Most biztos, hogy nem adja fel

– Futballpályának a környékén sem járt?
– Dehogynem, hiszen a BLSZ első osztályú Csepel-Szabadkikötővel bajnoki meccsünk volt. Sajnos, pocsékul futballoztam, a négy kettes vereségünkkel záruló meccsen az ellenfél őrizetemre bízott játékosa három gólt szerzett…
– Együttérzek, ám az igazat megvallva nem egészen erre voltam kíváncsi.
– Sejtem… Nos, a Fradi-stadiont elkerültem. Pedig szó volt róla, hogy bemegyek az irodámba, mert a soron következő UEFA-kupa-ellenfelünk, az FC Köbenhavn megfigyelőt küldött Budapestre. Ám az illető úr feladata csupán annyi volt, hogy szakmailag feltérképezze a csapatunkat, nekem tehát nem kellett vele egyeztetnem, más sürgős teendőm pedig nem akadt.
– Nem úgy, mint a Videoton elleni meccsen.
– Az volt az első itthoni zárt kapus mérkőzésünk, amelyen megjelent az rt. több szponzora, velük tényleg illendő volt találkoznom.
– A siófoki – mellesleg ugyancsak zárt kapus – idénynyitón is ott volt.
– Akkor még nem kaptam kézhez a labdarúgó-szövetség elnökségének fegyelmi határozatát, miszerint december végéig eltiltanak a mérkőzések látogatásától. E döntést egyébként megmosolyogtatónak tartom, abszurdum, hogy egy vállalat vezetőjét eltiltják a munkavégzéstől.

