Megszűnik a Dunaferr, csődbe megy a Siófok, vége a Demecsernek szemelvények a mostani tél magyar futballhíreiből. Gyászosra sikeredett hát ez az évszak (és hol van még a vége&), rengeteg együttes ment tönkre, sokan juniorokkal, kadettekkel vagy kis túlzással kölyökcsapattal várják a bajnoki rajtot. A pénzügyi ellehetetlenülés múgy az egész labdarúgásra jellemző, és nem csupán hazánkban, Európában is gondban vannak a klubok. Korábbi cikkünkben a liga szerepvállalásával foglalkoztunk, majd a profi játékosok szervezete vezetőinek véleményét közöltük e hasábokon, most pedig "halállistát közlünk olvashatnak az élvonalbeli Siófokról és a Békéscsabáról, az egykor szebb napokat megélt és a túlélésre váró Vasasról, a Monorról, valamint arról a Demecserről, amelynek vezetői már feladták a harcot, és döntésük értelmében visszaléptették a gárdát a másodosztály küzdelmeitől.
Sokadszor írunk egy csapatról, a Siófokról, és az élvonal egyik újonc alakulata kapcsán sokadszor elemezzük azt: hogyan lehet egy magyar futballvállalkozással rövid idő alatt elsodródni a csőd széléig…Nagy baj már nincs a Balaton partján, a gond megmaradt: a fizetések átütemezésének és a játékosok pozitív hozzáállásának köszönhetően normalizálódott a helyzet Siófokon. Csakhogy akadnak problémák is, merthogy a tavaszra tervezett mintegy ötvenmillió forintos költségvetésnek jelenleg hatvan százaléka áll rendelkezésre, húszmillió forintot még elő kell teremteni. "A Magyar Labdarúgóligától a tavasszal várjuk a nekünk járó marketingbevételeket, tárgyalunk befektetőkkel, és Balázs Árpád polgármester úr ígéretét is bírjuk, hogy kapcsolati tőkéjét kihasználva igyekszik segíteni” –mondta Sallói István klubigazgató, aki az elmúlt hetekben mást sem tett, mint a siófoki futball jövőjéről vázolt képet, s a korábbi izraeli légióskedvenc négy okot is felsorolt, mint a jelenlegi helyzet "eredőjét”: "A nyáron a másodosztályból kerültünk fel, s bár reális marketingelképzeléseink voltak, a hirdetők az év elején vagy az év végén döntenek a reklámbevételekről, nem pedig júliusban, így nem volt mód a változtatásra. A stadionrekonstrukciós-program leállásával a pálya kezelési költségei augusztusban a Sportfólió Kht.-től visszaszálltak az önkormányzatra, a város azonban nem vállalta a fenntartást, ez újabb huszonötmillió forintos éves kiadást jelent. Kiderült, hogy önkormányzati támogatásra egyáltalán nem számíthatunk, és végül meg kell említeni az egész világban végbemenő receszsziót, amelynek következményeként egyre kevesebb pénz áramlik a profisportba.”
Békéscsabán valahogy kigazdálkodják, hogy a gólerôs Keresztúri Andrást alkalmazzák
Békéscsabán valahogy kigazdálkodják, hogy a gólerôs Keresztúri Andrást alkalmazzák
Békéscsabán valahogy kigazdálkodják, hogy a gólerôs Keresztúri Andrást alkalmazzák
Békéscsabán valahogy kigazdálkodják, hogy a gólerôs Keresztúri Andrást alkalmazzák
onal másik újonc csapata a Békéscsaba. Gazdasági téren itt sem minden felhőtlen, és Kerekes I. Györgynétől, a békéscsabai klub ügyvezető igazgatójától megtudtuk, száznyolcvan-százkilencvenmillió forintos költségvetést terveztek a 2002–2003-as bajnokságra. A nyári nyitánykor a teljes összeg még nem volt a kasszában, ám befektetők ígéretei, a zajló tárgyalások alapján úgy tetszett, a majd, kétszázmilliós összeg előteremtése reális cél. Mindazonáltal az igazgató asszony elmondása szerint jelenleg harminc-negyvenmillió forintos hiánnyal küzd a klub, amely ennek ellenére biztosan befejezi a bajnokságot.
"Folyamatos tárgyalásokat folytatunk, előteremtjük az összeget” – állítja Kerekesné, aki beszélt arról is, hogy a Békéscsabának egyetlen forint tartozása sincs, míg a nehéz anyagi helyzetről azt mondta: "A sportág pénztelenségére mélyebben keresendő a válasz, és nem csupán az abban uralkodó kaotikus állapotokra vezethető vissza. Magyarországon kevés az olyan nagyvállalat, amely képes jelentős öszszegeket költeni szponzorálásra, és még kevesebb az, amely a sportban kíván hirdetni. Nélkülük pedig nem beszélhetünk anyagi felemelkedésről.”
