Varázspálca és futball-labda

Van hát miért izgulni, és ugyebár – a remény hal meg utoljára.
Néhány nap, sőt, lehet, néhány óra múlva kiderül minden.
Egy nappal korábban néhány sorban megírtuk: az eddigi főtámogató, a klubnévben is szereplő Matáv Rt. a jövőben jelentősen csökkentett támogatással vállal szerepet a soproni futballban, megérett az idő tehát arra, hogy a csapatot működtető kft. új tulajdonost találjon. A klub örökös tiszteletbeli elnöke, Bodnár László, a Matáv Rt. szolgáltatási és logisztikai vezérigazgató-helyettese minden kapcsolatát felhasználva, üzletemberi tekintélyét latba vetve dolgozik azon, hogy az üzlet megköttessék, és Sopronban tovább éljen a világon mindenütt oly népszerű üzletág, a professzionális labdarúgás. Ebben segítséget kap Bognár Györgytől, a kft. ügyvezető igazgatójától és Cserich Zsolttól, a felügyelőbizottság jogászától.
– Elnök úr, e beszélgetés apropóján nem lehet mást kérdezni elsőként, csak azt: az ősztől járhatnak-e élvonalbeli meccsekre az emberek Sopronban?
– Nagyon remélem, hogy igen – mondta Bodnár László. – Most úgymond néhány órát felölelő ütemezésben élünk, legalábbis ami az érdemi tárgyalásokat illeti, így minden egyes perc új fejleményeket hozhat. Jómagam elkészítettem egy tervezetet az új tulajdonosi felállást illetően, sajnos ezt a struktúrát nem sikerült létrehozni. Úgy tűnik, jó esély van arra, hogy lesznek más befektetői a soproni futballcsapatot működtető kft.-nek. A magam elképzelése szerint két befektető jelentette volna az új tulajdonosi kört, most azonban négyen-öten vállalkoznának arra, hogy irányítják a kft. gazdasági ügyeit.

Focibiznisz – új alapokon

– A következő kérdés az, hogy a befektetői körben benne lesz-e a Matáv is?
– A támogatók között lesz továbbra is jelen. Ehhez azonban rögvest hozzá kell tennem azt is, hogy a Matáv Rt. a cég vezetőségi döntésének értelmében a közeljövőben már nem ad olyan nagymértékű támogatást az élsportnak, mint eddig, így tehát a futballra sem jut annyi pénz, amennyi annak előtte. Azonban e helyütt eloszlatnék egy tévhitet: a Matáv nem fordít hátat a Sopronnak, hanem – ha dolgozni kezd az új tulajdonosi kör – továbbra is segít, azt azonban hangsúlyozom, hogy jelentősen csökkentett
összeggel.
– Akárhogy is nézzük, a magyar labdarúgás ismét veszít, hiszen egy ismert cég húzódik háttérbe, holott az lenne az üdvözítő, hogy egy ilyen nagy vállalkozás egyre több pénzt áldozna a futballbizniszre, építkezve, fejlesztve, uram bocsá’ az eredményes futballklubot működtetve némi hasznot keresve próbálna még ismertebbé válni…
– Elfogadom ezt az érvelést, hiszen magam is nagy rajongója vagyok a labdarúgásnak, a soproni foci pedig egyenesen a szívem csücske, azonban ez ügyben vannak olyan részletek, amelyek igencsak hangsúlyosak. A Matáv magántulajdonban lévő cég, és itt a tulajdonosi akarat roppant logikus módon sok mindent befolyásol. Az idén átértékelődött a vállalatnál eddig alkalmazott sportmecenatúra, és az a döntés született, hogy csökkenteni kell az élsport finanszírozását. Amúgy a sport fontos ügy, hiszen az ilyen jellegű támogatásokat az ezen a területen más filozófiát képviselő Westel Rt. koordinálja és intézi. Ez a plasztikusabb magyarázat a felvetésére. A szárazabb megfogalmazása a történetnek az, hogy nem feltétlenül baj, ha egy vállalkozásnak, és esetünkben a soproni profifutballnak, új utakat kell keresnie. Nem rossz fejlemény az, hogy valódi tulajdonosa lehet a csapatnak, és feltételezem, a szurkolók csak örülnek annak, ha így a fejlődés ígérete még nyilvánvalóbban megvan, hiszen egy üzleti kör tagjai joggal várják el, hogy nyereséges legyen az a vállalkozás, amelyhez a pénzüket adják. A Matáv – és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni – a főtámogatója volt a soproni futballnak. A cégünk azonban az elmúlt időszakban e szerepében tökéletesen bizonyította, hogy az oly sokszor szapult magyar futballban miképpen lehet mind előrébb juttatni egy csapatot. A Matáv Sopron az elmúlt nyolc év során a megyei bajnokságtól elindulva az első osztályig jutott el, immáron stabil tagja a Borsodi Ligának, de a cégünk által adott anyagi segítség ennyihez volt elég. Illetve a Matáv még pluszban kiemelten kezelte a város ifjúsági korosztályának labdarúgását, és ma már több mint négyszáz gyerek sportol a klubnál. Úgy vélem, ez nem kevés. Reményeim szerint a soproni futballvállalkozás nem kudarcra ítélt, hiszen a cégünk segítségével új üzleti alapokra helyeződhet a városban a profifutball.
– Ha már a nyolc évet említette… Titok, hogy mennyi pénzt áldozott a Matáv a soproni focira?
– Végül is nem titok, de hangsúlyozom, a közel egymilliárd forint, amely konkrét összegben és a létesítmény működtetésében realizálódott, az elmúlt nyolc esztendőben szolgálta a futball támogatását. Ez pedig így sikertörténet, hiszen mifelénk igen ritka eset, hogy egy labdarúgócsapat az amatőrosztályból és annak is a harmadik vonalából a legjobbak közé jusson fel. A másik, hogy ez idő alatt a Matáv neve fogalommá vált, hiszen a soproni futball kapcsán is a céget emlegették.
– A Matáv Sopron a kilencedik helyen végzett a bajnokságban, ez a pozíció pusztán az élvonalbeli tagság biztonságát jelenti. A reménybeli új befektetőknek milyen összeget kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a jövőben legalább ez a helyezés garantált legyen?
– Kettőszáznyolcvan-, háromszázharmincmillió forint kell ahhoz, hogy működtetni lehessen a futballcsapatot…

