A korábbi igazgató, Muszbek Mihály javaslata: tükörbe kell nézni

– Az ön által megadott telefonszám nagyon hasonlít arra, amelyen a ligát szoktuk hívni…– Még ligaigazgatóként megszerettem ezt a helyet, így a stadionfejlesztéssel és a klubok számára privatizációs tanácsadással foglalkozó vállalatom is ebben az épületben kezdte meg működését – mondta Muszbek Mihály.– Ezek után biztos lesz olvasó, aki azzal a sanda gyanúval él, hogy a sokat támadott Muszbek Mihályt a nyugalom érdekében úgymond beáldozták, és a háttérből még mindig sok köze van a döntésekhez.– Fél évig küzdöttem azért, hogy leléphessek. Higgye el, nem volt könnyű…– Miért akart elmenni?– A hónapok múlásával rájöttem, hogy annyira mégsem vonzó ez a pozíció.– Netán már meg is bánta, hogy három éve hagyta magát ligaigazgatóvá kinevezni?– Akkor örömmel vállaltam, de most már tudom, hogy téveszmében hittem. Mára kiderült a számomra, hogy az üzleti világban értelem van, a sportban viszont érzelem, amely nagyon messze áll az előbbitől… Nemcsak a szurkoló, hanem a sportirányítás, a politika is érzelmek útján dönt, és ez így nem megy. Arra büszke vagyok, hogy elindítottunk egy új irányt, amelynek az volt a lényege, hogy minél kisebb legyen az állami beavatkozás a labdarúgásban, de ugyanakkor emelkedjen az önkormányzati és a közösségi szerepvállalás. Annak nagyon örülök, hogy ezen az úton maradtak az utódaink is. Az más kérdés, hogy rengeteg új frontot nyitottak, ami nem helyes. Ha a kocsmában verekedni akar egy ember, akkor keres egy sarkot, ahol csak egyfelől támadhatják. Most viszont hat-nyolc helyről jönnek a pofonok…– Egy épületben dolgozik, és gyaníthatóan napi kapcsolatban áll Szieben Lászlóval. Nem szokta néha megbökni: te, Lacikám, ezt azért mégse?– De, beszélgetünk, ám nekem az a lényeg, hogy a fő irány ne változzon, a napi ügyekben nem nyilvánítok véleményt. Úgy érzem, a jelenlegi koncepciók, bár nem hoztak eredményt, helyesek.– Bocsánat, ezt nem értem. Mi abban az üzlet, ha nincs eredmény?– Ha valaki vállal egy műtétet, valószínűleg utána rosszabbul érzi magát, de esélyt kap a gyógyulásra. A magyar futball is egy tetszhalott, így a műtét elrendelése helyes lépés volt. Ha mi három éven keresztül nem teszünk évi egymilliárd forintot a fociba, az már rég kiszenvedett volna. Lehet, hogy valóban a nulláról kellett volna kezdeni, de erre nincs időnk: tudtommal a gyomirtózás után sem nő még ki évekig a fű…– Akkor a példáknál maradva: mikor nő már ki nálunk is a fű? Meddig kell még gyógyulni a műtét után?– Lehet, hogy rózsaszín szemüvegen keresztül nézem a magyar futballt, de sok pozitívumot látok. Tetszett a magyar–norvég utánpótlásmeccs, megfogott a Debrecen–Fradi a maga hangulatával, bár az is igaz, hogy adnak olyan mérkőzést a tévében, amikor három újságot elolvasok közben… Mégis drukkolok a válogatottnak, mégis szeretem a futballt, és biztos vagyok benne, hogy meg fogom én azt érni, amikor jegyüzérek lepik el a stadionokat.– Jár még meccsre?– Szoktam egy baráti társasággal, és komolyan mondom, szeretnek az emberek. Azt veszem észre, hogy sokkal jobb volt a kapcsolatom a szurkolókkal, mint a mostani vezetőknek. Nekem nem kellett biztonsági őrt hívnom, amikor beszélgettem a fradistákkal és újpestiekkel…– Való igaz, a hozzászólások alapján a szurkolók nem Szieben Lászlóval és Demján Sándorral képzelik el a jövőt.– Jó, de ez a közvélemény-kutatás hasonlít ahhoz, amikor megkérdik, hogy hányan akarnak személyi jövedelemadót fizetni… Biztos vagyok benne, ha Demján Sándor talál saját magánál alkalmasabb embert, akkor elmegy, mert aligha jó azt neki hallani, hogy száz üzletéből kettőben bukott, és az egyik a foci volt. De tisztelem őt, hogy marad, és csinálja tovább. Arra is kíváncsi vagyok, Szieben László modora mikor csap át arroganciába, hiszen nem könnyű lenyelnie a támadásokat. Ám még mielőtt bekeményítene, javaslom neki, hogy menjen be a fürdőszobába, és ha el bírja viselni saját tükörképét, maradjon, ha viszont nem, köszönjön el. Én tavaly ősszel például már nem bírtam tükörbe nézni.