Két félidő alatt két csoda

A Zalaegerszeg feltámadását a győri szakvezető nehezen tudta értelmezni, egészen pontosan arra nem talált azonnali választ, hogy mi történt együttesével, hogyan jöhetett fel a ZTE nagy hátrányból.
"Ezen a találkozón két csoda is történt – mondta egy sóhaj kíséretében Kiprich József. – Az egyik az volt, ahogy a vendégek egyenlítettek, a másik pedig az, hogy mi az utolsó pillanatban mégis megszereztük a győzelmet.”
Nem érdemes vitatkozni a szakemberrel… Azt senki nem gondolta volna a szünetben – talán még az érintettek sem –, hogy a zalaegerszegiek egyenlíthetnek, és miután sikerült e bravúr, a küzdő felek olyan visszafogottak lettek, hogy nem volt ember a stadionban, aki arra fogadott volna, valamelyik együttes újabb gólt tud szerezni. Pedig Igor Nicsenko két gólt is rúghatott volna a második félidőben, ám – nincs ezen mit szépíteni – elaludt a két ígéretes szituációban. Mindkét esetben csak egyet kellett volna lépnie a labda felé és a tétovázó Bardi Gábor mellett a kapuba lőni, de nem ezt tette, ám végül mégis ő lett a nap hőse. Az ukrán támadó az utolsó percben gólt szerzett, és ezzel eldöntötte a mérkőzést, vagyis igazán ellentétes figurája volt a mérkőzésnek.
Aki viszont nem érdemel dicséretet, az a ZTE idegenlégiósa, Darko Ljubojevics.
A szerb védő mindegyik győri gólnál hibázott, vagyis többek közt rajta ment el a mérkőzés (no, jó, nemcsak ő volt a "hunyó”, hanem a többiek is, hiszen a harmadik hazai gólnál Kalina Tibor elképesztően nagy védelmi hiba után egyedül vehette át a labdát a tizenhatoson belül, olyan helyzetben, amelyben nem tudott rontani). Azzal, hogy valami baj van a Zalaegerszeg védelmével, Mihalecz István is tisztában van. A kék-fehérek szakvezetője a lefújás után érthetően keserűen beszélt a látottakról, és mint mondta, a védelem sokat segített a győrieknek, amatőr gólokat kaptak.
"A téli szünetben felül kell vizsgálnunk a játékoskeretben alkalmazott labdarúgókat, lehet, hogy néhányuk képességeivel baj van” – fogalmazott kritikusan a ZTE edzője, akinek a játékosai nem tudták kihasználni azt a lélektani előnyt, hogy felálltak a padlóról, és nem fordították a maguk javára a mérkőzést. Ennek persze nemcsak lelki, hanem úgymond testi okai is vannak, és ezzel tisztában van a zalaiak szakvezetője is. – Nincs ezen mit szépíteni, a végére elfáradtak a játékosok… Nem hivatkozhatunk arra, hogy nem volt szerencsénk, nem foglalkozom azzal sem, hogy Vincze Ottó lövése után hova pattant a labda, a nyolcadik vereség után már nem mandhatjuk, hogy balszerencsénk volt…”
Nos, mi ne menjünk el szó nélkül Vincze Ottó hosszabbításban leadott lövése mellett.
A zalaiak középpályása kétszer tüzelt veszélyesen messziről: az első lövés után Sebők Zsolt kapusról kipattanó labdát Józsi György a kapuba passzolta, a másodiknál pedig a lécről levágódott a labda.
A kérdés az, hogy hova?
És ez az a felvetés, amelyre senki sem tud válaszolni, merthogy televíziós gólösszefoglaló híján csak a találgatás marad…