Csodaközelben a Debrecen

Elgondolni is rossz, milyen lett volna a csarnok klímája, ha mondjuk hat fok körül mozog a hőmérséklet. A helyieket egyébként nem hozta lázba az ULEB-kupa-találkozó, amikor nyolc órával a kezdés előtt melegíteni (jelen helyzetben szó szerint értendő!) indultak a csapatok. A lelátón több magyar szurkoló foglalt helyet, mint hazai. Az viszont már akkor feltűnt, hogy a Buducsnosztban több kiváló játékos kosárlabdázik. Remekül célzott az irányító Koljevics, aki az ULEB-kupa elmúlt szezonjában százszázalékos pontossággal értékesítette büntetőit, a 21 éves, 229 cm magas center Vranes pedig többször is hajszálpontosan talált a gyűrűbe, méghozzá a sarokból, jóval a hárompontos vonalon túlról. A találkozó kezdetére sem gyűltek össze ötszáznál többen, aki viszont eljött, az folyamatosan dohányzott, bizonyítva, hogy kevés jó ember is tud nagy füstöt csinálni. Az átható szivarszagban Lee triplájával kezdődött a mérkőzés, ám mielőtt hozzászokhattak volna a magyar játékosok a vezetés gondolatához, egy huszáros rohammal villámgyorsan fordított a Buducsznoszt, s pontosan három perc telt el, amikor 12-4-es montenegrói vezetésnél kénytelen volt időt kérni Robert Reid, hogy rendezze a sorokat. Elkeltek a jótanácsok, hiszen Vranes korlátlan úr volt a palánk alatt, Perovic pedig szorgosan gyűjtögette pontjait. A zónára való áttérés egy darabig megzavarta a vendéglátókat, két podgoricai támadást is kivédekeztek a debreceniek, a folytatásban Minics és Vukcsevics is betalált a hármas vonal túlsó oldaláról. A Vadkakasok palánk alati hatékonyságán sokat lendített a Lóránt, Wylie centerduó pályára lépése, ráadásul az amerikai fiú nemcsak a lepattanók begyűjtésében jeleskedett, hanem a pontszerzésben is: a magyar szempontból balul sikerült nyitó tíz perc végére négyegységnyit szorgoskodott össze.

A második negyed is debreceni triplával kezdődött, ám Trummer távolijára Minics is három pontot érően válaszolt. Lassacskán megnyugodtak a magyar együttes kosarasai, s ahogy megszűnt a kapkodás, elmaradtak a hibák, jelentősen csökkent a különbség. Lee és Lóránt hozta látótávolságon belülre a Debrecent, majd Szendrei és Tóth Gábor triplája után már csak két pont volt a Buducsznoszt előnye. Küzdött, hajtott, és időnként jól is játszott a magyar csapat, a hazaiak szlovén mestere, Zoran Martic (egykor Szolnokon is dolgozott) volt az idegesebb a két edző közül. A debreceni csapat pedig a parádés második felvonásnak köszönhetően a nagyszünetre mindöszsze egyetlen triplányi hátránnyal vonulhatott.

A szünet után aztán hamar eltűnt ez a minimális különbség is, beindult ugyanis az első húsz percben pont nélkül álló Bukva és Toya, s vezérletükkel fordított a magyar gárda. Sőt Szendrei zsákolása után már ötpontos volt a Debrecn előnye (55-60). Kétségbeesetten kapaszkodott a Podgorica, a vendéglátókon látszott, hogy nem erre számítottak. Nekibuzdulásuk eredményeképpen 30 perc után sikerült egyenlíteniük (69-69). Drámai üldözőversenyt hozott a záró periódus, hol a Buducsnoszt vezetett, hol a Debrecen. Az utolsó másodpercekre hárompontos előnnyel érkeztek a hazaiak, de a center Wylie elképesztő triplájával újra egyenlített a magyar együttes (89-89). Már csak három másodperc volt hátra, de sajnos ennyi idő is elég volt a mezőny egyik legjobbjának, Minicsnek, hogy megszerezze a győztes kosarat. Így, ha minimális különbséggel is, de nyert a Podgorica, elmaradt a debreceni bravúr, még mindig nincs meg a Vadkakasok első győzelme az ULEB-kupában. Ám ezúttal nagyon közel álltak a csodához…