Nehezen megszült továbbjutás

Persze alighanem kevesen gondolták komolyan, hogy Iványiék lefeküdtek volna Zaporizzsjában a Kozacskának, de azon elvetemülteknek, akik a klubelöljáró szavai dacára sem hitték el, hogy reális vereséget szenvedtek a fekete-fehérek, tökéletes bizonyságot adott a mostani összecsapás.

Annak is főleg az első negyede, amelyben bizony "bűn roszszul" játszottak Iványiék, még akkor is, ha a negyedik percre 10-2-re elhúztak. Ritmustalanul, nyögvenyelősen támadtak, szellősen védekeztek, igaz, szerencséjükre Aljoskináék az elején elhibázták a tiszta helyzeteiket. Később viszont már nem: miután levetkőzték megilletődöttségüket, sorozatban kilenc pontot szerezve átvették a vezetést. A PVSK pedig nem tudott váltani, csak szenvedett a szemfüles vendégek állandó szorításában, mezőnyemberei ekkor egytől egyig gyenge teljesítményt nyújtottak.
Amikor a második tíz perc első szakaszában állandósult a zaporizzsjai előny, mind több ijedt arcot lehetett látni a csarnokban, és nemcsak a nézőtéren. Bár Rátgéber László mintegy demonstrálva, hogy nincs baj, nem kért időt, játékosain látszott, hogy átfut az agyukon az esetleges vereség, valamint annak minden negatív következménye, és csak nem akart megváltozni a játék képe. A roppant összeszokott csapat benyomását keltő Kozacska piócaként tapadt az Euroliga tavalyi bronzérmesére, amely csak akkor tudott kicsit elhúzni az első félidő végén, amikor Hlede megemberelte magát: a horvát hátvéd gyors egymásutánban két kosarat is dobott szép egyéni akciókból, majd bravúros labdaszerzéséből indult az a támadás, amelynek a végén ötpontosra nőtt a hazai előny.

A fehér mezesek falfehér arcára a térfélcsere után sem került több szín, miként a játékukba sem, így Károlyi triplája után - amely egyébként a mérkőzés első hárompontosa volt - visszatért a csata a korábbi kerékvágásába. A harmadik negyed felénél járva már megint mindössze két ponttal vezetett a MiZo, miközben a vendégek két, kihagyhatatlannak tűnő kosárszerzési alkalmat is elszalasztottak… De aztán végre elkezdett jól működni a hazai gépezet, és Vilipics kibrusztolt duplájával kétszámjegyűre nőtt a különbség.

És mintha csak ez hiányzott volna, az utolsó játékrész elején egy kis ideig végre a régi, remeklő PVSK-t láthatta a közönség: az első négy percben ponttalan maradt a mind pontatlanabb Zaporizzsja, míg az addig kosár nélküli Iványi ekkorra időzítette támadójátéka rendbehozatalát. A 35. percben már 18 ponttal tartott előbbre a főleg Béres vezérelte Pécs, és bár tudtuk, nem lehet baj, a következő hat pontot az ukránok szerezték, így szükség volt a higgadtságra a végjátékban is. Vagyis hozta a kötelezőt a negyeddöntőben a Bourges-zsal találkozó magyar bajnok, ám a látottak alapján nagyon nehéz szülés volt.

Ôszintén, látott reális esélyt a továbbjutásra?
Jurij Veligura:
Reménykedtem, és elégedett is vagyok csapatom játékával, hiszen három negyedig jól tartottuk magunkat. Döntő momentum volt, amikor szoros állásnál Kiricsenko két ziccert is kihagyott.


Az NSO ajánlja:

Az Euroliga eredményei, a csoportok állása

Adatbank: MiZo-Pécsi VSK