Ünnepeljék csak a kosarasokat

Az inkább kosárlabda-, mintsem futballcsapatáról híres balti "metropolisz” labdarúgói a Bajnokok Ligája selejtezőjének második körében azzal a Celticcel akadtak össze, amely ugyebár szerda este a Puskás Ferenc nevét viselő stadionban az MTK-val találkozott, immár a harmadik fordulóban – enynyit a jelenlegi magyar-litván-skót átfedésekről a két kupaporond kapcsán.
Illetve, van itt még valami a magyar–litván kapcsolatokról, csakhogy immáron a múltból – a derék skótszoknyások nélkül. Alapvetően kedves városuk a Balti út mentén, a Nevezis folyó felső szakaszánál elterülő Panevezys – reméljük, hosszú ideig még az is marad –, a futballhistóriákban ugyanis 2000 október 10-ére datálva a következő bejegyzést találhatjuk: olimpiai-válogatottak mérkőzésén Litvánia–Magyarország 0–1, gólszerző: Gera. És a lényeg: a helyszín a keresztségben az Aukstaitijos (kimondani is bonyolult, a helybeliek kiejtését utánzó csücsörítést meg úgy hagyjuk, ahogy van!) nevet kapó aréna volt, az a stadion, ahol ma este az Ekranas és a magyar bronzérmes DVSC-MegaForce méri össze erejét az UEFA-kupa selejtezőjének keretében. Megjegyzendő: a szűk három évvel ezelőtti északi kirándulás ritka eredményesen alakult válogatottjaink számára, elvégre a Gellei Imre dirigálta utánpótláscsapat sikerére egy nappal a "nagyok” is letettek valamit az asztalra: az akkor még Bicskei Bertalan irányította nemzeti együttes 6–1-re okította a vendéglátókat. Annak az olimpiai együttesnek két olyan futballista is a tagja volt – a győzelemnek pedig tevékeny részese –, akik most a Lokival visszatérhettek a "tetthelyre”, hogy újabb "merényletet” kövessenek el a litván futball ellen, nevezetesen a kapus Takács Tamás, és a balszélső Halmosi Péter.
Mindazonáltal a rivális keretében is találunk bőségesen korosztályos válogatott labdarúgókat, szó se róla, hiszen Virginijus Liubsys úgyszólván csikócsapatot dirigál. Az Ekranas internetes oldalán fellelt adatok szerint kilenc olimpiai-, két U 19-es, valamint egy U 18-as válogatott labdarúgó tagja a keretnek, amelynek átlagéletkora alulról súrolja a 23-at… Más aspektusból tekintve írjunk még a névszerint nem, csak számszerűen említettek mellé két, a felsoroltakhoz hasonlatosan zsenge korú A-válogatott kerettagot, s kiderül: csöppet sem vár könnyed sétagalopp a Szentes Lázár által gardírozott magyar csapatra, igaz, nem is arra készültek a debreceniek (persze, ezzel azt sem zárjuk ki, hogy a két találkozó alapján mégiscsak az lesz, mindenesetre dőreség lenne elébe menni az eseményeknek.) Visszatérve, magának mester Virginijus Liubsysnak is van benne némi szerepe, hogy emígyen megszaladt az U21-es játékosok száma az Ekranasban, elvégre ő a főnök a litván olimpiai csapatnál is, ezzel együtt hiba lenne csupán a kettős "királyságra” fogni a nem hétköznapi létszámot, mivel már szövetségi edzőként való regnálása kezdetén is hat-hét pa-nevezysi tüsténkedett a balti gárda sikeréért – több kevesebb sikerrel, fűzzük hozzá.

A jelenleg is futó sorozatban az ötös számú csoportot ugyan vezetik tanítványai (avagy a panevezysiek elsőségre determinálódtak?), csakhogy két mecscsel többet játszottak, mint az őket két ponttal leszakadva követő németek, ráadásul a Gary Lineker szerint mindig győztes (futball)nemzet együttesével szemben mind a két partit elvesztették, és a hazait – ugye, már kitalálták! – Panevezysben…
A németek itteni 4–1-es sikerével megegyező eredményre most vélhetően még az amúgy maximalista Szentes Lázár is rábólintana, a Loki híveit pedig az sem zavarná különösebben, ha a négy vendéggól (egyelőre hol az az egy?) felét csakúgy, mint akkor, ezúttal is egy bizonyos Gerdas Aleksa jegyezné… Ugyanakkor el kell keseríteni a reménykedőket, ez idáig ugyanis úgy fest, hogy az (ön)gólerős bekk legfeljebb csereként jut szóhoz csütörtök este, igaz, ez a mi olvasatunk szempontjából önmagában még nem jelent feltétlenül rossz óment.
Ha már a gólszerzőknél tartunk, úgy becsületes, ha megemlítjük a másik végletet, és mondunk néhány jó szót az Ekranas tényleges gólzsákjairól is. Itt van rögtön Mantas Savenas, aki nemcsak jelenlegi házi gólkirályként tetszeleg, de nyolc találatával összetettben is vezeti is a mesterlövészek rangsorát (figyelem, legutóbb a Zalgirisnak – tévedések elkerülése végett: ez most a focicsapat – kétszer is "csengetett”). Szorosan a nyomában (gólnyi lemaradással a második pozícióban) jár Povilas Luksys, s némileg leszakadva ott van még Vitalijus Kavaliauskas is. Elismerhetjük: tiszteletet parancsoló a lista. Mindazonáltal bízzunk benne, az említett urak helyett a csütörtök kapcsán Bajzát Péterről, Sándor Tamásról, Böőr Zoltánról és a többi DVSC-játékosról fogunk írni, s a két hét múlva sorra kerülő visszavágóra nem kell bemagolnunk az Ekranas titánjainak neveit.
Ha a baltiak a sport kapcsán szóba kerülnek, a tudósító legalábbis a pa-nevezysi tizenegy helyett inkább Sabonisról, Marciulionisról, Chomiciusról és Kurtinaitisról, a Szöulban még a Szovjetunió színeiben olimpiai aranyat nyert litván kosáristenségekről beszélgetne, és még inkább hallana.
És ehelyütt megengednek egy kívánságot?
Hadd maradjon így ma késő este is, az UEFA-kupa-selejtező lefújását követően…

Interjú Szentes Lázárral, a DVSC-MegaForce vezetőedzőjével