Erkölcs, erő, egyetértés. A három E szerepel ugyebár a Ferencváros címerében, ám néhány hete az ősfradisták többsége is azt mondja, mostanra maradt egyetlen E erőszak.
Az, ami az Üllői úton történt május 30-án, a Ferencváros–DVSC-MegaForce bajnoki után több mint skandalum, több mint bűntény, több mint megoldásra váró eset (ahogyan sporvezetői, avagy politikus körökben oly elegánsan fogalmaznak a magyar futballbotrányok kapcsán) – ez bizonyítvány. Mégpedig telis-tele szekundákkal, meganynyi bukást jelző érdemjeggyel.Nagy csúfság ez, és bizony itt pótvizsgáztatni sem érdemes, mert évről, évre újra és újra, feketén-fehéren kiderül: a leckéjét senki nem tudja.Szeiler József mindenesetre megpróbálja magyarázni e bizonyítványt, és felteszi a kérdést (idézzük ehelyütt az elfogulatlan MTI-t): "Mit tettek a Magyar Labdarúgóliga, az MLSZ, a mindenkori sportminiszterek, illetve a rendőri és a belügyi vezetők annak érdekében, hogy rend legyen a pályákon?”A kérdés jogos, és a válasz – szintén elfogulatlanul kimondva – az ismétlődő futballbotrányok ismeretében nem szólhat másként csak úgy: rendkívül keveset, sőt, tulajdonképpen semmit…Csakhogy Szeiler József – mint az FTC Rt. vezérigazgatója – önmagának is feltehetné már a kérdést (amúgy most ezt helyette megtette kollégánk): ő mit tett a május 30-ai botrány elkerülése érdekében?A válasz ugyanaz, mint fentebb: rendkívül keveset, sőt, tulajdonképpen semmit…Szeiler József sportvezetőként azon a pénteki estén megbukott. Magyarázhatja a bizonyítványt, de ettől a tények nem változnak meg: a pofonokat ugyanis a biztos siker reményében a Fradi-pályára beengedett szurkolók osztották ki; az egyik legértékesebb magyar csatárt e pofonok tántorították el a zöld-fehér dressz további viselésétől, és a szerelését már leadó támadóval együtt így súlyos milliók is kirepültek az Üllői úti kasszából; a kirobbant botrány, azok a pofonok sok ezer, forinttal fizető jóérzésű nézőt tántoríthatnak el a Fradi-meccsre járástól.És Szeiler József, mint egy üzleti vállalkozás feje, a vezérigazgató ebben az önmaga számára is oly kritikus helyzetben nem azt mondja: uraim, hibáztam, hanem másra mutogat, és arcpirító módon milliókat kínál azért, ha valaki úgymond bebizonyítja, a felelősöket nem az Üllői úton kell keresni.Elveszett hát az erkölcs.Az erőből már erőszak lett.Tán az egyetértés nyomokban felfedezhető lenne akkor, ha az Üllői úton az rt. vezetősége ezek után azt mondaná: igazgató úr, köszönjük az eddigi munkáját…