Amikor szabad a pálya

Szokatlan megoldás a szokásos pénzzavarban: Újpesten, amíg a kft. vezetősége nem talál új befektetőt, a tulajdonosok saját pénzükkel teremtett tőkeinjekcióval tartják életben a lila-fehér csapatot.

Mezey György:

Mezey György: – Nem egyedi esetről van szó, sokkal inkább logikus lépésről. Aki most fizet, lényegében kölcsönt ad a csapatot működtető gazdasági társaságnak. Ezzel nagy szolgálatot tesz a magyar futballnak, mert erre a klubra azért is nagy szükség van, hogy ne egy tulajdonosi kézben tartott csapatok döntsék el maguk között a bajnoki cím sorsát. A gondom az, hogy nem tudni, ez a mostani akció mennyire lesz jó üzlet az újpestieknek.
Csank János: – Rendkívül elkeserítő a kép. Valamit sürgősen ki kell találni, mert nagyon nagy bajba kerülhet a magyar futball. A tulajdonosok a világon mindenhol befektetnek a klubba, a kérdés az, hogy miként tudják kivenni a pénzüket. Évek óta mondom, a külföldi modelleket kellene alaposan áttanulmányozni, hogy tudjuk: máshol milyen módszerekkel tartják életben a klubokat.
Kemény Dénes: – Meg kell csókolni az urak kezét. Aki ma a sportra költ, annak csak köszönet jár. Szerencsére nálunk is egyre többen gondolják úgy, hogy érdemes a pólóra költeni, pedig a gyerekük nem is játszik.
Nyilasi Tibor: – Így mulatnak a magyar urak… Újpesten régóta kiéheztek a szurkolók egy sikeres csapatra, most pedig félő, kártyavárként omlik össze a felépítmény, ezért mentik a menthetőt. Egyszer minden teli zsák kiürül.
Hajdú B. István: – Remélem, ez jó befektetés lesz. Az elmúlt tíz évben mindig a kóklerekről, az ügyeskedőkről lehetett hallani, ezek a vezetők mintha most nemcsak a tulajdonuknak, hanem szívügyüknek is tekintenék a klubot. Persze, azt nem kockáztatja senki, hogy elviszem otthonról a pénzt, a gyereknek nem tudok enni adni, de Tokody Tibor mezét még kimossuk. Mindenesetre örömteli, hogy ad valaki. Bízzunk benne, hogy ez csak átmeneti állapot, és megoldódnak a lilák gondjai.

Az MLSZ azt szeretné elérni, hogy az eddig Népstadionnak nevezett metró-, busz- és trolibusz-megállóhelyek nevét Puskás Ferenc-stadionra kereszteljék át. A BKV Rt. is felkészült a cserére, de a közlekedési cég a Stadion nevet tartja ideálisnak.

Hajdú B.: – Bizonyos változásokat a cég is követ, hiszen nemrég még a Majakovszkij utca felé haladt a November 7-e teret elhagyó villamos, ma Király utca és Oktogon van. Még szerencse, hogy a metró késő este már nem jár, mert akkor Éjjeli Pillangó utca lenne… A BKV által javasolt változás olcsóbb, a hangszalagról csak a "nép”-et kell kivágni, de ha már nép, akkor legyünk következetesek: a Fradi-pályánál található megálló is csak Liget lesz (és erről beszámol majd a Szabadság című napilap). A gazdasági megfontolás miatti rövidítések nyomán a metróvonalak által érintett utcákat hívjuk Pöttynek vagy Gyöngynek.
Mezey: – Nem értem a BKV-t. Ha egyszer a stadionnak ez a neve? Kodály körönd is van, már elnézést az összehasonlításért, ne szégyelljük, ha egy ilyen legendánk van.
Nyilasi: – Minden tiszteletem Öcsi bácsié, de nekem az a létesítmény mindig Népstadion marad, mint ahogy akármilyen aréna épül, nekem BS lesz a neve, ebben kicsit konzervatív vagyok.
Kemény: – A megálló frappáns elnevezése fontos, ezt egy rajzfilmből tudom, ahol a mindig ugyanott leszálló macskát Téglagyári megállónak hívták. Az átlagutazónak talán célszerűbb a Stadion név, ettől nem csökken Öcsi bácsi tekintélye a világban.
Csank: – Nem vagyunk olyan nép, amely megbecsülné saját hőseit. Mindig mindenki ezt mondja, és magam is ezt tapasztaltam: a világon bármerre mentünk, Puskásról kérdeztek. Ha valakiről az egész bolygón tudják, hogy magyar, az ő. De mi magunk között azon rágódunk, hogy kiírjuk-e a nevét a metrómegállóba. Mintha a nemzeti öntudat vagy a hazafias érzés hiányozna belőlünk.

