Ahol a vészhelyzet motivál

Mindezt persze csak tréfának szánta, a mérkőzésvezetők nem vették zokon, hogy a szokásokkal ellentétben az öszszecsapás utáni tisztálkodáshoz rövid gyalogtúrát kellett tenniük, hiszen a kényelmetlenségeket most egy rövid ideig annak érdekében kell vállalnia a soproni meccsek minden szereplőjének, hogy végre épülhessen, szépülhessen a Káposztás utcai pálya, mely a modern idők focijához immár tényleg méltatlan színvonalú volt.Meleg víz jutott tehát mindenkinek, így a soproni futballistáknak is, bár aki közvetlenül a mérkőzés után találkozott Komjáti András edzővel, joggal gondolhatta, hogy a szakember néhány labdarúgóját szíve szerint a hideg vizes zuhany alá küldte volna – hogy felébredjen. Vagy inkább ráébredjen arra, az átrendeződő honi futballpiacon elemi érdeke a futballistáknak, hogy becsüljék meg a stabil hátterű, korrekt jövőképet felrajzoló klubot, még akkor is, ha az kevésbé tehetős. "Most már értem, miért tart ott a Matáv, ahol tart – bosszankodott a tréner. – Amikor ugyanis stabilizálhatná a helyét a csapat a középmezőnyben, figyelmetlenné válnak a játékosok, lanyhul az összpontosításuk, nem játszanak elég harcosan.” A társulat védelmében azért tegyük hozzá, szombat délután balszerencséje is volt a házigazdáknak, hiszen a helyzetek száma és a labdabirtoklás aránya alapján megnyerhették volna a találkozót. Más kérdés, hogy tényleg nem mindenki adta a maximumot és némiképp peches gólokat kaptak a soproniak. Az első fehérvári találatot ráadásul – a lelátóról úgy tűnt – kapusbaki előzte meg, s noha a gólt jegyző Pomper Tibor korrektül megvédte Farkas Balázst, mondván, az előtte csoportosulóktól csak az utolsó utáni pillanatban vehette észre a kapuja felé repülő labdát, azzal a soproniak 25 éves futballistájának is tisztában kell lennie, hogy vállveregetésre az ő posztján csak akkor számíthat, ha a múlt század vége nagyszerű és nagy hangú német kapusa, Toni Schumacher mércéjének felel meg, aki egyszer úgy fogalmazott: "Az csak természetes, hogy minden védhetőt védek, de az igazi erényem, hogy a védhetetlennek tűnő labdákat is kifogom.”Ahhoz persze, hogy egy csapat játékosai fordulóról fordulóra egyénenként is megfelelhessenek a mestervizsgán, nem elég, ha csak zsoldszerződés köti őket a klubjukhoz, fontos az érzelmi kapcsolat is. Azt, hogy a Matávnál, mely a minimális célt, a bentmaradást a jelek szerint azért gond nélkül teljesíti, de ahol az évad végén majd’ egy csapatnyi labdarúgó szerződése ketyeg le, mi jár a játékosok fejében, és számukra mi az értékek sorrendje, a rájátszás hajrája egyértelműen megmutatja majd.