Nem csak fizikailag erősödnek kosarasaink

A Szombathely közelében található Bükfürdőre általában pihenni járnak az emberek, a rengeteg wellness szálloda és a gyógyvíz vonzza azokat a magyarokat és külföldieket, akik relaxációra, testi kényeztetésre vágynak. Mindez alapján akár azt gondolhatnánk, hogy eltévedt a magyar férfiválogatott, amelynek tagjai már akkor is kényeztetve érzik magukat, amikor két percre szusszanhatnak egyet az edzésen. A nemzeti együttes szakmai stábja – Mészáros Lajos szakmai igazgató, Dzunics Braniszlav és Sabáli Balázs edzők – percre pontosan kidolgozott programmal „kedveskedik" a játékosoknak, s bizony a 21-én kezdődött felkészülés első szakasza a kellemetlenebb fajtából áll, egyfajta fizikai alapozás az augusztusi seljetezőkre és az azt megelőző tornákra, taktikai gyakorlásokra.

„Olyan erős tuti van, mint a tavalyi, de lehet, hogy annál is keményebb" – véli Hanga Ádám, az Albacomp bedobója, aki „megúszta" a pénteki adagot, mivel combizomhúzódással bajlódik. Tóth Gergely is csak nézője a délelőtti fizikai jellegű, majd a délutáni, taktikai foglalkozásnak, a Körmend centerének a bokája fáj.

Hendlein Roland nem bízza a véletlenre, a konditeremben egy súllyal igazít cipője formáján. Már ő is tudja, fontos, hogy kényelmes legyen a lábbeli, mert legalább négy órán át kell, hogy rajta legyen.

„Egyelőre csendes a társaság, ha fáradtak vagy nyűgösek, akkor is hang nélkül végzik a feladataikat, no de majd idővel megélénkülnek, és akkor lesz nagy zsibongás" – mondja Mészáros, míg Fodor Márton, a csapat újdonsült csapatkapitánya (a korábbi vezér, Németh István sérülés miatt nem lesz a nyáron a válogatott tagja) szerint mindez a fáradtságnak tudható be.

„Ez a két hét erről szól, végig kell nyomni, aztán majd jön a több játék és a taktikai rész. Muszáj tiszta erőből megcsinálni, mert a riválisok ellen szükség lesz az erőre, ha kemények és gyorsak leszünk, meglephetünk mindenkit" – fogalmaz az új „csk".

A délutáni tréningen sok a labdás feladat, ám a fáradtság már szinte kézzel fogható, van olyan játékos – nem nevezzük nevén, mert az sem lenne csoda, ha senki sem bírná –, aki az utolsó húsz percben már szinte kapkod a levegő után. Nem csoda, a csarnokban majd harminc fok van, az is izzad, aki csak egy helyben üldögél.

Az egymás elleni játékban már feszültek a fiúk, van egy-két kemény fault, s a vesztes csapat tagjai úgy dühöngenek, mint a foci-vb-n a hollandok ellen a negyeddöntőben kieső selecao futballistái.

Aztán vége, jöhet a pihi és a vacsi, s mindenki boldog.

Jövő héten már lazább napok következnek, s szerdán már repül a csapat Olaszországba, hogy megmérkőzzön az olaszokkal, Jordániával és Iránnal. Az lesz az első erőfelmérő, s egy teljes napot látva bizonyos, erőben nem lesz hiány...