Még nem David Beckham fontos

Az üzletember akkor csodálkozó szemekkel nézett a meghívott laptudósítókra, látszott, csalódott, hiszen még tőlük sem hallott mást, mint addig mindenkitől: csak csínján a nagy változtatásokkal, mert mi lesz a tradíciókkal, mi lesz a tulajdonképpen csapat nélkül maradó szurkolókkal, mi lesz az edzőkkel, és mi lesz Pista bácsival, az öreg gondnokkal…Várszegi Gábort talán ekkor nem sikerült igazából, hús-vér mivoltában a kissé kuncogtató módon profinak nevezett magyar futball felé fordítani – ezért mondom, lehet, az újságírók (is) hibásak ebben…Ott, azokban a napokban nem kellett volna a magyar futballvalóságot mindig is eltorzító nosztalgiázással múlatni az időt, hogy a Hungária körúton annak idején Orthék, a Megyeri úton Göröcsék tettek varázslatot a labdával, ezt pedig semmiféle fúzióval, semmiféle üzleti érdeknek alárendelve nem szabad veszni hagyni, hanem mondhatta volna bárki azt a mindig kissé zordnak tűnő üzletembernek: tessék csak saját feje után menni.Tán, ha akkor nincs a nagy össznépi ellenszenv, most nem lenne ez a fene nagy sopánkodás sem, hogy Várszegi Gábor erőteljesen visszafogja a részesedését a Ferencvárosnál, míg az MTK-béli érdekeltségét jelképesen egy forintért el-, illetve átadja másoknak.E hisztéria alapja ugyanis, úgy tűnik, nem más, mint egy fatális tévedés (hacsak nem ezen elmélkedés fut vakvágányon, merthogy ki lát bele a Fotex-birodalmat vezető mágnás gondolataiba…), jelesül, hogy az üzletembert ebben a sekélyes eredményeket s enyhén szólva gyötrelmes nívót produkáló sportágban mindenki – szurkoló, sportvezető, politikus, újságíró, futballista, jegyszedő… – makacsul hajlamos vérbeli tulajdonosnak hinni. Olyan szereplőnek, akit valóban a minariki elvek vezetnek: kell egy csapat. Ugyan, már!Az üzletember futballbéli szerepvállalása épphogy e mítoszt mellőzte, és mellőzi most is (mégpedig látványosan), lévén hogy e szerepvállalásban mindenből van valami, amiből egy klub, egy profin felépített és működtetett utánpótlás-nevelő bázis, a sikert vágyó drukkerhad (azonnal megjegyzendő: a kultúráltabb fele), a bizniszhez ösztönösen valamicskét értő sportvezető, a tehetséggel megáldott labdarúgó (és még sorolhatnánk…) profitálhat. De mindezen sokoldalúság feltételezi, sőt, megkockáztatom, egyértelműsíti azt is, hogy Várszegi Gábor ezt a futballt – amit manapság már tényleg csak a nosztalgia éltet úgy, ahogy – fűszálastul, kapuhálóstul, mészvonalastul csakis üzletnek tekinti. Sarkosan fogalmazva: ezen a szinten – hangsúlyozandó, hogy ezen a magyaros szinten – jó boltocskának. Persze minek is vezesse Várszegi Gábor tetteit a mindenki számára szimpatikus érzelem, amikor nincs olyan irány, hogy ha elindul, akkor ne falba ütközne. A futball mint szakmai közeg alkalmatlan (példázatul néhány edzői nyilatkozat summázata a bajnoki hajrából: a nagy melegben nem lehet jól játszani), a társadalom elviselhetetlen (nem is kellene külön kommentár: május 30., Fradi-pálya az FTC–DVSC meccs lefújása utáni botrány, és mindaz, ami azt követte, a döntések sorozata, a sportágon belülről érkező kommentárok, a ferencvárosi vezetőség gyermeteg megnyilvánulásai), a körülmények kibírhatatlanok (tessék csak bemenni pisilni egyet az Üllői úti klotyóba), így hát…Így hát marad a szokásos szerep: míg a világ nagyobbik fele David Beckham jobb lábát leste, hogy Manchester után Madridban vagy Barcelonában tapossa le a füvet, addig a Hungária körútról érkezett hír, hogy megvan a kiesett Kispesttől Pandur Péter, az Üllői útról pedig az, hogy Kriston Attila aláírta új szerződését, és ezután elröppent Dél-Koreába próbajátékra (hazajön majd…). No, de ne pikírkedjünk, az más irányba vezet, de azért e példa mutatja tűélesen: a magyar futballban Várszegi Gábor nem tud, sőt, tán nem is akar csodát tenni. Tőle ugyanis mást nem várnak el, minthogy legyen Róbert bácsi – az újkori magyar futballban még néhány sikeres és gazdag emberrel együtt az is –, és ebbéli szerepében nem is kell, hogy kedves legyen, elég, ha a pénzszórásáért szeretik.Hát nem nagy kunszt ennek megfelelnie…Várszegi Gáborra azonban mostantól érdemes figyelni: azaz, ha az elkövetkezendő napokban valóban kivonul a Fradiból (onnan, ahol nem mellékesen a pénzével egyensúlyba állította a mostaninál népszerűbb időszakokban oly sok ember által nemzeti kincsként emlegetett, a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején azonban gazdaságilag totálisan ellehetetlenített csapatot; onnan, ahol most 12 pontos kiáltvány íródott a személyének, a szerepvállalásának címezve), hogy mihez kezd.Lehet, végre rászánja magát arra, hogy saját csapatot alapít, ám az is lehet, hogy ő most becsukja a pénztárcáját.Ami ez ügyben kívülállóként borítékolható: Várszegi Gábor többé senkit nem kérdez meg előre…