A nagy lövés most hiányzott

Az 1986-os mexikói világbajnokságon is szerepelt Kardos József – talán mert maga is remekül játszott középpályást, és a támadások során veszélyeztette az ellenfél kapuját, igaz, védőként is ragyogóan teljesített – egyetlen labdarúgóra figyelt a dunaújvárosi 90 perc alatt: a soproniak rutinos játékosának, Somogyi Józsefnek a teljesítményét elemezte. Felkért szakértőnk nem elégedett meg azzal, hogy a lelátón ülve statisztikát készítsen, hanem a lefújás után azonnal a Matáv öltözőjébe sietett, és ott értékelt előbb az általa kritikusan figyelt Somogyi Józseffel, majd Komjáti András edzővel.
Nézzük tehát Kardos József elemzését:
"Hogy miért éppen Somogyi József?
Nos, arra gondoltam a mérkőzés előtt, hogy a kényszerűségből alaposan megfiatalított Dunaújváros ellen egy rutinos futballista, aki ráadásul remek lövőerővel rendelkezik, mesterien irányítja a csapatát, nagyot tud alkotni. Hogy értékelésem e bajnoki kapcsán teljes legyen, ahhoz a számokat hívtam segítségül, hiszen a statisztika megmutatja, az adott játékos a kilencven perc során milyen munkát végez. E tekintetben Somogyi József igazán jó teljesítményt nyújtott, merthogy szinte percenként dolgoztatták a társak, azonban maradt némi hiányérzetem is a futballja kapcsán, de erről majd később. Előbb nézzük, hogy a Dunaferr elleni találkozón hányszor találkozott a labdával a középpályás.

Látható tehát, hogy Somogyi József sokat volt játékban, de – és ezt a számok már nem árulják el nekük, így ennyi kiegészítés mindenképpen szükséges – kissé nehézkesebbnek és körülményesebbnek tűnt a megszokottnál, ezért is tűnt jogosnak az, hogy Komjáti András a 70. percben lecserélte. Az már a sors kissé gonoszkodó fintora, hogy a Sopron e váltás után lett eredményesebb, hiszen Eguja Javrujan és Balaskó Iván is a 70. perc után talált a Dunaferr kapujába.
A statisztikákat nézve azonban elmondható: Somogyi József sokat volt játékban, az átadásainak nagyobbik fele pontos volt, viszont ezúttal elmaradt a gól, mi több, a gólpassz, ezúttal nem láthattunk tőle nagy lövéseket, és bizony ritkán élt a súlypontáthelyezéssel. A nagyszerű képességű játékos részben megoldotta feladatát, ám sajnos éppen azt nem teljesítette, amiért csak miatta érdemes kijárni a mérkőzésre: nem voltak váratlan megoldások.
Persze a lelátóról könnyű okosnak lenni, éppen ezért az öltözőben Somogyi Józseftől is megkérdeztem, miképpen értékeli a saját teljesítményét:
»Az utóbbi hetekben jól ment a játék, gólt rúgtam, gólpasszt is adtam, ám most, a Dunaferr ellen valóban nem úgy állt össze a futballom, ahogy szerettem volna, de annak azért örülök, hogy a csapattársaim a lecserélésem után hozták a kötelezőt.«
Önkritikus summázat.
A Matáv edzője, korábbi játékostársam, Komjáti András a mérkőzés előtt érdeklődésemre elmondta, hogy Somogyi Józsefre természetesen kimondottan szervezői szerepkört bízott, s azt várta tőle, hogy a folyamatos csapatjátékot fazonírozza, gólhelyzeteket készítsen elő, hogy második hullámban a kapu elé érjen, valamint hogy a jobb oldali szabad- és szögletrúgásokat ő végezze el. A soproni szakvezető a mérkőzés után is öszszefoglalta a véleményét:
»Somogyi József sokat volt játékban, de ezúttal kissé nehézkesebbnek és körülményesebbnek tűnt, ezért úgy érzem, hogy indokolt volt a lecserélése. A mérkőzésen egyébként éreztem, hogy fölényben játszunk, s az eredmény azt bizonyítja, nem döntöttem rosszul, amikor Eguja Javrujant és Balaskó Ivánt a pályára küldtem.»
Azért senkiben ne legyen kétség: a fenti statisztikában található ötven labdaérintés sok mindent elárul, jelesül azt is, hogy Somogyi József futballja a mai mezőnyben még a közepes teljesítmény apropóján is kiemelkedik a nagy átlagból.”