A fegyelmit tudomásul vette

– Az utóbbi időben mégis mintha kivonta volna magát a nyilatkozatháborúból.
– Tudatosan, hiszen a Videoton-meccset követően azzal vádoltak, hogy pattanásig feszítem a húrt. Pedig nem akartam provokálni sem a szövetséget, sem a ligát – még akkor sem, ha egyébként nem tagadom: bánt, hogy a május harmincadikai botrányt követő sportfegyelmi eljárásnak én lettem az egyetlen személy szerinti elmarasztalt szereplője. A futball-rt. igazgatóságának tagjai azonban, így az elnök, Sugár András is, szerepet vállaltak az FTC Rt. álláspontjának kommunikálásából, így nekem nem kell örökké a kamerák elé állnom. A fegyelmit tehát tudomásul vettem, és nem megyek meccsre.
– Így viszont lemaradt Tököli Attila visszatéréséről is, amely kétségkívül látványosra sikeredett, hiszen a csatár gólt szerzett a nyíregyházi kupameccsen. Bár kérdéses, ezzel lezárhatja-e a múltat, elfeledtetheti-e a DVSC-meccset követően tett kijelentéseit? A népligeti metróaluljáró falán ugyanis máig ott virít a felirat: "Tököli, takarodj!” Igaz, hasonló szövegű üzenetet önnek és Várszegi Gábornak is pingáltak.
– Ezerszer végiggondoltam már a május harmincadikai eseményeket, és rendre arra jutottam: ha valamiben igazán hibás vagyok, az az, hogy nem tudtam bűnözői fejjel gondolkodni… Tököli Attila a magyar mezőny egyik kiemelkedő tudású futballistája, újbóli színrelépésével tehát szakmailag erősödik a Ferencváros. Számomra az ügynek ez a természetes kommentárja, minden más olvasat ellentétes a józan ésszel. Azt pedig nagy bajnak tartanám, ha a jövőben azon múlna a biztonságunk, nyer-e a csapat.
– Ebben elvben igaza van, ám azért régebbi motoros a Fradiban annál, hogy ne tudná: az Üllői úti valóság ennél nyersebb…
– Játékosként sem fogadtam el azt a szemléletet, hogy az az igazi ferencvárosi, akinek klubcímeres medál lóg a nyakában. Akik így vélekedtek, azokkal megtartottam a három lépés távolságot, és próbáltam inkább a munkámmal, a hozzáállásommal, a teljesítményemmel kitűnni. Tököli Attila korábban huszonhat gólt szerzett a Fradi színeiben, két találatával eldöntötte a Magyar Kupa döntőjét; amiért szerződtettük, becsülettel teljesítette. Ha ő eztán úgy lesz kénytelen pályára lépni, hogy közben tartania kell a szélsőséges megnyilvánulásoktól – persze, nem arra gondolok, hogy kifütyülik vagy ezt-azt bekiabálnak neki –, akkor az azt jelezné: semmi sem változott a magyar futballban május harmincadika óta. Ennek viszont beláthatatlan következményei lennének az egész iparágra nézve.
– Ha ön testi-lelki jóbarátja, akkor is azt tanácsolja Tökölinek: Attila, adj még egy esélyet magadnak és a Fradinak?
– Miért ne? Utólag persze mindig okosabb az ember, és ha vissza lehetne pörgetni az időt, a botrány után azt javasoltam volna neki, hagyjon magának egy-két hetet arra, hogy kimondja a végső szót. Ha mégis úgy is dönt, hogy elköszön a Fraditól, egy kiskaput azért eleve tartson nyitva.
– Sokan már abban is kételkednek, hogy Tököli Attila komolyan gondolta a szakítást…
– Ôk általában azok az emberek, akik meg sem próbáltak belegondolni abba, min mehetett keresztül a játékos, nem találkoztak, nem beszéltek vele az elmúlt hónapokban. Tököli a mai napig nem dolgozta fel a vele történteket. Attila tehát menni akart, s mi keményen dolgoztunk azon, hogy az rt.-nek és a játékosnak is megfelelő ajánlattal kirukkoló vevőt találjunk. Ám a nyári szünet megnehezítette a dolgunkat, mert a partnerjelöltek meccs híján nem tudták megnézni a csatárunkat játék közben. Így aztán néhány kivételtől eltekintve anyagilag és szakmailag értékelhetetlen ajánlatok jöttek. A legkomolyabb érdeklődés az Olympiakosztól érkezett, a görögökkel már csak a részleteket kellett volna finomítani, amikor megszakadtak az egyeztetések.
– Miért?
– Vannak sejtéseim, de erről nem beszélnék…
– Jól értettem, hogy azt mondta: Tököli Attila szakmai előélete, a róla összeállított videofelvételek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy eladhassák?
– A Ferencváros sem vesz látatlanban futballistát, bármilyen jók az illető ajánlásai, bármilyen remekül összevágott filmet küldenek róla, és nem jellemző ez a neves nyugati klubokra sem, hiszen tele a piac szabadon igazolható labdarúgókkal. A magyar futball, sajnos, ott tart: a bajnoki cím, a gólkirályság meg a válogatottság önmagában arra elegendő, hogy felkerülj a megfigyelendők listájára, hajlandóak legyenek megnézni. A döntő azonban az, hogy meccshelyzetben, éles szituációkban mit produkálsz.
– Ha ez így van, talán hasznos lett volna mérsékelni Tököli százmillió forintos vételárát…
– Az említett összegre nem szeretnék reagálni, de aki azt gondolja, direkt irreális összeget szabott az rt., az téved. Anyagilag és szakmailag elfogadható ajánlat esetén nem álltunk volna az útjába, az viszont tény, hogy nem akarjuk elkótyavetyélni az értékeinket. Amikor nyilvánvalóvá lett, hogy kifutunk az időből, és Tököli megfelelően megalapozott külföldi szerződésére nincs reális esély, elkezdtünk beszélgetni a közös folytatásról.
– A csatár újbóli bemutatkozásán a szerdai kupameccsel túl vagyunk, noha az igazi vizsga vélhetően az lesz, miként szerepel az FC Köbenhavn elleni UEFA-kupa-mérkőzésen, aztán majd a Pécs ellen vívandó hazai bajnokin… Amúgy mennyi nézőt vár ezekre a találkozókra?
– Szeretném, ha a kupaösszecsapáson legalább tízezren, a Pécs elleni meccsen pedig minimum nyolcezren összejönnének.
– Elfogadhatónak tartja azokat a számításokat, hogy a május harmincadikai botrány eddig körülbelül százmillió forintjába került az FTC Rt.-nek?
– Nehéz pontosan megmondani, mennyi a zárt kapuk miatti veszteségünk – a jegyeladások elmaradása miatt nagyjából ötvenmillió forintot buktunk. A negyvenmilliós szövetségi büntetést azért nem említem, mert bízunk az ügyészség számunkra kedvező állásfoglalásában.

