A súlyos válságba került NB I B-s Diósgyőri VTK őszi keretéből a bizonytalanságok közepette egyetlen játékos mondhatja el magáról, hogy teljes passzivitásával tüntet a kialakult helyzettel szemben. Vojtekovszki Csaba nincs kapcsolatban más klubbal, egyelőre nincs is szándéka újabb csapatot keresni, és így az Egerhez közeli maklári otthonában várja a kedvező híreket Miskolcról.
– Már nem titok, az élvonalba igyekvő csapatunk játékosai tavaly szeptember óta nem kaptak fizetést – mondta a labdarúgó, aki eddig százhatvanöt első osztályú meccsen lépett pályára. – A felkészülés januári megkezdésekor sem volt szívderítő a jövőkép, ezért én bejelentettem Pajkos János vezetőedzőnek, valamint Reszeli Soós István menedzser-igazgatónak, hogy amíg nem rendeződnek az anyagiak, addig nem veszek részt a munkában. Tudomásul vették az álláspontomat, egyben azt kérték, hogy ha megoldódnak a gondok, akkor ismét csatlakozzak hozzájuk. Vártam, mígnem később aztán a hivatásos labdarúgók érdekvédelmi szervezetéhez fordultam panasszal, mert elfogyott a türelmem. Vácról kettőezerben, Egerből egy évvel később mentem el úgy szabadon, hogy nem kaptam meg a járandóságom. Ezt a nagyvonalúságot most már nem engedhetem meg magamnak, hiszen családom, két gyermekem van. – Hol tart most az ügy?– A hivatalos útját járja. A történtek óta egyszer beszélgettünk Reszeli Soós Istvánnal, és vele abban maradtunk, hogy várjuk meg az önkormányzat döntését. Köztudott Miskolc város vezetésének a jelenlegi helyzettel kapcsolatos véleménye, ami aligha segíti a problémák megoldását, ezért továbbra sem látogatom a csapat edzéseit.– E pillanatban úgy tűnik, nem is edz majd Diósgyőrött, merthogy egykönnyen nem jut hozzá a pénzéhez…– Pedig én arra várok változatlanul. A legújabb fejlemény azonban az, hogy a menedzser-igazgató február tizenhetedikei dátummal egyoldalúan felbontotta szerződésem, hivatkozva arra, hogy nem látogatom az edzéseket. Ez tény, de azért az okoknak sora van. – Nincs szándékában inkább más klubot keresni, mint így harcolni?– Nézze, én változatlanul Diósgyőrött szeretnék futballozni. Meggyőződésem, hogy azt valakinek meg kell fizetni, amiért megdolgoztam. A diósgyőri közönség csodás, egész egyszerűen vágyom előttük játszani. Harmincon jóval túl sincs nehezemre semmi, sőt kifejezetten élvezem a futballt, ráadásul jó edzőnk van. A napokban kaptam egy erkölcsi elismerést, a plakett tanulsága szerint Borsod megye kétezerkettő évi legjobb labdarúgójának választottak. Ezért is érzem kötelességemnek a diósgyőri folytatást. Na, persze csak akkor, ha a csapatnál kiegyenlítik a számlát.