Torghelle Sándor (fehér mezben) azt mondta, a 65. percben esélye sem volt arra, hogy talpon maradjon, úgy felrúgta a védő (Fotó: Danis Barna)
Torghelle Sándor (fehér mezben) azt mondta, a 65. percben esélye sem volt arra, hogy talpon maradjon, úgy felrúgta a védő (Fotó: Danis Barna)
– Szabálytalankodtak önnel szemben? – Könnyen megválaszolható kérdés: természetesen, mindkét esetben – vágta rá Torghelle Sándor. – A nyolcvanhatodik percben a játékvezető, ugyebár, a büntetőpontra mutatott, a hatvanötödik percben hasonlóan kellett volna ítélkeznie. A védő, Andre Mijatovic már mögöttem volt, és úgy felrúgott, hogy ha nagyon akartam sem tudtam volna még egyet lépni. – Ezek szerint nem állt szándékában folytatni a támadást? – Ilyet nem mondtam, csak annyit jegyeztem meg, esélyem sem volt továbbmenni. – Mi viszont lépjünk túl. Egy gól és, mondjuk, másfél kiharcolt tizenegyes: elégedett a szerdai teljesítményével? – Nem játszottam szenzációsan. Igaz, valóban sikerült betalálnom, de védekezésben többet segíthettem volna, miként elől is voltak olyan helyzetek, amelyeknél döntő szituációban rosszul passzoltam. – Önkritikus vélemény… – Milyennek kellene elhangoznia? Kikaptunk három egyre, és az eredmény miatt ostorozhatjuk magunkat. – No, meg a kihagyott ziccerek miatt is. – A kettő összefügg. Mondhatjuk, ha Illés Béla gólt rúg a nagy helyzetéből, akkor a kétgólos hátrányból nem állnak fel a horvátok. Aztán ott volt a meg nem adott, majd az elhibázott büntető. Utóbbival kapcsolatban, kérem, feltétlenül írja le: Czvitkovics Péterre senki nem neheztel, persze nem is tehetjük, neki legalább volt mersze odaállni a tizenegyespont mögé. Megjegyzem, a pályán lévők közül én voltam kijelölve, fájdalom, akkor már sérülten játszottam, és mert fájt a hajlítóizmom, végül ezért nem én rúgtam a büntetőt. Az igazsághoz tartozik, elhibázott helyzeteink nem csak nekünk voltak, Végh Zoltánnak például több esetben is bravúrt kellett bemutatni. A különbség annyi, hogy ellenfelünk három alkalommal örülhetett, míg mi csupán egyszer. – És éppen emiatt vallják sokan, a visszavágóra kevés esélye maradt az MTK-nak. – Nem osztom a véleményt, mert az első összecsapás végeredménye sem a realitást tükrözi. Sokkal több volt a meccsben, ezt mi is éreztük, ha kicsit higgadtabbak vagyunk, döntetlenre jók lehettünk volna. Ám utólag ne szépítsük, kikaptunk, így a visszavágón kell kiharcolni a továbbjutást. A receptem az lenne, hogy a félidőre egygólos előnnyel vonuljunk, ha ez megvan, akkor a második játékrészben megszerezhetjük a továbbjutást jelentő gólt.