Szanatórium, reális célokkal

– Nem volt könnyű nyaram, hiszen hamar elkeltek az üres állások, nekem pedig nem jutott csapat – emlékezett vissza a pápai ajánlatot megelőző időszakra Szabó András. – Aztán július közepén lemondott Mihalecz István, így edzőt kellett keríteniük a pápaiaknak. Egy ismerősöm hozott össze a PELC vezetőivel, és egy nap alatt sikerült is mindenben megállapodnunk. Nem volt nehéz dolgom, hiszen korrekt emberekkel találkoztam. Úgy éreztem, negyvenévesen nem engedhetem meg magamnak, hogy hosszú ideig munkanélküli legyek, már csak azért sem, mert így szakmailag nem képezhettem volna magam.
– Mit tudott a pápai keretről?
– Az égvilágon semmit, csak annyit, hogy kicserélődött, de akik Mihalecz Istvánnal érkeztek, azok közül néhányan távoztak is. Az átigazolási időszak addigra lejárt, így már nem volt beleszólásom abba, kiket szerződtessenek. Rendelkezésre állt egy állomány, ezzel kellett dolgozni.
– Nem érezte visszalépésnek, hogy az ország egyik legnépszerűbb csapata, az Újpest után a Pápa edzője legyen?
– Ez meg sem fordult a fejemben. Egyszerűen dolgozni szerettem volna, és erre Pápán kaptam lehetőséget. A vezetők azt szeretnék, ha a hatodik–kilencedik hely valamelyikén zárna az együttes, de szerintem ennél jobban is végezhetünk. Természetes, hogy a legjobbat akarom kihozni az együttesből, ám azzal tisztában vagyok, hogy az első ötbe kerülés bravúr lenne. De talán nem elérhetetlen, s ezzel az eredménynyel mindenki elégedett lenne Pápán.
– Ha már a várost említi. Mennyiben érzi sajátjának az önkormányzat az együttest?
– A költségvetésünk hatvan-hetven százalékát állja a város, s ezzel, azt hiszem, mindent elmondtam. A vezetőkkel is könnyű együtt dolgozni, nem szólnak bele a munkámba. Volt olyan csapatom korábban, ahol az elképzeléseim nem találkoztak a vezetők terveivel…
– Ez az együttes nem az Újpest volt véletlenül?
– De igen. A Megyeri úton sajnos nem voltunk egy hullámhosszon a tulajdonossal. Én szerettem volna felépíteni egy fiatal csapatot, amely szép lassan beérik, és sikeres lesz, de a vezetők mást akartak, azonnali jó eredményeket követeltek. Ahhoz a kerethez azonban túlzóak voltak a célkitűzések. Tulajdonképpen ez vezetett a váláshoz, hiszen amikor felmondtam, negyedik helyen állt az együttes. Nem éreztem a bizalmat, és a szerződésem sem volt az igazi.
– Pápán azonban vélhetően bíznak önben, pláne, ha ilyen ütemben gyűjtik majd a pontokat, és a feljutásért vívott harcba is beleszólnak.
– Azt hiszem, az első két hely valamelyikéről még korai beszélni. Olyan játékosaim vannak, akik figyelnek arra, amit mondok, és végrehajtják a taktikai utasításokat. Szépen csendben, szerényen igyekszünk minél több mérkőzést megnyerni, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég. Bizonyítani akarok, hiszen jó lenne egyszer még az élvonalban dolgozni. A Pápával vagy más együttessel.
– Sejtettem, hogy szóba kerül, miszerint osztályt szeretne váltani.
– Ki ne akarna előbbre lépni? Itt, Pápán is ugyanúgy kell dolgozni, mint a legjobbak között. Azt azonban fontosnak tartom elmondani, hogy a PELC az Újpesthez képest szinte szanatórium. Egyben azonban mindenképpen hasonlít ez a feladat is az előzőekhez: itt is dolgozni kell, csak akkor jöhetnek az eredmények. Csak Pápán szerencsére nem kell minden hét végén bajnokságot nyerni, mint Újpesten. Én azonban nem kapaszkodom az élvonalbeli lehetőségért, most bizonyítani akarom, hogy nem vagyok rossz edző, a többi majd úgyis jön magától.