A továbbjutás küszöbén áll a Szolnoki Olaj

2005.05.08. 00:30

Címkék

Roppant kosárszegény meccsnek indult a negyeddöntő legérdekesebbnek tűnő párharcának második felvonása, mert látszott, hogy a szolnokiak nagyon megszervezték védekezésüket, elöl pedig igyekeztek minél tovább járatni a labdát: többször is előfordult, hogy csak a támadóidő utolsó másodpercében dobtak rá, sikeresen.

A fehérváriak viszont sok esetben tiszta helyzetben is hibáztak, és bár Spivey szerezte a találkozó első pontjait, utána szinte végig az Olajnál volt az előny az első félidőben, hat pontnál jobban azonban nem tudott eltávolodni Pór Péter csapata.

Egyszer, a 19. percben már a második negyedben is egyenlített az Albacomp, a fordulás után viszont nemcsak utolérték, hanem Nisavics büntetőivel a 27. percben el is hagyták ellenfelüket a kék-fehérek, vagyis elmondható, ezúttal jól jöttek ki Góbiék a számukra általában oly kritikus harmadik játékrészből.

Ez azonban nem jelentette azt, hogy ne maradt volna szoros a csata: csupán egyetlen pont volt a különbség az utolsó negyed előtt, sőt az utolsó perc előtt nem sokkal már ennyi sem, aztán jött Alekszics, az Olaj ezen az estén addig betliző ásza, és hét pontjával eldöntötte a mérkőzést. A fergeteges hangulatú csata másik hőse a bravúros kosarak sorát szerző, a mezőnyből 8/12-es mutatóval tüzelő Thomas volt - nélküle nem nyert volna a Szolnok.

Jan-Michael Thomas (jobbra), a szolnokiak légiósa 23 pontot helyezett el a vendég fehérváriak gyûrûjében (Fotó: Danis Barna)

Mi történt a csapatával 47-52-es állásnál?

Farkas Sándor: - Átálltunk zónára, hogy ezzel is elbizonytalanítsuk a Szolnokot, ám rögtön kaptunk egy triplát, azonnal viszszaálltunk emberfogásra, ezekből is kaptuk a gólokat a lehető legroszszabb pillanatokban, a támadóidő lejártakor.

Sportszerűségből ötös

Sokat értekeztek a csapatok szurkolói az összecsapás előtt a két négyes poszton szereplő amerikai Stroud és Younger párharcáról. Nos, a két csokibőrű erőcsatár egymást fogta, és hatalmas vehemenciával vetette magát a küzdelembe, de sportszerűen brusztolt végig, többször is összepacsizva az óriási izgalmak közepette. A 23. percben, amikor egy lepattanóra egyszerre rástartolva, együtt szorongatva a labdát, együtt estek a földre, még össze is ölelkeztek: íme, egy jó példa, hogyan is kell értelmezni a sportbarátságot!