Időnként furcsa dolgokat produkál az élet. Néhány hónapja csaknem fanfárok és üstdobok kísérete mellett mutatták be a Vasas Sportklub vadonatúj elnökségét, tapsoltak a sportolók, megnyugodtak a szurkolók, hogy íme, sok ismert, sikeres üzletember segítheti majd a jövőben az ország legnagyobb klubját.
Az elszánt angyalföldi: Mészöly Kálmán
Az elszánt angyalföldi: Mészöly Kálmán
Azon a bizonyos tanácskozáson történt egy meghökkentő esemény is, ami miatt többen is csóválták a fejüket, mondván, nem, ez bizony nem volt helyes, politikus lépés. Mit szépítsük, Mészöly Kálmánt egyszerűen kirúgták az elnökségből, ilyen-olyan indokokra hivatkozva. Azóta gyakorlatilag megszűnt a Vasas futballcsapata. Az új elnökség tagjai nem tudnak vagy nem akarnak segíteni, még az is előfordult, hogy valamelyikük megsértődött, amiért pénzt merészeltek kérni tőle, mondván, itt az idő a segítségre. De most nem is ez a lényeg. Mészölyt, aki igazi vasasos volt, elküldték, akik pedig ottmaradtak, nem csinálnak semmit. De a Szőke Szikla nem velük foglalkozik, hanem azzal a klubbal, amelyhez mindig is tartozott. Mészöly Kálmán mentőakcióba kezdett, amelyről egyelőre nem kíván beszélni. – Látta a koszorút a Fáy utcai stadion kezdőkörében? – Ne is mondja! Soha nem hittem volna, hogy ilyesmit megélek. Sajnos ami történt, az várható volt, néhány év alatt tönkretették a klubot, ennek nem is lehetett más a vége. Az a csapat, amelyik két évvel ezelőtt még bajnokesélyes volt, szinte pillanatok alatt a megszűnés határához ért. Elképesztő mindez. Mezey György már a Vasas edzőjeként érezte, hogy milyen folyamat zajlik itt, nem véletlenül távozott. Kész csoda, hogy abban az esztendőben még dobogón végzett a csapat. Az más kérdés, hogy sem Mészáros Zoltán, az akkori menedzser, sem pedig Gyalog András korábbi klubelnök nem tudta vagy nem akarta egyben tartani azt a kitűnő játékoskeretet. Bűn volt ez, megbocsáthatatlan bűn. – Kire haragszik leginkább? – Mindenkire, akinek valami köze is van a jelenlegi helyzethez. Gyalog András gyakorlatilag elherdálta előbb a csapatot, majd az egész labdarúgó-szakosztályt az előnytelen szerződéssel, és egy olyan embernek a kezébe játszotta, akinek soha semmi köze nem volt a Vasashoz. A vezetők elhagyták a süllyedő hajót, majd az ősszel a megválasztott társadalmi elnök, Pongrácz Antal is lemondott. Mi volt, mi van itt? – A kérdés persze leginkább úgy érdekes, hogy mi lesz itt? – Rendkívül fájt, amikor távollétemben kitettek az elnökségből, de ezzel már nem foglalkozom. Engem most az érdekel, hogy valahogy megmentsük a Vasast. Annyit megírhat, már felvettem a kapcsolatot több befolyásos ismerősömmel, akiknek kerek perec azt mondtam, most kell segíteni, mert nagy a baj. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy nem értem az MSZP néhány tagját, akiknek közük volt a klubhoz, és akik tudnának segíteni, ám mégsem teszik. De én nem várok, új vezetés kell ide, tiszta viszonyok, és ha minden jól alakul, a jövő hét végéig, vagyis az ultimátum lejártáig talán az utolsó pillanatban még sikerül elindítani a csapatot a bajnokságban. Hangsúlyozom, új vezetéssel.