Vonják le a büntetéspénzt

– Az FTC Rt.-nek a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezéséről szóló közleményében az is szerepel: a liga fellebbviteli bizottságának határozatát elfogadják, az abban foglalt büntetéseket leróják. Az ötmillió forintot eszerint befizették?
– Az MLL központi marketingbevételeiből valamennyi sportvállalkozásnak rajtpénz jár, és mi arra kértük a liga illetékeseit, vonják le a büntetéspénzt ebből az összegből.
– És?
– Még nem kaptunk választ a beadványunkra.
– Miként áll az ön ügye, akinek az éves átlagjövedelme háromhavi összegét kellene leróni?
– Kérvényeztem a ligától, hogy december harmincegyedikéig kapjak fizetési haladékot.
– Megkapta?
– Egyelőre nem tudom…
– Most már csak halkan kérdezem: mi a helyzet a Készenléti Rendőrség által a május harmincadikai rendteremtés fejében június tizenkilencedikei dátummal benyújtott 722036 forintos végösszegű számlával?
– Írtunk egy válaszlevelet, amiben kifejtettük, hogy véleményünk szerint a megzavart rend helyreállítása jogszabályban rögzített kötelessége a rendőr-ségnek. Egyébként pedig olyan tételek is szerepeltek a költségek között, mint például a közterületi gépkocsihasználat, amelynek a felszámolását indokolatlannak tartottuk. Ezért a levéllel együtt a számlát is visszaküldtük a készenlétiek Kerepesi úti központjába.
– Ön milyen szövetségi büntetést tartana elfogadhatónak az rt. számára?
– A sportági fegyelmi szabályzat ötmillió forintos plafont szab – megjegyzem, a magyar futball történetében ez is példátlanul súlyos szankció. Főképp, mert osztom azok nézetét, akik úgy vélik: a május harmincadikai botrány nem a spontán népharag megnyilvánulása volt, hanem egy jól szervezett, alaposan végiggondolt provokáció történt az FTC Rt. működésének ellehetetlenítésére.
– Valóban hallani olyan teóriákat, miszerint bizonyos üzleti-politikai körök érdekeltek az FTC Rt. anyagi válságában, mert így esetleg szerényebb beruházással is megváltoztathatnák a jelenlegi tulajdonosi szerkezetet…
– …és ha ez így van, az más megvilágításba helyezheti az rt. felelősségét május harmincadikáért…
– Mint ahogy az egész történetben a Fotex Rt. szerepét is… Ön egyébként tisztában van azzal, hogy mik a többségi tulajdonos szándékai a futball-rt.-vel kapcsolatosan?
– Engem a labdarúgó-társaság ügyvitelének irányításával bíztak meg, és akkor sem szeretnék szerepzavarba kerülni, ha ez manapság elő-előfordul a magyar futballban. Éppen a Nemzeti Sportban olvastam a napokban, hogy az egyik alacsonyabb osztályú klub elnöke a meccs közben egyik pillanattól csak átvette a csapata irányítását az edzőtől… A stratégiai és a fő anyagi kérdésekben természetesen a tulajdonosoknak kell dönteniük, és biztos vagyok abban, hogy amikor eljön az ideje, engem is tájékoztatnak majd. Pillanatnyilag azonban nem ismerem a tárgyalásaik részleteit. Ami biztos: ha át is kellett csoportosítanunk bizonyos pénzeket, az FTC Rt. napi működése zökkenőmentes. Legalábbis egyelőre…
– Milyen gyakran egyeztet Várszegi Gáborral, a Fotex Rt. elnökével?
– Amikor az ügymenet miatt szükséges, mindig beszélünk. Személyesen legutóbb jó egy hete tárgyaltunk.
– Kapott tőle megrovást a május harmincadikai események kapcsán?
– Egy rossz szót sem szólt. Illetve, mégis… Azt mondta, szerinte nem kellett volna hibáztatnom magamat a menekülőkapuk kinyitásáért.
– Ezt manapság már ön is téves döntésnek érzi?
– A mérkőzés során többször bemondta a műsorközlő, hogy a meccset követően mindenki bejuthat a játéktérre. A lefújást megelőzően már sokan toporogtak a menekülőkapuknál, és félő volt, ha azok nem nyílnak ki, a tömeg megindul, és abból akár nagyobb baj is kerekedhet.
– Viszont zárt kapuk mellett a játékosoknak lett volna idejük bemenekülni az öltözőbe.
– Annak a bűnözői csoportnak a magja, amely nem azért rohant be a gyepre, hogy ereklyét gyűjtsön vagy a csapatot ünnepelje, akkor már a partvonal mentén gyülekezett. Amúgy meg öt perccel az utolsó sípszó előtt a biztonságiak főnöke feljött hozzám, és megkérdezte, hogyan kell kinyitni a menekülőkapukat, ám nem jelezte egy szóval sem, hogy lincshangulat lenne a lelátón, s bölcsebb volna bemenekíteni a futballistákat a klubházba. Akiket később a videofelvételeken elkövetőként lehetett azonosítani, számomra ismeretlen személyek voltak, róluk az ördög gondolta, hogy ilyesmire készülnek. Még egy érdekes adalék: miközben látványosan csattogtak a pofonok, valami furcsa véletlen folytán senki sem sérült meg súlyosan, ami a bűncselekmény minősítését alapvetően befolyásolja. Ahhoz, hogy félelmet keltsenek az elkövetők, ennyi is bőven elég volt.
– Az előbb megint az "ünneplés” szót használja, pedig ezért már kapott hideget-meleget. Tegyük fel, hogy nincs a botrány: ön képes lett volna jó szájízzel pezsgőzni egy, az utolsó pillanatban elvesztett bajnoki címet követően?
– Nos, elfogadom, nem fogalmaztam pontosan, de hadd mondjam el: a meccs utáni ceremóniát nemcsak a Ferencváros szervezte, a liga is ragaszkodott ahhoz, hogy sor kerüljön az éremátadásra, és persze a Fradi meg az MLL szponzorainak óhajaira is tekintettel kellett lennünk. Még az is felmerült, hogy az egész programot a kilencedik kerület szívében, a Bakáts téren rendezzük meg, ahová nyitott buszon jutott volna el a csapat, de a környék meg a környéken parkoló kocsik békéje érdekében ezt a verziót elvetettük. Egyébként pedig az a véleményem, hogy nyolc év után Magyar Kupát nyerni, és mellé a bajnoki ezüstöt is megszerezni, nem olyan eredmény, amely miatt el kellene bujdosni.
– Önnek nem is jutott eszébe?
– A botrányt követő napokban sokat töprengtem, érdemes-e tovább csinálni. Az édesanyám és a feleségem viszont, akik a fenyegető üzenetek hallatán korábban ezerszer könyörögtek, hogy hagyjam abba, nem is beszélve arról, amikor atrocitás ért egy étterem előtt, ez alkalommal azt mondták: fel ne adjam! Sosem voltam ijedős, bár nem tagadom, volt olyan időszak az életemben, amikor hátra-hátranéztem az utcán – ma viszont már nincs bennem félelem. Ahhoz persze, hogy a Fradi olyan legyen, amilyennek én álmodom, és amilyennek – meggyőződésem – a szurkolók többsége is látni szeretné, segítségre van szükségünk. Önerőből ugyanis nem tudjuk komfortossá tenni a stadiont, és nem tudunk rendet teremteni.