Ez nem Pavarotti-koncert

– …ne haragudjon elnök úr, de ugye most csak viccel?
– Nem. A soproni csapatot működtető kft. ennyi pénzből gazdálkodhat majd élvonalbeli szinten. A jelenleg érvényes kalkulációk is ennek az összegnek az előteremtését célozzák elő. Az önkormányzattal lezárás előtt van a megállapodás, és amennyiben az új tulajdonosi kör összeáll, akkor a város támogatása már megvan: ez ötvenmillió forint, amelyből harmincmillió forint a csapat működésére, további húszmillió pedig a létesítmény üzemeltetésére fordítható. A fennmaradó összeg ötven százalékát a tulajdonosok adhatják – ideális esetben ez száznegyvenmillió forintot jelent –, a másik ötven százalékot a reklámbevételek tehetik ki, amelyeknek egy részét a televíziós jogdíjak jelenthetik.
– Ne haragudjon ezért, de néha az az ember érzése, a magyar futballban szerepet vállaló üzletemberek kissé naivak, mert miközben logikusan a szükséges mértékűre csupaszítják a futballcsapat működésére fordítható összeget, eközben mintha elfeledkeznének arról, hogy az edzőket, a játékosokat is fizetni kell. Csakhogy e szegényes eredményeket produkáló magyar fociban topmenedzseri honoráriumokat kell a szerény képességű játékosoknak átutalni pusztán azért, hogy belerúgjanak a labdába, amiben aztán nincs is oly sok köszönet.
– Azt, kérem, ne feltételezze, hogy a magyar futballba befektetők, avagy támogatók oly naivak lennének, hogy ész nélkül dobálnák egy feneketlen zsákba a pénzüket. Nem győzöm hangsúlyozni: a Matáv szerepvállalása a jó példa, az, hogy a soproni futballbéli szerepvállalása eredményes volt. Amúgy ha a fentebb említett összeget a csapat nyolcesztendei előrelépése alapján elosztja, akkor máris látja, reális költségvetéssel is lehet jó eredményt elérni. Azonban avval egyetértek, hogy a futballunkban előfordulhat az, hogy egy játékos olyan jövedelemhez jut, amennyi – és úgy gondolom, a példám nem totális tévedés – a világhírű operaénekest, Pavarottit illetné meg. A különbség az, hogy a nevezett úr valóban színvonalas, feledhetetlen előadást produkál. Ám elhiheti, a jövőben jócskán visszafogottabbak lesznek a sportágban szereplők igényei, mert a magyar futball eljutott odáig, hogy néhány jelentős részlete átértékelődjön. Itt van ugyebár a Dunaferr példája, amely futballvállalkozás sorsát az élvonalban egyetlen másik sem szívesen követné. Konkrétan: hogyan lehet egyik pillanatról a másikra a mennyből a pokolba jutni. Vagy itt vannak a közelmúlt botrányos eseményei, amelyek azt erősítik, hogy mifelénk már nem a nyakkendős, elegáns urak szórakozása az élfutball, holott Európában másutt az elit is felül a lelátóra egy-egy jó meccset megnézni. Ami most zajlik, az tovább nem konzerválható. A mai magyar labdarúgással nem lehet nagy nézettséget elérni, alacsony a bevétel, ebből viszont az következik, hogy nincs mit megfizetni. Ön tőlem pénzügyeket is firtat, ami érthető, hiszen a médiumokban ez slágertéma. Foglalkozzanak is ezzel, és ha kérhetem, akkor hadd mondjam el: még él a korábbi javaslatom, amelyet a profifutballban szerepet vállaló üzletembereknek tettem meg, és amelyet korábban nem szívleltek meg. Azt mondtam, a klubvezetők alakítsanak kartellt, limitálják a futballprodukcióra kifizethető javadalmazást, azonban akkor – más-más érdek miatt – senki nem támogatott. Eljött az a pillanat, hogy négy sportvezető már azzal keresett meg, valóban gondoljuk át közösen, egységes fizetési és követelményi rendszerben mit lehetne tenni azért, hogy a futballban a gazdasági érdekeket is szolgálja a futballprodukció.
– A helyzet azonban az, hogy a magyar fociban nem a játékos és az edző kínál önmagának horrorisztikus összegeket tartalmazó szerződéseket, hanem éppenséggel a futballvállalkozásokat irányító sportvezetők, azaz a játékos és az edző bolond lesz nem aláírni a milliós javadalmazásról szóló papírokat. Azonban ettől függetlenül igaza van, elnök úr: az úgynevezett fizetési sapkás módszer bevezetése új értékeket teremthetne. És ha már azt mondja, minket, újságírókat a pénz érdekel, akkor megkérdem azt is: a nyolc év alatt a futballba tett befektetésüket miért nem fialtatják meg úgy, hogy ennyi pénzből egyszerre építsenek fel egy kiváló erőkből álló Sopront, olyan csapatot, amelyik a nemzetközi szerepléssel haszonnal vissza is hozza a befektetett összeget? Miért csak a tulajdonoskeresésben segítenek?
– Az érveimet már elmondtam: a Matáv vezetőségének döntése a sporttámogatások csökkentése. De nem kerülöm meg ezzel a kérdését, és a válaszom az: nem hiszem, hogy egymilliárd forintnyi befektetés rövid idő, azaz egy futballidény alatt nagy csodát tenne. Abban tökéletesen egyetértek az általam nagyon is tisztelt Demján Sándorral, a liga elnökével, hogy a magyar futballnak csak egy harsogó nemzetközi siker adhat igazán nagy lökést, és akkor történhetne meg az, hogy Bundesliga-szintű befektető vállalna szerepet a sportágban. Ettől azonban, sajnos, messze vagyunk, és célszerűbbnek tűnik az építkezést úgymond az alapoktól kezdeni. Maradva a Matávnál: a mi cégünkhöz hasonló támogatók sem gondolkodhatnak két-három esztendőnél hosszabb távban, mi több, egy futballvállalkozás is akkor működik jól, ha a csapat mögött meglévő reklámozókat időről időre cserélve új és új támogatókat tud amögé felsorakoztatni. A mi cégünk nyolc év leforgása alatt a soproni futballban már megtette a magáét, ráadásul a közeljövőben is segít, ugyanakkor az élet azt diktálja: a kft.-nek új utakat kell keresnie. Ez az üzleti fele a magyarázatomnak, az eredményességet illetően pedig eszembe jut a legendás Aranycsapat szövetségi kapitányától, Sebes Gusztávtól egy interjúban hallott mondat: "A magyar futballban rengeteg ember megkapta és fogta kezébe már a varázspálcát és azzal együtt a futball-labdát, de közülük egyikük sem tudta utánozni a sikereimet.” És valóban, ki az, aki nemzetközi szinten bizonyosan sikerre vezet bármilyen jól támogatott csapatot?

