Mérlegelhet a játékvezető

A meccs játékvezetője, Megyebíró János azonban szemet hunyt a szabályellenes állapotok felett, így – persze akarata ellenére – valamelyest előidézője volt annak, hogy a lefújás pillanatában a pályára özönlő drukkerek nemcsak mezeket és nadrágokat gyűjtöttek be, de jó néhányan ökölvívó-, kickbox- és karatetudományukat is csiszolgathatták a hazai és debreceni futballisták, illetve a vendégedző, Szentes Lázár rovására. A 34 esztendős, gyulai illetőségű bíró, aki tavaly óta a FIFA-keretnek is tagja, utóbb bevallotta: félt megszakítani a meccset, mert attól tartott, hogy abból botrány kerekedik.
– A szabályok szerint a játéktér körül engedély nélkül senki sem tartózkodhat – mondta Puhl Sándor, a játékvezetői bizottság elnöke. – Elvben tehát a kollégámnak meg kellett volna állítania a játékot, és megvárni, amíg a szurkolók visszaballagnak a helyükre a lelátóra. Ekkor azonban már olyan népes tömeg gyülekezett a vonalak mentén, hogy azt onnan elmozdítani alighanem reménytelen próbálkozás lett volna. Azt azonban érdemes lenne boncolgatni, miként fordulhatott elő, hogy a szurkolósereg egy része öntörvényűvé vált, és miért nem volt olyan erő a stadionon belül, amely képes lett volna megállítani már a drukkerek felvonulását is.
– A hangulatból azt azért Megyebíró János is sejthette, hogy nem a vállukon viszik majd a nézők az öltözőbe a futballistákat…
– Nem akarom mentegetni őt, meg aztán utólag könnyű okosnak lenni, de a játékvezető nyilvánvalóan azt az alapelvet tartotta szem előtt, hogy a meccset lehetőleg be kell fejezni. A bírónak egyébként igenis van mérlegelési lehetősége, és Megyebíró Jánosnak azt kellett végiggondolnia ebben az esetben, mikor lesz kisebb a baj: amennyiben tovább engedi a játékot, vagy ha megpróbálja megtisztíttatni a pálya környékét. Ô úgy határozott, játsszanak tovább a csapatok; meggyőződésem, igazán jó döntést hozni ebben a szituációban nemigen lehetett volna.
– S ahhoz mit szól, hogy a játékvezető lényegében beismerte: félt leállítani a találkozót…

– Hivatalból persze most azt kellene mondanom, hogy egy bíró nem félhet. De vajon csöppnyi idegesség sincs mondjuk egy rendőrben, bármennyire is ott van a kezében a gumibot vagy a könnygázspray, amikor egy őrjöngő tömeggel kénytelen farkasszemet nézni? A félelem bizonyos szituációkban természetes emberi reakció, az Üllői úton szerintem akadtak pillanatok, amikor a legbátrabb fickóknak is a torkukban dobogott a szívük. De még egyszer mondom, nem az a kérdés, megijedt-e a játékvezető, hanem az: miként kerülhetettek szurkolók a játéktér mellé? Megyebíró Jánosnak egyébként szerencséje volt, hiszen ezen a mecscsen nem volt látványos rontása, így aztán ő és kollégái anélkül tudtak bemenekülni az öltözőbe, hogy bántalmazták volna őket. Bele sem merek gondolni, mi történik, ha a Ferencvárost egy bírói baki fosztja meg az aranyéremtől.
– Azért egy kínos hiba így is akadt, igaz, az nem a Fradit sújtotta…
– Alekszandar Jovics ütése tényleg megtorlatlan maradt, de az eset a bíró háta mögött történt, s mivel a labda a pálya egyik másik pontján pattogott, a partjelző is abba az irányba nézett. Ráadásul Jovics, ha ez egyáltalán lehetséges, még s sportszerűtlenségben is sportszerűtlen volt, hiszen orvul, hogy ne mondjam, sunyin legyinte meg ellenfelét.
– Csak hát nem volt előzmények nélküli e magánszám sem. A ferencvárosi játékosokat például több kritika érte az évad során, hogy túlfűtött hangulatban, sőt, olykor törve-zúzva futballoztak – gyakorta következmények nélkül.
– A játékvezetők felelősségét nem szeretném elkenni, a szükséges következtetéseket, ígérem, mi is levonjuk. A nyári edzőtáborunkba pedig meghívjuk a sportvállalkozások tulajdonosait, az élvonalbeli csapatok edzőit és csapatkapitányait, mert közösen szeretnénk tenni az ellen, hogy a játéktérről gerjesszék a nézőtéri indulatokat. Fontos azonban elmondani: a lelátók garázdáit a futballtársadalom önerőből már nem tudja megállítani, ezt a társadalmi problémát csakis úgy lehet kezelni, ha a maga posztján mindenki következetesen teszi a dolgát a minisztertől a rendőrön át a játékosokig, sőt, az újságírókig. Ha van valami haszna a jelzőkkel le sem festhető múlt pénteki randalírozásnak, az az, hogy a politika is rádöbbent, most már muszáj lépni, és a jelek szerint immár megvan az akarat a cselekvésre.
– Ha nem titok, az ellenőr milyen érdemjegyet adott Megyebíró János működésére?
– A hónap közepére elkészülnek az éves értékelések, s ha igény lesz rá, az egyéni minősítések mellett az egyes meccsek osztályzatait is közzé tudjuk majd tenni.
– Gondolja, hogy egy európai kupameccs bírója hasonlóan döntött volna, mint az FTC–DVSC összecsapás dirigense?
– Visszakérdezhetek? Hányan akarták lerohanni a BL-döntő után az Old Traffordon a játékteret? Pedig ott aztán igazán volt tét, ráadásul a mezgyűjtők Andrij Sevcsenko vagy éppen Alessandro Del Piero dresszére vadászhattak volna.
– Előfordult hasonlóan kritikus helyzet játékvezetői pályafutása során, mint volt a múlt pénteki meccs hajrája?
– Hét évvel ezelőtt a Kispesten játszották a Honvéd–BVSC Magyar Kupa-döntő visszavágóját, s noha a meccsből még vagy öt perc volt hátra, kinyitották a menekülőkapukat, a drukkerek pedig a vonalakhoz özönlöttek. Próbáltam őket hátrább terelni, s nem tagadom, nagy szerencsém volt, hogy hallgattak rám, így végül rendben be lehetett fejezni a találkozót.
– S arra akadt példa, hogy menekülnie kellett a bezúdúló nézők elől?
– Nem, szerencsére soha…

Nyolc játékos távozhat

Békéscsaba. Noha már a pihenőidejüket töltik, az Előre FC klubházban nincs csend. Supka Attila vezetőedző, mielőtt szabadságra ment, a tulajdonosokkal egyeztetett, és bejelentette, hogy nyolc futballistára nem tart igényt. A szerb Zseljko Gavrilovics, Szilveszter Ferenc, Lapsánszki Tamás, Czipó Péter, Szoboszlai Imre és a saját nevelésű Futaki Krisztián mellett két kapus is távozik; Tímár János új klubot kereshet, Kurucz Ferenc pedig bejelentette, hogy Mexikóban vagy Svájcban folytatja pályafutását.