Fájdalmas búcsú az élvonaltól

A Kispesti AC néven szereplő együttes még 1916. szeptember 3-án játszotta első első ligás mecscsét, a kispesti Sárkány utcában, ahol a III. Kerület diadalmaskodott 3:0s-ra. Réges-régen volt mindez, ám a csapat, amelyet később Budapesti Honvédnak is hívtak, mindig a legmagasabb osztály tagja maradt, 87 év után ez volt a 89. idénye az élvonalban.
Ám ez a péntek az események kispesti szempontból szomorú alakulása miatt elhozhatta a piros-feketék tragédiáját. Érezték mindezt a fővárosi játékosok is, akik a meccs előtt amúgy Fradi-szokás szerint összeölelkeztek a pálya közepén, mintha csak sugallnák egymásnak, hogy ma semmiképpen sem szabad kikapni. Így is kezdték a meccset, már a legeslegelején tizenegyeshez jutott a vendégcsapat, és tombolhatott a csaknem kétszáz fős Kispest-tábor. Illetve tombolhatott volna, ha egyáltalán látnak valamit csapatuk góljából, hiszen a helyi rendőrrohamosztag egészen megdöbbentő módon könnygázt fújt a szektorukba…
A feszültség nemcsak a lelátón, a pályán is érződött, jóllehet a hazaiaknak nem volt miért izgulniuk. Ezért is tűnt érthetetlennek a ZTE játéka. A zalai kékek meglehetősen komótosan, döcögősen passzolgattak, mintha már levezető edzésen vennének részt. Eközben a Honvéd játékosai többször is a hazai védővonal mögé kerültek, a közönség pedig már bundát kiabált, főként a lelátón helyet foglaló Kovács Attilának címezve. Az biztos, ha bebizonyosodik, hogy a Honvéd nem bundázott a Videoton ellen, és ártatlanul vádolták, hurcolták meg a kispestieket, jókora kártérítést követelhetnek, kérdés, hogy lesz-e rá lehetőségük… Vezetett tehát a Honvéd, zengett-zúgott a vendégtábor, ám egyszer csak elkezdett futballozni a Zalaegerszeg. Kenesei Krisztián vezérletével megrázták magukat a hazaiak, és szinte a semmiből egyenlítettek, így aztán ettől kezdve majdnem az történt a pályán, amit csak ők akartak. A majdnem szót azért kell hangsúlyozni, mert a ZTE egyszerűen elfelejtett védekezni az első félidőben. Hiába lőtte Kenesei a második találatát (meg kell jegyeznünk, hogy Gyánó Szabolcs bravúros mozdulattal hozta helyzetbe csatártársát…) és hiába támadtak életveszélyesen a zalaiak, a kispesti kontrák ugyancsak magukban hordozták a gólveszélyt. A nézők meghökkenve figyelték, ahogy a piros-feketék egyre-másra alakítják ki a ziccereiket, és bizony csak Szabó Róbert játékvezetőn, no meg a lest jelző asszisztensén múlt, hogy nem adták meg a Honvéd szabályosnak tűnő gólját. Nem volt rossz a meccs, a közönség tulajdonképpen jól szórakozott, láthatott látványos akciókat, kidolgozott helyzeteket, ügyes cseleket és három gólt. De a publikum már csak ilyen: követelték az újabb és újabb hazai gólokat, így a Honvéd-drukkerek rémülten kérdezgették egymástól, hogy áll a Békéscsaba Sopronban. S bizonyára volt közöttük, nem is egy, aki 1990 nyarán már átélt egy traumát, amikor is a Kispest a Kazincbarcika elleni osztályozón harcolta ki a bentmaradást.

