A szombaton rendezett MTK HungáriaPécsi MFC mérkőzésen kiemelkedő teljesítményt nyújtott Pest Krisztián, akit így lapunk a forduló játékosának választott.
(Fotó: M. Németh Péter)
(Fotó: M. Németh Péter)
S egyáltalán nem érdemtelenül: a 28 éves játékos két remekbe szabott góllal segítette győzelemhez csapatát a bajnoki címvédő, két forduló után még éllovas MTK otthonában. Az első találata még "hagyományos” gól volt, ám a másodikra nehéz jelzőket találni. De beszéljen inkább erről maga az érintett, aki, mielőtt visszatért Pécsre, megfordult a Kaposvári Honvéd, a Komló, a Mohács, a Siófok és az Újpest csapatában is. "Mielőtt rátérnék arra, milyen gólokat szereztem, el kell mondjam, hogy az első félidőben meglehetősen gyámoltalanul futballoztunk – mondta Pest Krisztián. – Ez leginkább a támadójátékunkon volt érezhető, hiszen elsősorban a védekezéssel törődtünk. Aztán a második játékrészben változott a helyzet. Úgy voltunk vele, nincs igazán vesztenivalónk, s persze segített Márton Gábor beállítása is, aki igen kreatív játékos, jól cselez, jól passzol, így remekül megértem magam vele. Ha jól emlékszem, tőle indult az az akció is, amelynek a végén először találtam a kapuba. Márton Horváth Gyulához játszott, aki várt egy kicsit, majd remekül indított engem. Egy pillanatra azt hittem, hogy hosszú lesz a passz. Szántai Levente, az MTK kapusa ki is futott a kapujából, de aztán a cipőm orrával még el tudtam rúgni a labdát, és szerencsémre az Szántai mellett – vagy talán a lábai között – a hálóba gurult. A második gól, nos igen, ekkora gólt még életemben nem lőttem, legfeljebb edzőmérkőzésen. Ám akkor sem csináltam olyan cselt, mint amilyet szombat este. Azt már nem is tudom, kitől érkezett a labda, csak az van a fejemben, hogy a kezdőkör közelében háttal állok a kapunak. Ahogy hozzám került a labda, azt éreztem, van mögöttem valaki, úgyhogy megpróbáltam mindkettőnk felett átemelni a labdát, és amikor ez megtörtént, lefordultam a védőről. Csak utólag vettem észre, hogy a szünetben beállt Illés Béla őrzött. Amikor negyvenöt méterre álltam a kaputól, s pattant előttem egyet a labda, nem tudtam kit megjátszani, senki nem volt, akit indítani lehetett volna. A szemem sarkából láttam, hogy Szántai Levente kissé kint állt kapujából, úgyhogy megpróbáltam átemelni fölötte a labdát. Nagyszerű érzés volt, amikor láttam, hogy sikerült.” Valóban, magyar pályákon ritkán látni ilyen remek megmozdulást, de hát a pécsi játékosok, úgy látszik, tudnak meglepetéseket okozni. Pest Krisztián beszélt arról is, hogy nem érzi mennyben magát, noha újonc létére a PMFC még veretlen, két győzelmet, egy döntetlent jegyez. Amikor azt kérdeztük tőle, mi lehet az eddigi remeklés titka, a csatár azt válaszolta, a csapategység a siker kulcsa, márpedig Pécsett az együttes magja évek óta együtt játszik. No és persze az is roppant fontos, hogy Nagy Tamás vezetőedző szisztematikus munkával tervezi meg fordulóról fordulóra a taktikát.