– Információink szerint még nem tárgyalt részletekbe menően a szövetség képviselőivel.
– Így van, csak Berényi János elnökkel beszéltem telefonon, a lényegi rész vasárnap jön, amikor Sterbenz Tamás főtitkárral tárgyalok, s egy nappal később az elnök úrral ülök le egyeztetni.
– Az elnökség megállapította, hogy az előző ciklusban túl nagy volt a pénzügyi ráfordítás, s az eredmény ezzel nem állt arányban. Az elnök úr azt is mondta, a jövőben le kell faragni a női válogatott költségeiből. Van-e már erre terve?
– Túl korai ezen gondolkodni, hiszen még nem is vagyok kapitány. Jelenleg azon töröm a fejem, hogyan lehetne ezt a felkérést realizálni, hogy amikor elkezdődnek a tárgyalások, milyen formában jussunk el a kinevezésig. Egyébként várom a javaslatot a költségcsökkentésre, de először a pénzügyi stabilitást kell megteremteni.
– Nyilván önnek is vannak feltételei.
– Persze. Három szempontrendszer alapján képzelem el a munkát. Az első szakmai jellegű: szeretnék átfogó, az utánpótláscsapatokat is érintő, egységes programot készíteni, mert szerintem nagyon fontos, hogy az utánpótlás-válogatottak hasonló felfogásban dolgozzanak, mint a felnőttek, hiszen belőlük él a nagyválogatott. A második egy mindenre kiterjedő gazdasági terv, s ebbe ugyanúgy beletartozik az utánpótláscsapatok költségvetése, mint az én fizetésem vagy a játékosok prémiuma. A harmadik pedig a közös törekvés a támogatottság elérésére, hogy a klubok, a kollégák, a női kosárlabdában szerepet vállaló szakemberek egységesek legyenek, támogassák a nemzeti együttest. Leszögezném, ezt mind a kinevezésem előtt kell papírra vetni.
A TELJES CIKKET A NEMZETI SPORT SZOMBATI SZÁMÁBAN OLVASHATJÁK!