A brazil légiós nem ígér szambát

– Szeret táncolni?
– Nem hisz majd nekem…
– Merthogy?
– Szerintem én vagyok az egyetlen brazil a földön, akinek a tánc nem az erőssége – mondta némi szomorúsággal a hangjában Welton Silva, az MTK Hungária télen fél plusz három évre szerződtetett brazil csatára.
– Debrecenben a gólja után mégis valamiféle tánchoz hasonló mozdulatsorral rukkolt elő. Mi volt az?
– Afféle majomtánc.
– Valcer, vagy ahogyan a Quimby nevű magyar együttes is énekli, majomtangó?
– Kicsit mindkettő, de ez már a múlt. Nem hiszem, hogy fontos lenne erről túl sokat beszélnem. Abban a pillanatban úgy éreztem, így kell ünnepelnem a gólomat, amivel mellesleg legyőztük a Debrecent.
– Csak azért erőltetem ezt a tánctémát, mert pénteken a Megyeri úton akár bajnokok is lehetnek, amennyiben az utolsó fordulóban több pontot szereznek, mint a rivális Ferencváros. Gondoltam, adott esetben az igazi brazilos szambával is megörvendeztetné a szurkolókat, ha… Az sikerülne.
– Na, ezt nem ígérem. Egyébként sem tudom, mit tennék abban a pillanatban, ha ott, Újpesten a pályán, a lefújás pillanatában kiderülne, hogy bajnokok lettünk.
– Mit gondol, azok lesznek?
– Remélem. Még soha nem voltam bajnokcsapat tagja. Biztos vagyok benne, hogy csodálatos érzés elsőként végezni, és örök élmény részese lesz ezzel az ember. Most ezért dolgozom, azért, hogy a csapatomat az élre segítsem a góljaimmal.
– Hogy érzi magát az MTK-nál?
– Megszerettem ezt a klubot, és Magyarországot is. A magyarok kedves emberek, és ez a megállapítás a játékostársaimra is igaz. Az MTK a következő idényben biztos, hogy a nemzetközi kupában szerepelhet, jó a társaság, amely, azt hiszem, befogadott. Mi kell még?
– Ezek szerint életbe lép a hároméves hosszabbítás, azaz Magyarországon marad?
– Már tárgyaltam a vezetőkkel, de még semmit nem írtam alá. Maradni szeretnék, úgy érzem, az edzőm, Egervári Sándor és a klub irányítói is elégedettek velem, és – ami minden labdarúgónak nagyon fontos – bíznak bennem. Úgy vélem, közel állunk a megegyezéshez. Ma azonban elsősorban még nem ezen jár az eszem, hanem az Újpest elleni találkozónkon. Bár legutóbb hazai pályán kettő egyre kikaptunk tőlük, nincs bennem félsz az összecsapást illetően. Egyszerűen ki kell futnunk a pályára, és meg kell mutatnunk, mit tudunk. Én is a legjobbat akarom nyújtani, és ha ez egy gólban teljesedik ki, azt sem bánom, de ha csak hasznos csapattag leszek, és elhódítjuk a bajnoki címet, akkor sem szomorkodom.
– Amennyiben az MTK játékosa marad, könnyen lehet, hogy a következő szezonban újra az egyik legjobb barátjával futballozhat egy csapatban. Tudja mire, illetve kire gondolok?
– Halmai Gáborról van szó, akivel a Hapoel Tel-Avivban játszottam együtt. Mit mondjak, nagyon jó lenne. Gábor erős egyéniség, győztes típusú labdarúgó, akitől mindig tanulhat valamit az ember. Úgy vettem észre, hogy itt, az MTK-nál is a legnagyobb tisztelettel és szeretettel beszélnek róla. Én egyébként különösen nagyon sokat köszönhetek neki, hiszen a télen ő ajánlott jelenlegi csapatom vezetőinek figyelmébe. Ezek után, azt hiszem, érthető, ha azt mondom: sokat adnék érte, ha a jövőben újra együtt futballozhatnánk.