NS-jegyzet: A romlás virágai

Jó volna Cseh Laciról írni, az ifipólósokról, no meg Szabicsról, felemelőleg. Pozitív hangvétel, ritkán hadba küldött jelzők, úgymint remek, példaértékű, csodálatos. De szólhat-e róluk egy efféle jegyzet? Szólhat-e nékik a taps? Nem azért van-é beszürkítve ez a felület keddenként, hogy lőporszag terjengjen, ustor csattogjon, továbbá kötésig merüljünk a vitriolba? Dehogyisnem.Ez itt Magyarország, 2003 augusztusa. A felborult értékrendek és elferdült értéktrendek időszaka. Példaképünk a valóságsó hőse, aki páros lábbal, térdmagasságban csúszik rá arra a nyelvre, amelyen Arany János verselt egykoron, s őt illik ünnepelni, ha éneklés jelleggel nyikorog, de ha saját hányadékában fetreng, azt is úgy tálalják, mint a nemzet üdvét előmozdító cselekedet. Egy ország és az ő show-bálványai. Dermesztő. Lehetnének sportolók is. Mondjuk a pólós világbajnokok, csak hát abban nincs sok pláne, hogy fürdőköpenyben felállnak egy dobogó tetejére – ha a fürdőköpeny másokat takar, akik nem dobogóra lépnek fel, hanem egy villában, kamerák kereszttüzében jönnek-mennek, mint a vasaló, na igen, az nem csupán egy hétig érdekes.Persze elhagyhatjuk a filozofálgatást, elő egy konkrét ügyet, s máris rághatjuk tovább azt a már feltálalásakor is ehetetlen valamit, amelyből most már csak a csont látszik. Fradi kontra liga ügy néven fut, ráadásul egy igazán rémisztő kifejezéskombinációval gazdagította nemrég nyelvünket: kommunikációs hadüzenet (adná-e verscímnek ezt, ha köztünk élne, Kosztolányi Dezső?). Nem akarom rágni, nekem már akkor elment az étvágyam, amikor az Üllői úti fák árnyékában még csupán a menekülőkapuk kinyitását fontolgatták.Vagy érdemesítsük-e szóra a múlt és jelen sportminiszterének asszóját? Amit az egyik eltanult kormányként az elődjétől, azt a másik is elsajátította ellenzékként. Állandó harc, bárhol, bármikor nyílhat újabb front, ha valahol gyengülni látszol, ott még sűrűbbé válik a nyílzápor. Öszöd, nem Öszöd, nem kapsz mást. Nagyjából ennyi a tanulság, noha sportról és irányításáról van szó, azaz elvben többet kellene szentelni egy Gyurcsány vs. Deutsch párbajnak.Végtére is vér, ha képletesen is, itt serkenhet. És ömölhet is, ha az eggyel korábban pendített témára gondolunk. Márpedig ma – ez számít.Cseh Laci négy ifi Eb-aranyat nyert. Egy héttel azután, hogy a világbajnokságon elvben mindent kiadott magából. A kis zseni. A pólós tinihad Eb-ezüstöt hozott. Ebben a sportágban is van valami lehengerlően magas színvonalú állandóság. Szabics Imre úgy mutatkozott be a Bundesligában, ahogy csak nagyon kevesen. Persze egy meccs volt, és nem a BL-döntő, mégis: végre nem Sziebenéket kellett a címlapra tennünk, amikor magyar futballról került szó. Mi több, az MTK BL-félsikere után megkockáztatható: megint jó hetünk volt.Mégsem könnyű felszabadultan mosolyogni. A víkenden, alighanem tévedésből, késő este végigsétáltam a siófoki parton. Lehangoló volt, ami a hangzavarban tárult a szem elé. Ennyi kiüresedett tekintetet korábban csak a szemléltető csontvázakat árusító nagyker raktárában lehetett látni. Reprezentatív minta ez, alighanem jól jellemzi a nagy egészet. És egyre több lesz az efféle, magával mit kezdeni már most képtelen tizenéves – és egyre kevesebb a célba érést már ifjan profi módon művelő Cseh és Szabics. Pedig lehetne másképp is. Más példaképekkel. Nem a torzulást elősegítőkkel.Hogy legyen még néhány jó hetünk.