Ránézésre félelmetes. Mármint a Dinamo. A nyitó sorában három amerikai izomkolosszus, no meg Morgunov, az orosz válogatott centeróriása. Hogy nem lesz könnyű, azt eddig is tudtuk. A Svájcban szerzett főcsoportbronz "büntetéseként" a legerősebb egylettel hozta össze a sors a fehérváriakat, s hát a Moszkva nemcsak ezen a párharcon kíván túllépni, hanem benyújtotta igényét az Európa-kupa végső sikerére is.
Hazai oldalon jó hír, hogy ott lehet a keretben a kisebb-nagyobb problémákkal küszködő Younger és Bencze, nélkülük bizony lehetetlen vállalkozás volna kiharcolni a győzelmet. No, nem mintha velük ujjgyakorlat lenne. A rajt mindenesetre biztató. Úgy tetszik, az ellenfél ismeretlen mivolta az orosz sztárokat is megzavarja, legalábbis erre enged következtetni, hogy számtalan hibát követnek el a látogatók. Odaát sem klappol minden, ám Nisavics higgadtsága két hárompontost is ér, és igencsak töri magát a többi fehér mezes is. Különösen szembetűnő, hogy a védekezése is elsőrangú az Albacompnak, ami bizony nagy szó, hiszen a támadásokkal eddig sem volt különösebb gond. Szóval tartja csekély előnyét a nemzetközi porondon rég nem látott magasságokig jutó Farkas-csapat, ez dicsérendő, ha arra gondolunk, hogy ez a Region négy nappal korábban Európa legjobb klubcsapatával, a CSZKA Moszkvával játszott szoros derbit. És ekkor még nem is sejtjük, hogy a csoda csak ezután veszi kezdetét.
Pocsék büntetőzéssel vezeti fel a második felvonást az ellenfél (0/6 a mutató két perc alatt), és ez szárnyakat ad a fehérváriaknak. Bencze, a felbátorodó Spivey és Younger felel a kosarakért, és az Alba csak rohan, zakatol előre. Csaknem négy percig megállíthatatlanul. Még leírni is fantasztikus: 16-0-s periódust követően talál be először az orosz gárda, így csaknem húszegységnyi a magyar előny.
Az Albacomp amerikaija, Spivey végig energikusan kosarazott, és a legtöbb pontot szerezte a mezônyben (Fotó: Danis Barna)
Írjuk le még egyszer: 18 ponttal vezet az Európa-kupa negyeddöntőjében az Albacomp! Persze törvényszerű, hogy nem lesz végig ilyen indiszponált az ellenfél, így igazából senki sem lepődik meg azon, hogy apad az előny, de szerencsére nem annyira, hogy veszélyben lenne a magyar vezetés. Olyannyira nem, hogy a harmadik negyed elején is az Albacomp a jobb. Az euroligás Málagából érkező Kornegay találatára Spivey felel két duplával, majd a ragyogó megoldásokat bemutató, az első félidőben 22 IBM-pontig jutó Góbi növeli az előnyt. Amely így újra szakadéknyi, 17 pontot számlál (csak emlékeztetőül: a CSZKA 13-mal nyert a Region ellen). De vajon képes lesz-e a csodára az Albacomp? Ha csak Nisavicson múlna, a válasz: igen. Káprázatos, amit a jóval harminc feletti szerb karmester bemutat. Tökéletes érzékkel választ a megoldások közt; ha kell, lendületbe hoz, ha úgy adódik, behúzza a féket. És igaz ez még akkor is, ha az Albacomp előnye csökkenni kezd a záró etap elején. A számunkra kellemetlen hír jórészt Gyemeskin számlájára írható, aki büntetőivel, majd triplájával hozza közelebb a Dinamót.
De ezen az estén nem érdemes temetni az Albát! Hazai parketten ritkán látható, tökéleteshez közeli produkciót nyújtanak a fehérváriak, és Góbi, valamint a két amerikai találataival újra 16 pontosra duzzasztja előnyét a házigazda. Már csak négy perc van hátra, vagyis kézzelfogható a szenzáció. Hirtelenében minden egyes kosár felértékelődik, hiszen nagyon nem mindegy, hogy tíz, tizenöt, netán még nagyobb előnnyel utazhat el a jövő heti visszavágóra az Albacomp. Fájdalom, a slusszpoén nem a magyaroké, Buskevics triplája tízre mérsékli az orosz hátrányt, ám a győzelmet már a vajkezű lett sem veheti el a mieinktől. Az új feladat nem is lehetne más: minél tovább óvni kell a tízpontos előnyt!
Mire lehet elég a tízpontos előny? Farkas Sándor: Már a meccs előtt is azt mondtam, a továbbjutás irreális cél lenne, de természetesen Oroszországban megpróbálunk élni az előnnyel. Örülök annak, hogy az ellenfél edzője hiányolta a koncentrációt a sajátjaitól, sokat elmond, hogy húsz ponttal kaptunk tőlük kevesebbet, mint néhány napja a CSZKA Moszkva.
Miért volt többször is igen dühös a második félidőben? Nyikita Morgunov: Nagyon sokat hibáztunk, könnyű kosarakat kaptunk, miközben minden pontért rengeteget kellett dolgoznunk. Nem voltam dühös, csak teli voltam energiával, és így próbáltam felrázni a társaimat.