Amikor szabad a pálya

"Az NB I és az NB I B-ben hét végén lejátszott találkozói közül a másodosztály rangadóját, a Honvéd–Vasas öszszecsapást tekintette meg a helyszínen a legtöbb néző. A kispesti fanatikusok 600 ezer forint értékű pirotechnikai eszköz »bevetésével« tették még emlékezetesebbé a mérkőzést, amelyen 1–0-s hazai győzelem született."

Kemény: – Sajnálom, hogy nem voltam ott a Bozsik-stadionban, ötvenezer forint értékű tűzijátékot örömmel kölcsönöztem volna a Honvéd drukkereitől, egy kis kedélyes szilveszteri pufogtattáshoz…
Détári: – Magam is ott voltam a mérkőzésen, ami állítom, megütötte az élvonalbeli összecsapások színvonalát.
Hajdú B.: – Visszatérőben a kettős rangadók időszaka? Ha a Fradi és az Újpest kiesik, vagy – ez a valószínűbb – a Vasas és a Honvéd újra elsőligás lesz.Figyelemre méltó, hogy a kispestiek tavalyi bukdácsolása idején jóval kevesebb drukker látogatott ki a hazai bajnokikra.
Nyilasi: – A tradíció kötelez. Milyen érdekes, a két csapat legutóbbi élvonalbeli mecscsén fele ennyi néző tette tiszteletét. Úgy látszik, ki kell hozzá esni, hogy a szurkolók újra megszeressék a csapatot és a futballistákat…
Csank: – Nem hasonlítgatnám az adatokat, azok ugyanis részben tévesek, nincs sok valós alapjuk. Továbbra is tartom, hogy hiányzik az a beléptetőrendszer, amelynek a segítségével pontosan meg lehetne mondani, hány néző ment be a stadionba. Észre kell venni: a futball iránt nagy a passzív és kicsi az aktív érdeklődés, már csak a kényelmi szempontok miatt is.

"Az Újpest sikeréért hajlandó vagyok bármilyen kompromisszumra, még arra is, hogy sportigazgatóként együtt dolgozzam Mezey Györggyel. Nem hülyültem meg, amnéziás sem lettem, azaz amit Mezey György az utóbbi években elkövetett ellenem, soha nem felejtem el. Olyan papírt írok majd alá, hogy a szakmai munkába nem szólok bele… – nyilatkozta lapunkban Kiss László esetleges újpesti sportigazgatóként történő szerepvállalása kapcsán."

Csank János: – Amennyiben Újpesten tulajdonosváltás lesz, Mezey György feláll a kispadról. A helyében én is azt tenném…
Détári Lajos: – Kíváncsian várom, mi lesz a fejlemény. Mindenesetre izgalmas és felettébb érdekes Kiss Lászlót Mezey György főnökeként elképzelni, noha a mai futballban minden megtörténhet…
Hajdú B. István: – Igen erős bennem a kétely, hogy valóban szemtanúi leszünk ennek a szereposztásnak. Hangzatos ígéret, a realitásalapja azonban nulla, kizárt dolognak tartom ugyanis, hogy ez a két ember vállvetve küzdjön együtt a szebb újpesti jövőért… Nem hiszem, hogy Mezey György megvárja azt a pillanatot, amikor Kiss László felhívja az irodájába.
Kemény Dénes: – Tiszteletben kell tartani, hogy Kiss úr szívesen elvállalná a munkát Újpesten. A két ember közti viszály pedig magánügy.
Nyilasi Tibor: – Eme sorok hallatán kínos mosoly futott át az arcomon. A tyúk soha nem lesz a róka barátja…

"Visszaesőként rasszista megnyilvánulások miatt hárommillió forintra büntette az UEFA a Ferencvárost, mert az FC Köbenhavn elleni UEFA-kupa-mérkőzésen a szurkolók egy csoportja a dánok színes bőrű játékosának labdaérintésekor huhogott. »Gyakran ér minket a vád, hogy a renitenseket nem tiltjuk ki a stadionból – mondta utóbb Szeiler József, az FTC Rt. vezérigazgatója. – Megtennénk, de a rendőrség nem hajlandó tudatni velünk, kiket is kellene száműznünk. Még ma sem ismert előttünk a május végi FTC–Debrecen bajnoki mérkőzésen garázdálkodók neve.«"

Détári: – A magyar labdarúgás és a Ferencváros maradék jó hírét is tönkreteszik az ehhez hasonló esetek. Az ilyen jelenségeket, elsősorban pedig annak előidézőit egyszer s mindenkorra száműzni kellene – és nem csak a stadionok környékéről.
Nyilasi: – Nem volt vészes a huhogás, olasz, spanyol és német pályákon is előfordul, büntetést viszont az említettek ritkán kapnak az európai szövetségtől. Kellemetlen, de sajnos a Ferencvárosnak sikerült kivívnia ezt a bánásmódot. Gyerekkoromban az a mondás járta: sok rossz pont után szőrös bunkót kapsz…
Hajdú B.: – Azt gondolom, Szeiler József pontosan tudja, kik azok, akik alkalomadtán randalíroznak, kellően közismertek hozzá. Azt viszont elhiszem, hogy hivatalos értesítés híján nem tud lépni, így ha ezen múlik, akkor minél gyorsabban kapjon egy listát. Május vége óta csak meg kellett volna nézni néhány filmet, végigböngészni pár száz fotót, és a renitenseket ki lehetett volna tiltani a stadionból, hiszen nem ezrekről van szó. A törvény a bűnöst (is) védi, néha az ártatlant is kellene.
Kemény: – Az a legnagyobb hiba, hogy nem épül ki olyan biztonsági rendszer, mint Nyugat-Európában, ami megakadályozná, hogy a botrányokozók jelen lehessenek a sporteseményen. Hány intő jelre van még szükség, hogy orvosolják a gondokat, amiket időről időre nyilvánvalóan ugyanazok a személyek okoznak?
Csank: – A stadionban történő atrocitásokat bűncselekménnyé kell minősíteni, az incidenst gyorsított eljárás keretében ki kell vizsgálni, a bűnöst pedig elítélni, a sporteseményekről kitiltani. A példa nyugati irányból adott…