Eddig csak ígéretek voltak

– A varázslatra tehát ön szerint várni kell, ám az élet éppenséggel a soproni labdarúgás kapcsán is felvet olyan kérdést, amelynek megválaszolása szinte borítékolhatóan trükkös lesz. Június tizedikéig nevezni kell az új bajnokságra, ehhez képest Sopronban igencsak képlékeny az üzleti helyzet. Öntől is választ várnék arra, miért csak most kezdtek el új befektetőket keresni?
– Téved, nem lesz trükkös a válaszom: a sportban ismert privatizációs céggel hónapok óta szerződésben vagyunk, amely nem zárta ki külföldi tulajdonos megjelenését sem. Azonban e napig ez nem realizálódott, és bár nem feltétlenül nekem, a főtámogató képviselőjének lenne a feladatom a futballcsapatot működtető kft. jövőjét egyengetni, mégis mint a klub tiszteletbeli elnöke kötelességnek éreztem az utolsó előtti pillanatban lépni, és koordinálni, elkezdeni az érdemi tárgyalásokat. Tán megtehettem volna azt is, hogy hátradőlök, mondván: mögöttünk van nyolc sikeres év, a Matáv megtett mindent, amit kellett, innentől boldoguljon a kft. maga is, azonban így cselekedni nem lehet. Ezt nem engedi meg a munkába vetett hitem sem és a Matáv jó hírneve sem. Cégünk a csökkentett támogatásával segít, jómagam az üzleti tárgyalásokban közreműködök és hiszek abban, hogy a százszázalékos főtulajdonos, az anyagi tőkével nem rendelkező Matáv SC Sopron mögé megbízható befektetők sorakoznak fel. A reményeim szerint rövid időn belül.