A kétszeres válogatott Pető Zoltán nem tudott megállapodni a Kispest csapatával. A védő elmondása szerint megegyezett Piero Pini tulajdonossal és Gál László ügyvezetővel. A szerződés azért nem jött létre, mert a klub menedzsere, Kovács Attila a korábban megbeszélt összeg felénél is kevesebbet akart adni a labdarúgónak.

Nyilasi: – Túl sok a funkció, és nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ebből még baj lehet – ne legyen igazam. Az irányítson, aki a pénzt adja, azzal vagy annak a megbízottjával kell beszélni, és kész.
Hajdú B.: – És Pető Schobert Norbival vagy a szertárossal még nem is beszélt. Hasznos eldönteni egyébként, hogy ki dönt, ki mondhatja az összeget. A jelek szerint Kovács a főnök, vele kellett volna kezdeni, de azért megjegyzem: komolyabb kluboknál nemcsak külföldön, már itthon is lehet tudni, hogy kivel kell tárgyalni.
Csank: –Amikor Kispesten feltűnt Kovács menedzser, tartottam attól, hogy az lesz a jelszó: szegény ember vízzel főz. Van egy szint, ami alá az első osztályban nem lehet menni, ezt tudomásul kell venni, különben elkerülhetetlen a leépülés. Mást sem hallok, mint hogy nálunk sok pénz van a futballban. Ez a világon mindenhol a gazdag emberek játéka, nem a csóróké. A BL a mérce, az ott szereplőkhöz hasonlítanak bennünket, hát, jó lenne csak egyszer kipróbálni, milyen a Manchester költségvetésének töredékéből gazdálkodni.
Mezey: – Ha egyszer Kovács felel a Kispestért, akkor ő tudja, hogy mennyit engedhet meg magának, kire mennyit áldoz. Ez a dolga.
Kemény: – Ha Pini úr, Gál úr és Kovács úr leül, s megbeszéli, kinek mit mondanak, az előnyös. Ha esetleg nem érnek rá, tudom javasolni a telefont.

Óriási az érdeklődés a Borsodi Terembajnokság döntője iránt. Az előzetes jegyigénylések alapján akár egy huszonötezres csarnok is megtelne szurkolókkal a műfüves futballfesztivál fináléjára.