"Csütörtökön elmaradt az NB I B-s DVTK csapatának edzése. A játékossztrájk oka: a futballisták állításuk szerint két hónapja nem kaptak fizetést, és a pontprémiumokhoz sem jutottak hozzá. A miskolci futball-kft. ügyvezetője elmondta, a tulajdonos vállalja az elmaradt pénzek kifizetését, ugyanakkor az edzés megtagadását szerződésszegésnek tekinti, ami nem maradhat következmények nélkül."

Hajdú B.: – Magyarországon hovatovább természetessé lesz, hogy a szerződés csak mellékes valami, elvégre úgy sem fogják betartani. Azt hallom, egyedül Dragan Crnomarkovics öltözött át, de végül ő sem tartott egyéni tréninget. Nem csodálkozom! Dekázzon egyedül Miskolc közepén? Ugyan már! Azt viszont remélem, hogy "meggondolatlan” tettéért játékostársai nem közösítik ki…
Nyilasi: – Halkan mondom, Diósgyőrött koránt sincsenek magas fizetések, szóval a futballistáknak valóban hiányozhat minden egyes át nem utalt forint. Az elmúlt években kalandorok sokasága jutott szerephez a magyar labdarúgásban. Ígérgettek, majd miután a tervek dugába dőltek, leléptek a színről. Vezetők jönnek, mennek, a játékos marad – a slamasztikában.
Détári: – Az a tulajdonos, aki két hónapig nem fizet, inkább ne szóljon! Amikor a liga elfogadja a klubok nevezéseit, egyúttal kezességet is kellene vállalnia, azaz ha a futballcég kéthetes csúszás után sem tudja a játékosokkal szemben kiegyenlíteni a számlát, a liga vállalja át a kifizetéseket. Aztán utóbb rendezze az ügyet a tulajdonossal.
Csank: – Nem hiszem, hogy az esetet szerződésszegésként lehet értelmezni. Nem értek egyet sem a tulajdonossal, sem az ügyvezetővel.
Kemény: – A fizetések elmaradása nem ugyanolyan szerződésszegés, mint a munka megtagadása? Ebben az ügyben én játékospárti vagyok.

"A Nemzeti Sport honlapján feltett kérdésre: »Ki legyen a szövetségi kapitány?«, érkezett szurkolói válaszokból kiderül, a szavazók 24 százaléka szerint mindegy, ki a kapitány. A személyre szóló legtöbb voksot Nyilasi Tibor kapta, őt Bölöni László, a francia Rennes jelenlegi trénere követi."

Nyilasi: – Sajnos ez a kérdés minden egyes kapitányi ciklus végén felvetődik. A huszonnégy százalék híve vagyok. Mellesleg egy olyan kérdésnek jobban örülnék, hogy "A korosztályos válogatottak felkészítéséhez adjunk-e több pénzt Nyilasiéknak?” Bízom benne, akkor is legalább ennyi kattintás gyűlne össze, a szurkolók bizalma ezen a téren is megmutatkozna. Így lenne esélyünk az európai középszerűség elérésére…
Kemény: – Szerintem nem mindegy, ki a kapitány, alapállásban a legalkalmasabbnak kellene lennie. Igaz, majd húsz évnyi eredménytelenség azt is kimondatja velem: a magyar futballnak nem a kapitánykérdés a legégetőbb gondja.
Csank: – Mindegy is meg nem is, hogy ki ül a válogatott kispadján. Záros határidőn belül nincs rá sok sansz, hogy ott leszünk valamelyik világversenyen – ebből a szempontból édesmindegy a kapitány személye. Ugyanakkor ez a poszt a szakma csúcsát jelenti, elismerés, amit illik megbecsülni. Szakmai kérdés, ki töltse be ezt a tisztet, kompetens embereknek kell meghozniuk a döntést, bár tudom, ebbe mindenki szeretne beleszólni. Véleményem szerint egy szövetségi kapitánynak két ciklusra kellene bizalmat kapnia, hogy el tudja végezni azt a munkát, amit elkezdett. Türelemre lenne szükség, csakhogy az nálunk hiánycikk…
Hajdú B.: – Az elmúlt években mesteredzők váltották egymást, mégsem sikerült eljutnunk sem kontinentális, sem világeseményre. Hogy a közvélemény úgy véli, mindegy, ki a kapitány, nem meglepő, elvégre nem hallottam olyasmit a lengyelek elleni meccs után, hogy ezzel vagy azzal a szakemberrel a kispadon elértük volna a pótselejtezőt…
Détári: – Igenis számít! Más elképzeléssel, taktikával, játékosokkal igenis el lehetett volna érni a csoportban a második, pótselejtezőt érő helyet. Akármilyen rosszul áll a magyar labdarúgás, húsz, a nemzetközi összevetést is kiálló labdarúgót össze lehet szedni.