Megszerette a kispadot

Rövid ideig Belgiumban is dolgoztam egy ifjúsági csapatnál, de valamiért akkoriban még nem éreztem, hogy ez lenne a nekem való feladat. Itthon azonban megváltozott a véleményem, hiszen Vácott már szó szerint élvezettel csinálom a dolgomat, állítom össze az edzéstervet, készítem fel a csapatot. Veszélyes szakma ez, de megszerettem, és most már céjaim is vannak. A B-licencem például megvan, s tervezem az A-licenc megszerzését is.
– Már nem is hiányzik a játék?
– A játékos-pályafutásom véget ért 2001-ben. Amikor hét év belgiumi légióskodás után a családdal visszajöttünk Magyarországra, és egy ideig Újpesten készültem, egyértelműen kiderült: nem folytathatom a futballt. A korábban műtött térdem egyszerűen nem bírta a terhelést. Emlékszem, a csapattal éppen Törökországban edzőtáboroztunk, és az edzések után egész nap fájdalmaim voltak. Egyik este pedig, az ágyban fekve meghoztam életem talán legnehezebb döntését. Ráment egy éjszakám, de eldöntöttem, hogy befejezem a játékot. Bár, mint mondtam, nehéz választás volt, a gondolat jó ideje érlelődött bennem, hogy előbb-utóbb abba kell hagynom a labdarúgást.
– Törökországban tehát eldőlt a sorsa, ám úgy tudom, az edzőtábor után fogta a családját, és visszamentek Belgiumba.
– Így történt, és bár korábbi klubomban, a Germinal Beerschotnál természetesen már nem volt keresnivalóm, egy hetedosztályú ekereni csapatban azért lehúztam még egy esztendőt, mi több, még bajnokságot is nyertünk. Ezután ismét hazajöttünk, amikor hívtak Vácról, hogy szeretnék, ha elvállalnám az együttes irányítását. Két hetet gondolkodtam a válaszon, aztán annak ellenére igent mondtam, hogy már egyáltalán nem akartam a futball közelében maradni.
– Gondolom, nehéz volt visszazökkenni a belgától eltérő magyar közegbe, elvégre majd' egy évtizedet külföldön élt.
– Érdekes, de valóban mind a mai napig nem sikerült teljesen átvenni az itteni életformát, és talán éppen ezért a feleségemmel úgy határoztunk, egy év próbaidőt adunk magunknak Magyarországon. Ha nem megy az átállás, nem erőltetjük tovább, és visszamegyünk Belgiumba. Most már tényleg jó lenne valahol végleg letelepedni. A bajnokságot még biztosan végigcsinálom Vácott, aztán meglátjuk. Még nem tudom, mi lesz velem, de ha még mindig érdekli, hívjon fel néhány hónap múlva, addig eldöntjük, megyünk-e vagy maradunk…