Vészjelzések a sikeredzőtől

Amint az a fentiekből kiderül, a játék önmagában ezúttal kevés lett volna e címhez, de ne legyünk telhetetlenek, mert az átlagos magyar élvonalbeli futballmérkőzés is élvezetes tud lenni, ha megfelelő a körítés. A pécsi szervezők pedig kellőképpen felkészültek erre a szombat estére.
Hogy a Zalaegerszeg mennyire készült, készülhetett fel, arra nem kimondottan az eredményből lehet következtetni. A találkozót megelőző sajtótájékoztatón az öt forduló után is nullapontos Zalaegerszeg korábbi vezetőedzőjének, Bozsik Péternek utódjául kinevezett Mihalecz István azt fejtegette: noha természetesen bízik csapata sikerében, edzőváltás alkalmával legalább négy-öt hétnek el kell telnie az érezhető változásig. Abból a szempontból tévedett a szakember, hogy szembetűnő volt játékosainak akarása, ami – valljuk meg – az utóbbi időben nem igazán jellemezte az egerszegi gárdát. Szakmai téren is akadt módosulás: míg Bozsik Péter idejében legtöbbször 4–4–2-es fölállásban, most 3–5–2-es rendszerben futballozott a kék-fehér egylet.
"Inkább három–négy–három volt az a három–öt–kettő, bár akadt a meccsnek olyan időszaka, amikor valóban két csatárral támadtunk – mondta a találkozót követően Mihalecz István. – Azt gondolom, ez alkalommal a szerencsésebb csapat győzött. Az első félidőben veszélyes támadásokat vezető Józsi György bal oldali akciója után például Radu Sabo könnyedén előnyhöz juttathatott volna minket, vagy Vincze Ottó lövése után a labda a kapufáról pattanhatott volna akár befelé is. Nem beszélve arról a két-három szögletről, amikor szintén Vincze lőtte középre a labdát, és aminek következtében kis híján a kapuban kötött ki az.”
Megkérdeztük a trénertől azt is, nem volt-e túlzott merészség ilyen rövid idő alatt a négyvédős rendszerről átállni az alapvetően más helyezkedést kívánó hárombekkes szisztémára. Főleg úgy, hogy centerhalfként azt a Molnár Balázst szerepeltette, aki inkább védekező középpályásként futballozottt eddig.
"Annak dacára, hogy kevesebb mint két hetet dolgozhattunk együtt, kellemes meglepetésemre a játék azt mutatta, különösebb nehézség nélkül oldották meg új feladatukat a játékosok – mondta Mihalecz István. – Az első félidőben a gólon kívül alig jöttek át a térfelünkre a hazaiak, ami egyértelműen a középpályásaink megfelelő munkájának eredménye volt. Molnár Balázs remekül helyezkedik, a védelem közepén is hatékonyan játszott. Vele kapcsolatban negatívumként mindössze azt tudom megjegyezni: néha túlzottan ingerlékeny. Gondoljunk csak a sárga lapja előtti cselekedetére, amikor meglökte Erdős József játékvezetőt.”
Vincze Ottóval kapcsolatban a ZTE-tréner kiemelte, hogy a középpályás az első 45 percben kifejezetten jól futballozott, pontrúgásai veszélyesek voltak, és remek labdákat osztogatott. Arra a felvetésre, miszerint meglátásunk szerint a fordulás után többet álldogált a kelleténél, Mihalecz azt válaszolta, ennek oka egyrészt az volt, hogy Nagy Lajos beállításakor Vinczét egy sorral előbbre tolva szerepeltette, hátha a friss, mozgékonyabb ember a pálya közepén hasznosabb lehet, és emiatt Gyánó Szabolcs pályára küldéséig tényleg kevesebbet volt játékban az irányító. Mihalecz elárulta azt is, kizártnak tartja, hogy az első félidőben történt szabálytalansága nyomán a szurkolók által kikezdett Vinczét az állandó bekiabálások zavarták volna.
"Ottó kellően intelligens ember, hogy ne foglalkozzon ezekkel a dolgokkal”– tette hozzá. Az edző később elismerte, a csapata erőnlétileg nincs a legjobb állapotban, a 70-75. perc táján megsokasodtak az eladott labdák, ami egyértelműen bizonyítja a fizikális lemaradást.
Habár a szakember azt találta mondani, szerinte túlzottan sokat foglalkoznak azzal, hogy gyermeke, Mihalecz Péter a Pécsben futballozik, nem kerülhettük ki a kérdést, mennyiben volt a családi kapcsolat miatt más ez a találkozó. "Semmiben” – hangzott a válasz, de amint belátta, a bővebb véleménynyilvánításig forszírozzuk a témát, azt még hozzátette:
"Csapatom szempontjából örültem, amint a szünetről a pályára jövet láttam, hogy nincs a gyepen Péter. Megítélésem szerint Sipos Jánossal a második félidőben is gondot okozhattak volna a bal oldalunkon. A gól előtt szintén remekül játszottak össze, hiszen egy váltás után Sipos adhatott középre, centerezése szinte tökéletesre sikerült, Montvai Tibor érkezett, és a sakk-matt akció végén a PMFC megszerezte a vezetést.”
"Semmi különös drukk nem volt bennem amiatt, hogy apu ült az ellenfél kispadján – mondta a fiatalabb Mihalecz. – Miként az sem volt furcsa, amikor két éven keresztül az ő keze alatt dolgoztam. Bükön teljesen normális volt a kapcsolatunk, ha úgy adódott, dicsért, de ha úgy ítélte meg, nem fukarkodott a szidással sem. Egyáltalán nem kivételezett velem. Be kell vallanom, az már inkább okozott némi feszültséget – bár gondolom, ezzel csapattársaim is így voltak –, hogy a villanyvilágítás miatti ünnepi napon illik megnyerni a meccset. S bár tisztában voltunk vele, a ZTE játékosállománya erősebb annál, mint amit a gárda jelenlegi helyezése mutatja, a szurkolóink bizonyára elvárták, hogy legyőzzük a sereghajtót.”
Mihalecz Péter beszélt arról is, hogy a Pécs eddigi figyelemre méltó teljesítményének elsődleges magyarázata a szervezettség és az elszántság, és e két jelzővel indokolta azt is, hogy képesek megnyerni azokat a meccseket is, amiket a helyzetek alapján a riválisnak kellene hoznia.
"Szerencsére az első félidőben rendre megrúgjuk a gólunkat, onnantól kezdve pedig kontratámadásokra berendezkedve futballozunk. S ugyan tudjuk azt is, nem leszünk a bajnokság végéig dobogós pozícióban, azokat a fellépéseket, amiket lehet, behúzzuk, aztán majd meglátjuk, mindez mire lesz elég” – tette hozzá Mihalecz Péter.
Ami azt illeti, az újonc újmecsekaljai együttes az eddigi hat forduló alatt csupán egyetlen vereséget szenvedett (1–3 a Sopron otthonában) a pécsi szakvezető, Nagy Tamás mégis meglepően zaklatottnak tűnt.
"Amilyen fórumon csak lehet, elmondom, a Pécs kerete nem olyan erős, hogy ilyen előkelő helyen álljon. Emiatt kissé tartok attól, hogy eljön majd az az idő, amikor már nem mi nyerjük a szombatihoz hasonló meccseket” – mondta a tréner.
A pécsi minden megmozdulásán érződik a győzni akarás, és akinek csapata a dobogón áll, az biztos lehet benne, hogy jó munkát végez.