Egyik vihar jött a másik után

– Hány botrányhős van kitiltva az Üllői útról?
– Kitiltva? Még azt sem tudtuk elérni a rendőrségnél, hogy a május harmincadikai balhé miatt meggyanúsított személyekről információt kapjunk… Igaz, a jelenlegi technikai és nyilvántartási feltételek mellett az esetleges kitiltó határozatnak nem tudnánk érvényt szerezni. Sokat remélünk viszont attól, hogy a liga által a mérkőzések biztosításával fővállalkozóként megbízott Expol Kft. közönségfigyelő mobilkamerákat telepít a stadionunkba is, és rendbontás esetén azok felvételei alapján eljárást kezdeményez az elkövetők ellen. Igaz, a létesítményünknek vannak saját kamerái, de azoknak a képei használhatatlanok, ráadásul a huszonkét kamerából tizennyolc az utcát pásztázza… Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy a szurkolók értékelik majd azokat az erőfeszítéseket, amelyeket annak érdekében tettünk, teszünk az ősszel – gondolok itt a Sportfolió Kht. által a stadionban végzett átalakításokra vagy a Fradi Club létrehozására –, hogy az Üllői utat a mérkőzések idején újra családok népesítsék be, és a Fradi-pálya ne csak a jó mérkőzéshangulatáról, hanem a biztonságáról is híres legyen.
– A rend nem lehet mellékes kérdés, ám többek úgy vélekednek: nincsenek azok a biztonsági intézkedések, amelyek a Fradi-mítosz foszladozását megállíthatnák. E folyamat egyik friss jele, hogy sokan már azok közül sem bánták volna a csapat kizárását az élvonalból, akik az FTC és az MLL vitájában egyébként a ligát ostorozták.
– A Ferencváros megítélése mindig is szélsőséges volt: egyszerre imádták és gyűlölték. Azonban nem akarom megkerülni a kérdést: a kilencvenötös Bajnokok Ligája-szereplés óta az egyik vihar követi a másikat, s ez akkoriban nyilvánvalóan erodálta a klub tekintélyét. Előbb a kupaszerepléssel keresett százmilliókat kérték számon az akkori vezetőkön, aztán jött a politika betelepedése az Üllői útra, majd 2001-re a klub és a futball-kft. is a csőd szélére sodródott. A Fotex Rt. belépésével esélyt kapott az FTC arra, hogy új időszámítást kezdjen, és bárki bármit mond, rengeteget léptünk előre a menedzselés, a marketing területén is. Május harmincadika kétségkívül csapást jelentett, de a helyzet még mindig összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt az utóbbi nyolc esztendőben bármikor…