A Kispest drámája a második félidőben fordult célegyenesbe. Jöttek ki a piros-feketék egygólos hátránnyal, és arra gondolhattak, hogy most aztán mindent bele, hiszen meleg, már-már forró a helyzet. Nem lehetett számolgatni, nem lehetett töprengeni, az utolsó sansz volt ez. De nem ment, sehogyan sem ment a fővárosiaknak, a Zalaegerszeg könnyed futballal növelte előnyét. Kenesei Krisztián mesterhármasa bravúros teljesítmény volt, és a hazai publikum ekkor már ollézott, tapsolt, énekelt, és kórusban kiabálta Bozsik Péter nevét. Úgy bizony, a fiatal szakember a hetedik hely megszerzésével is örömet szerzett a ZTE táborának, a helyi hívek szinte egy emberként követelték, sőt követelik, hogy az ősztől is ő irányítsa a kékeket. Azt persze sokan hallották a városban, hogy az edzőt hívja az Újpest, mi több, ha a Megyeri útra szerződne, követné őt Nagy Ferenc menedzser is. De várjunk ezzel, hiszen a jövő hét akár fordulatot hozhat, és még az sem kizárt, hogy a tréner marad Zala megyében.
Ez a kérdés persze cseppet sem foglalkoztatta a kispestieket, akik rémülten néztek egymásra, hiszen jöttek a hírek Sopronból, előbb a Békéscsaba egyenlítéséről, majd a lilák vezető góljáról. Drámai pillanatok voltak ezek, talán ekkor fogták fel igazán a csapatuk mellett jóban-rosszban kitartó Honvéd-drukkerek, hogy ez a zalaegerszegi út a végállomás lehet. De még volt idő. A Honvéd nem nagy elánnal ugyan, de támadgatott, sőt volt egy olyan perc, amikor előbb Hercegfalvi Zoltán, majd pillanatokkal később Hrutka János lőhetett volna gólt, viszszahozva a már eltemetett reményt. De nem ment be egyik sem, a piros-feketék ekkor már leginkább a földet nézték, szurkolóik pedig leszedték a transzparenseiket.
A Honvéd hosszú út végén jutott ilyen helyzetbe, a felelősség közös, vezető, játékos alaposan benne van a hatalmas kudarcban: a Kispest-Honvéd fennállása során először kiesett az első osztályból. Merthogy amíg a ZTE játékosai passzolgattak, a pályán afféle örömfocival múlatták az időt, addig a sorsukba beletörődött kispestiek poroszkáltak a gyepen, és az embernek az volt az érzése, hogy a lelátón síró, könnyező, megdöbbent drukkereknek talán jobban fáj a kiesés, mint az innen-onnan Kispestre igazolt "profiknak”. A sors furcsa, már-már gonosz fintora, hogy a Kispestet az a Bozsik Péter "intézte el”, akinek az édesapjáról nevezték el a Honvéd-pályát. Amikor Szabó Róbert lefújta a mérkőzést, a kispestiek a fűre rogytak, Hercegfalvi Zoltán a könnyeivel küszködött, a zalai közönség felállva tapsolt, a kispesti szurkolók pedig elindultak vissza Budapestre.
Azzal a tudattal, hogy csapatuk ettől az estétől kezdve másodosztályú lett.

Mestermérleg
Bozsik Péter: "Az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök a győzelemnek, ugyanakkor sajnálom, hogy a Kispest-Honvéd búcsúzni kénytelen az élvonaltól."

Duró József: "Borzasztóan csalódott vagyok a kiesésünk miatt. Amióta átvettem a csapatot, óriási fejlődésen ment keresztül, ám az elért ötvenszázalékos mutató kevésnek bizonyult. A csapat jövője és az én sorsom a vezetők kezében van."

Percről percre

3. perc: Hercegfalvi a jobbösszekötő helyéről passzolt a középen kilépő Sasuhoz, a Kocsárdival csatázó román idegenlégiós a földre került, a játékvezető pedig határozottan a tizenegyespontra mutatott. A büntetőből Sasu jobbal a jobb alsó sarokba lőtt.
0–1
14. perc: Dubecz a jobb oldalon teljesen üresen maradt, meg is indult a zalaegerszegi kapu felé, majd jól adott középre. Ott Hercegfalvi tisztán várta a labdát, ám hét méterről erőtlenül Bardi kezébe fejelt.
22. perc: Szamosi a bal oldalról nagyszerűen indította a jobbösszekötő helyén kilépő Keneseit, a csatár pedig néhány lépés után hét méterről jobbal úgy lőtt a jobb alsó sarokba, hogy a labda Molnár keze alatt gurult a kapuba.
1–1
24. perc: Szép támadás után ismét gólt szerzett a ZTE: Kenesei a balöszszekötő helyén álló Gyánóhoz paszszolt, aki szép mozdulattal, sarokkal, egyből visszatette Keneseinek a labdát, ő pedig 14 méterről jobbal a bal sarokba lőtt.
2–1
48. perc: Gyánó a Kispest kapujától mintegy húsz méterre kicselezte Hunglert, majd néhány lépés után ballal a felső lécre bombázott.
54. perc: Vincze a jobb oldalról jól adott középre, Kenesei a rövid sarokról jobb belsővel kapura perdített, a labda a felső léc felső lapját érintve pattant az alapvonalon túlra.
63. perc: Szamosi immár sokadszor robogott el a bal oldalon. Az alapvonalról pontosan gurított középre, érkezett Kenesei, aki tíz méterről, jobbal a bal alsó sarokba lőtt.
3–1