Hajdú B.: – A közönség vevő a futballra. Akiket február és november között szapulnak, azok januárban nagyon hiányoznak. A szervezettség, az érdeklődés miatt mondhatom, cserélni kellene, egész évben legyen műfüves torna, és egy szabadtéri gálával ünnepeljünk. A legfontosabb tapasztalat, hogy az emberek még mindig imádják ezt a játékot.
Kemény: – A titok a játék kiszámíthatatlansága lehet. Nem tudni, ki nyer, miközben nagypályán ez többnyire kalkulálható. Itt sok gól esik, gyors a játék, ez is vonzza az érdeklődőket.
Mezey: – Hihetetlenül boldog vagyok, már csak azért is, mert a döntőbe jutott csapatok edzői hallgatóink a pro-tanfolyamon… De az nem tréfa, hogy a szakemberek tudják: nincs másodlagos fontosságú rendezvény, az egész ország figyeli ezt a sorozatot, a tévé közvetíti, így a maximumra törekszik mindenki. A szakma és a menedzsment nagyszerűen működik együtt, csak gratulálni lehet a szervezőknek. Ha kapok jegyet, én is ott leszek.
Csank: – Ez is jelzi, a futball népszerűsége nem változott, csak a körülmények romlottak. A kényelmes csarnokba szívesen beül az ember, de a stadionokban télen megfagy, máskor szétázik vagy hőgutát kap, aki még kijár. Azt kellene szem előtt tartani, hogy ez a tét ellenére baráti összejövetel, nincs olyan klub, amely egyedül megélne. Úgy értem, például a Fradi–Újpest rangadó légköréhez mindenekelőtt kell a két csapat, szóval csak azt akarom mondani, hogy egymást tiszteletben tartva kell hangzavart kelteni.
Nyilasi: – Örülök ennek, mindig mondom, hogy a nyolcvanas években óriási sikere volt a bécsi gáláknak, remek, hogy ez nálunk is meghonosodott. Igazi családi program lehet, ha megfelelő csarnokban rendezik, nem csoda, hogy van kereslet az eseményre. Ami a legfontosabb lenne: a szurkolóknak meg kellene érteniük, hogy itt a jó hangulat a lényeg, nem az, hogy ki az erősebb. Szóval nem lenne jó, ha néhány ember, aki nem fér a bőrébe, tönkretenné a fesztivált.

Magyarok külföldön: Szabics Imre a Nürnberg, Rabóczki Balázs az FC Köbenhavn játékosa lett.

Nyilasi: – Ezek a jó hírek. Szabics esetében jó ugródeszka volt Graz. Megszokta a környezetet, jó teljesítményt nyújtott, így továbbléphetett. Rabóczkinál az az érdekes, hogy annak idején mintha éppen klasszis kapusokból lett volna nálunk hiány, most pedig ezen a poszton vagyunk a legerősebbek. Lehet, hogy nemzetközi klasszis válik belőle, miközben a válogatottba nem fér be.
Hajdú B.: – Nem tudom, a Nürnberg–Köbenhavn UEFA-kupa-meccsen kinek szurkoljak? Szabics láthatóan tudatosan lépked előre, és most, hogy a nürnbergi támadó, Cacau elmegy Stuttgartba, nyilván sok lehetőséget kap majd, csak éljen is vele! Rabóczki jó teljesítményére felfigyeltek, de azért a dánok a Dunaferr–Győr meccsen aligha vették volna észre őt. A kérdésem csak az: a játékosok leendő klubjuk képviselői közül hány emberrel tárgyaltak?
Csank: – És még legalább harminc játékos biztosan megállná a helyét Európában, de én már akkor is boldog lennék, ha az izraeli csapatok ajánlataival versenyezni tudnánk. De mondok mást: az agyonfizetett futballistáinkról annyit, hogy éppen most egy másodosztályú klub nem tudott az osztrák Landesligából, az ottani megyei osztályból elhozni egy játékost, mert ott jobbak a lehetőségek. Ezt azért elmesélném mindenkinek, aki szerint itt sok pénz van.
Mezey: – Rabóczkival kezdeném. Több edzésen is láttam őt, és rendkívül sokra hivatott kapusnak tartom, nem értéktelenebb, mint Király Gábor, Babos Gábor vagy Szűcs Lajos, akik talán előbbre tartanak. Képességei alapján egy erősebb bajnokság meghatározó együttesében is helye lehet. Szabics döntése logikus: a német bajnokság előrelépés az osztrák után, de ugyanaz a szellemiség, így nem érheti nagy meglepetés. Azért a Nürnbergnél jobb csapatot is el tudok képzelni, mindenesetre nagy szükség van újabb, a Bundesligában edződő játékosokra.
Kemény: – Ezek szerint a magyar futball ki tud termelni annyi tehetséget, hogy egy osztrák vagy svájci szintű bajnokságot létre lehetne nálunk is hozni. A példán nemcsak a nívót, hanem a szervezettséget, a nézőszámot is értem. És ezekből az országokból a legjobbak azért el-eljutnak a Bajnokok Ligájába. Vannak tehát tehetségek, a körülményeket kell megteremteni, hogy ők kibontakozhassanak.