Ezek után irány az NB I B, amelyik még mindig a magyar futball profiosztálya, egyre több amatőrkörülmény között működtetett futballklubbal…
"Sokadszor is megismétlem: a többségi tulajdonos segítség nélkül nem tudja megoldani az együttes problémáját” –adott támpontot a Vasas jövőjével kapcsolatosan Iványi Károly, a labdarúgócsapatot működtető kft. ügyvezető igazgatója. Mondhatni, nagyon nagy a baj: olyanynyira, hogy a vezetés még nem is készített költségvetést a tavaszi idényre.
Tervek tehát nincsenek, tartozás viszont bőven van… "A játékosoknak mintegy harmincötmillió forintnyi követelésük van, a Magyar Labdarúgóligának ötvenmillióval tartozunk, míg a Danubius Hotels-adósság százötvenmillió forintra rúg. Van viszont kintlévőségünk is: a Vasas SC-től ötvenhatmillió forintot várunk, amely többségében az eltitkolt adótartozásokból jön össze. Ha ezt a pénzt megkapjuk, túlélhetjük a tavaszt.”
Hogy a klub milyen lépéseket tesz, az a (közel)jövő kérdése, az ügyvezető rövid helyzetértékeléséből viszont kiderül, az igazi problémák a múltban gyökereznek. "Két éve minden téren olyan hátrányba került a csapat, amelyet azóta sem sikerült ledolgozni. A kiesésünkkel még nagyobb lett a válság, ráadásul a futballisták az ismert eredmények ellenére is a pénzüket követelik. Két dologra lenne szükségünk: befektetőkre, valamint arra, hogy távozó labdarúgóink legalább az egyesületet ne hozzák lehetetlen helyzetbe azzal, hogy távozásuk után is pereskednek.”
Monoron sem felhőtlen az ég… "Kiadásainkra január végéig volt meg a fedezetünk, ám a komplett összeg még most sincs a birtokunkban” – mondja megkeresésünkkor Szőnyi János ügyvezető igazgató. Megtudtuk: négyhavi bérrel tartozik a Monor, amit majd a befolyó tévéjogdíjakból (habár NB I B-s meccseket nem ad a televízió, azonban az ebben az osztályban szereplő gárda így is kap ezen a jogcímen hárommillió forintot…), szponzori pénzekből (három és fél millió forint), valamint az önkormányzat támogatásából (négymillió forint) fizet ki a klub. A tavaszra további tizenötmillió forint azonban hiányzik. Ezt a summát alighanem szintén az ötvenegy százalékos tulajdonos városi önkormányzatnak kell költségvetéséből elkülönítenie.
"Mindent megteszünk, hogy csökkentsük a település terhét, ám szponzort találni errefelé képtelenség – folytatta Szőnyi János. – Százezer forint számunkra hatalmas segítség, mégsem akar senki hirdetni. Nem, nem és nem – csak ezt halljuk, amikor azt pedzegetjük, nem tudnának-e támogatni bennünket. Azt mondják: mire jó az nekik, ha a pálya mellé rakunk egy táblát, a dresszre varrunk egy logót?” A klubvezető a Monor helyzetét azzal indokolta: az egyesület nem vett játékosokat, mégis egyre jobb és jobb eredményeket ért el. Kiharcolta a jogot a második vonalra, s ha már kiharcolta, el is indult – pénzügyi fedezet nélkül...
Van egy profifutballklub, amelyikről immár csak múlt időben szólhatunk. A Demecser visszalépett az NB I B-től, anyagi nehézségek miatt képtelen volt kihúzni a bajnokság végéig. Fáky László (a volt) elnök elmondta, hogy tizenötmillió forint döntött létről és nem létről (vajon mire lenne elég ez az összeg, mondjuk, az angol meg a spanyol másodosztályban?).
"Negyvenkétmillió forinttal kalkuláltunk a nyáron, és ezzel az összeggel a legszerényebb költségvetésből gazdálkodtunk az NB I B-ben, aminek egy része meg is érkezett, ám sok befektető csak ígérgetett. Ma már azt kell mondjam: hazardírozva indultunk!” – nyilatkozta az elöljáró.
A volt elnöktől megtudtuk, hétmillióval tartoztak a játékosoknak, s további hárommilliót tett ki az APEH, a rendőrség számlájára fizetendő summa. Ellenben bevételre nem számíthatott a Demecser. Vagyis számíthatott, de hát a jegyeladások bevételéből származó egymillióból messzire jutni nem lehet.
Mi lett volna a megoldás? – szögeztük az obligát kérdést Fáky Lászlónak, és a válasz nagyjából rávilágít arra, ami manapság a magyar professzionális futballt – néhány kivételtől eltekintve – jellemzi: "Az biztos, hogy egyik napról a másikra nem lett volna szabad magára hagyni a labdarúgást. Ennek az országnak nincs olyan gazdasági ereje, hogy központi segítség nélkül képes lehet eltartani a tízmilliós költségvetéssel működő egyesületeket. A liga most fölajánlotta, hitelt nyújt számunkra, de vajon miből fizettük volna vissza azokat a forintokat? Újabb hitelekből? Ugyan már… Olyan ez, mint a huszonkettes csapdája…”
