosz hét méterről a kapu bal oldala felé fejelte a labdát, de Tomic menteni tudott.
77. perc: Halmosi adta be a labdát a bal oldalról, a szögletzászló közvetlen közeléből, középen érkezett Kiss Zoltán, aki senkitől sem zavartatva fejelhetett volna az ötös vonaláról, ám egy centivel a feje felett szállt el a labda.
84. perc: Kucisz játszotta meg a védők közül kilépő Szpaszicsot, aki átvette a labdát a tizenhatoson belül, majd 12 méterről jobbal megcélozta a kaput, ám a kilépő Tomicról levágódott a labda, Habi pedig felszabadított a kapu előteréből.
94. perc: Szalpingidisz kapta meg a labdát Jaszemakisztól a tizenhatoson belül, kapura fordult, majd nyolc méterről jobbal a kapu bal alsó sarkába passzolta a labdát. A játékvezető azonban – az asszisztense téves beintése után – érvénytelenítette a hazaiak gólját.

Mestermérleg

Angelosz Anasztasziadisz, a PAOK Szaloniki vezetőedzője:
"Nagyon jó mérkőzést játszottunk, mégpedig egy kiváló csapat ellen. Egy kapitális védelmi hibának köszönhetően nehezítettük meg a dolgunkat, és Debrecenben hatalmas csatát vívunk majd a magyarokkal."

Szentes Lázár, a Debrecen vezetőedzője:
"Nagyon nehéz volt ez a kupacsata, de kiválóan harcoltunk, és a végén a szerencsére is szükségünk volt a döntetlen megőrzéséhez. Ez az eredmény kiindulási alap, hazai pályán kell kiharcolnunk a továbbjutást."

Fény és árnyék

Az előzetes várakozásoknak megfelelően mintegy háromszázan utaztak el Debrecenből a mérkőzésre. Egy órával a kezdés előtt futottak be a buszok a stadionhoz rendőri kísérettel, és természetesen az út melletti kocsmák közönsége füttyel és nyitott tenyérrel üdvözölte a magyar szurkolókat, jelezve ellenszenvüket és saját kedvenceik győzelmének különbségét. Bár a PAOK-szurkolót nehéz túlkiabálni, a debreceniek végig kitettek magukért, és buzdították a Loki játékosait.

A Debrecen negyed hétre kérte a buszt, mert fél órával később indulni akart a stadionba. Mit ad a sors: háromnegyed hétkor még hiába toporogtak a szálloda előtt a játékosok. A tolmács lázasan telefonált, kiderült, a görögök csak negyed nyolcra küldték a járművet, szerintük végzetes félreértés történt, aminek a hitelét csorbította, hogy a felvezető rendőrök időben megjelentek. A Loki vezetői már éppen taxikat hívtak, amikor végül befutott a busz az ártatlan arcot vágó sofőrrel…