Ismét egy Eb - újra nélkülünk

Nos, Burstein elsőként fut ki a parkettre, ami persze érthető, emlékezzünk csak Mészáros esetére, aki szintén nem százszázalékos állapotban vállalta a játékot vasárnap a csehek ellen.

Szóval finálé, a tét az Európa-bajnoki szereplés (kell-e mondani, milyen vonzó a szerb, a spanyol és a lett válogatott elleni találkozó), s fájdalom, nem indul jól az összecsapás.

Green, egy másik Maccabi-menő jár túl Gulyás eszén, ha nem megy a palánk alatt, megoldja kintről, egyre-másra dobja a középtávoli tempókat a magyar 13-asról. S ez még nem a legrosszabb! Tapiro, az izraeliek irányítója is szórja rendesen, miközben nálunk csak a két center tartja a tempót, míg például Németh, a mezőnysor legjobbja hasztalan kísérletezik távolról.

A baj nem jár egyedül, úgy tetszik, nem volt hiábavaló a sporiktól való félelmünk, egy-két alkalommal bizony érdekes ítéleteket hoz a három szürkeruhás.

A második negyedben járunk, s tucatnyi ponttal tart előbbre Izrael, amikor kapcsol a magyar válogatott. Gulyás perdül le a védőjéről, aztán a kezdő ötösből ezúttal kiszoruló Dénes hint mesés hármast, majd Báder és Mészáros talál be, és máris harmadoljuk a hátrányt.

Újra szoros a meccs, írnám, amikor Burstein emel be egy triplát, magyar szempontból borzalmasan rosszkor.

Nehezíti a tartós közeledést, hogy továbbra is gyengén céloznak a mieink, így hiába fogja meg a zónánk a riválist, a remélt fordulat elmarad.

Jön a második félidő, amely olyan szempontból nem indul rosszul, hogy Green és Watson, azaz a két center gyorsan gyűjti a személyi hibákat, főleg Gulyás semlegesítése tűnik megoldhatatlan feladatnak számukra. A túloldalon Hagag, a mezőny legkisebbje tartja versenyben csapatát, igazán kár érte, hogy a 180 centis irányítót jobban védik a kelleténél a bírók.

Átmenetileg büntetődobó-versennyé alakul át a derbi, amivel csak egy baj van, sokkal jobban céloz a rivális, mint tette azt egy nappal korábban a csehek ellen. Gulyás és Hagag közt 33 centi a különbség, a pontszerzés terén azonban egyenlők: mindketten 11 ponttal segítik az övéiket a harmadik felvonásban.

A lényeg, hogy szép lassan azért csökken a hátrányunk, egy erős finis kellene a győzelemhez. A záró etap eleje azonban sokkal inkább az izraelieké, és Tapiro, illetve Green kosaraival újra tíz egységnyi a hátrányunk. Nem késik a felelet, Mészáros, majd Dénes talál be kintről, de sajnos nem sokkal később mindkettő kipontozódik. Földöntúli energiákat mozgósítanak a mieink, és három perccel a vége előtt már csak három pont a hátrányunk.
Sikerülhet? Sajnos nem. A legfontosabb pillanatokban megremeg a kéz, kiperdül a gyűrűből a labda, Izrael pedig sokkal rutinosabb együttes annál, mintsem, hogy veszni hagyna egy ekkora lehetőséget.

A vége már csúnya, nagyon csúnya, különösen, mert ez a magyar csapat kijuthatott volna a kontinenstornára.
A jó játék hiányzott hozzá…

Mestermérleg

Elértük a célunkat, ott leszünk az Európa-bajnokságon! Azt hiszem, megérdemeltük a sikert, mert rettenetesen küzdött a csapatom.
Zvi Sherf, Izrael szövetségi kapitánya

Bár nagyon küzdött a csapat, sajnos nem játszott jól. Elég sok gyenge egyéni teljesítmény jellemzett bennünket, s bár hárompontos hátránynál felcsillant a remény, kihagytuk a helyzeteinket, majd belementünk a faultolásos játékba, az izraeliek pedig ekkor már nem hibáztak.
Meszlényi Róbert, Magyarország szövetségi kapitánya

Otthon, idegenben
Bár az újvidéki magyarság ezúttal sem képviseltette magát túl nagy számban (a hírek szerint az itteni keresethez képest meglehetősen borsos áron, ezer díná-rért, azaz több mint 3000 forintért adták a jegyeket, s a helyiek az olykor-olykor előforduló erőszak miatt nem is igen szeretik hirdetni hovatartozásukat), azért szépen zúgott a "Hajrá, magyarok!" a kis teremben. Az ezúttal is számottevő paksi tábort kecskemétiek, fehérváriak, kaposváriak és pestiek egészítették ki, így nem túlzás azt állítani: otthon volt a Meszlényi-alakulat.