Szabadjegy a futballistáknak

Van egy város, Miskolc, és ennek a városnak egy női labdarúgócsapata, az MVSC-Doka.Borsod-Abaúj-Zemplén megye központjában a szervezett női futballcsapat alapjait a hetvenes években tették le, talán még sokan emlékeznek is rá, hogy Unió Áfész néven mutatkozott be az első miskolci együttes a szakágban.Nos, a kezdeti lelkesedés cseppet sem csökkent: a hölgykoszorú 1994-ben Flan FC néven önálló női futballklubbá alakult, míg az igazán nagy sikernek számított, hogy három évvel később bekerültek az MVSC, azaz a Miskolci Vasutas Sport Club (amely együttes 1911-ben alakult meg) igazán nagy családjába.A női játékosok vasutasok lettek, és ahogyan annak idején is a vasút segített, az ad támogatást ma is – a szerény anyagi költségvetéssel gazdálkodó egyesület ugyanis nem keveset utazik. És ez ügyben nekünk nem is kell meszszire menni egy jó példáért: a miskolci női labdarúgóknak például igencsak sokat kellett utazniuk, hogy lejátsszák a Szombathely elleni bajnokijukat. Négyszázhúsz kilométernyi zötykölődés, egy átszállással: a vonat a meccs előtti napon kilenc órakor indult, hogy aztán a csapat nyolc óra utazás és egy éjszakai pihenés után a Haladás-stadionban győzzön 2–0-ra. S hogy miért aktuális e példa még most is?Ha másért nem, azért, mert a miskolci csapat a szombathelyi kirándulás után veretlen – az utolsó helyről "felvonatoztak” a középmezőnybe, és a céljuk immár a tartós élvonalbeli tagság kiharcolása. A gárda amúgy szemtelenül fiatal, hiszen húsz esztendő az első csapatot alkotó hölgyek átlagéletkora. Ám figyelem, az utánpótlásban is óriási tehetségek kergetik a labdát, mint megtudtuk, különösen a 12 esztendős Szabó Anitára és a nála még esztendővel fiatalabb Csepregi Gabriellára érdemes figyelni. A játékosokkal képzett szakemberek foglalkoznak, Dálnoki Miklósnak és Lővei Lászlónak UEFA B-licences képesítése van, és ami a közös munka során roppant fontos lehet, a szakmával kapcsolatos véleményük is megegyezik. A társaság minden tagja (edző, játékos) fanatikusan szereti a futballt, és bár nem dúskálnak az anyagiakban (maguk állták a nyári balatoni edzőtáborozás költségeit is), mégsem sírnak. Számukra a lényeg az, hogy játszhatnak az MVSC-stadionban és edzhetnek a hejőcsabai sporttelepen. A csapatnak 38 igazolt játékosa van, de előfordult már, hogy félszáznál is többen vettek részt az edzésen, azaz érezhetően emelkedik a női labdarúgás népszerűsége a megyében. Az önkormányzat a gárda mellett áll (nagy szó ez manapság), és nem csupán a szakosztályelnök, Bartha György képviselő személyében. Az elnök amúgy imádja a csapatát, és véleménye szerint immár feltétlenül szükség lenne a serdülő- és az ifibajnokság beindítására, merthogy meglehetősen fura, hogy az emelkedő játékoslétszámnak köszönhetően immár a tizenegy esztendős leány mérkőzik a tizennyolc évessel.Lám csak, van egy város, Miskolc, és ennek a városnak egy női labdarúgócsapata, az MVSC-Doka, és ennél a gárdánál még mostanában sem a gondokról beszélnek, hanem arról, hogy a futballban igenis van fantázia. Talán érdemes jobban figyelni rájuk…