Lehetetlen bosszúság nélkül papírra vetni: egy erősen közepes, hogy azt ne mondjuk, gyengécske alakulat ütötte el a továbbjutástól a magyar férfiválogatottat. Ukrajnáról van szó, amely "takarékprogramon" végigjátszva az Európa-bajnoki középdöntőt, sikerrel vette az utolsó akadályt, és legyőzve Magyarországot jogot szerzett magának a szerbiai kontinenstornán való szereplésre.
Ha úgy tetszik, értékesítette a meccslabdáját. A másik oldalon ez sehogysem akart összejönni, pedig nem egy, hanem egyenesen három esély is mutatkozott rá. Szörnyű deja vu: Zsoldos András gárdája kísértetiesen hasonló módon vérzett el, mint az előd, Varga Mátyás által irányított társaság.
Németh (15) megmutatta a helyes irányt, a többiek mégsem követték (Fotó: Meggyesi Bálint)
Akkor az utolsó három idegenbeli derbiből kellett volna hozni legalább egyet, ezúttal a második kör egyetlen sikere elég lett volna az Eb-szerepléshez. Az eredmény akkor is, most is lehangoló. Kudarc - triplán. A vesszőfutás dióhéjban: a "félidőben" 2-1-es győzelmi mutatóval álló csapat háromszori hosszabbítást követően kikapott Belgiumban, majd 15 pontos előnyt leadva vesztett Budapesten a németek ellen, hogy aztán a ki-ki meccsen elbukjon Ukrajnában is. "Ahogy vártuk, Németország kiemelkedett a csoportunkból, mi pedig az ukránokkal harcoltunk a továbbjutásért - mondta a Juzsnij-Odessza buszút alatt nem a jókora szegénységről árulkodó látvány miatt letört Zsoldos András, a szövetségi kapitány. - A favorittal két szoros meccset játszottunk, a belgákat és az ukránokat nagyon megvertük odahaza, a nagy baj az, hogy kikaptunk Belgiumban. Egyértelműen ott hibáztuk a legnagyobbat, az enyém a felelősség, hogy a rendes játékidőben nem tudtuk megnyerni a mérkőzést. Mert azt továbbra is fenntartom, hogy a hosszabbításban a játékvezetők vették el tőlünk a győzelmet. Szomorú vagyok, mert ezzel a csapattal ki kellett volna jutnunk az Európa-bajnokságra." Az Eb-re, amelyre 1969 óta mindössze egyszer, ’99-ben kvalifikálta magát Magyarország. "Óriási problémának érzem, hogy másfél évig nem volt válogatott - tette hozzá Zsoldos. - Ha tavaly nyáron játszottunk volna néhány meccset, akkor most talán nem veszítjük el valamennyi szoros összecsapásunkat. Ez esetben már akkor kiderült volna néhány szakmai hiba, amelyet ki tudtunk volna javítani." A szakvezetőnek igaza van, a belgák és az ukránok hazai elnáspángolása mellett négy szoros találkozót vívott a magyar csapat - és valamennyit elvesztette. Pedig az esetek többségében nem játszott rosszul - ennek tükrében még kínosabb a harmadik helyezés. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a keret idősebb játékosai - Czigler, Kálmán, Sitku, Góbi, Mészáros, vagy a két hiányzó, Dávid és Gulyás - számára talán az utolsó lehetőség lehetne (hiszen a vigaszágon, a pótselejtezőn még kijuthat az együttes) a jövő évi Eb. Pillanatnyilag egy bizonyos csupán: Zsoldos kapitány szerződése lejárt, vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a pótvizsgán is ő vezeti a társaságot. "El fogok gondolkodni a folytatáson - így a szakember. - Mérlegelnem kell, hogy van-e értelme a munkámnak, hogy tudom-e csinálni klubom, az Atomerőmű mellett. Nem tagadom, hogy csalódott vagyok, hiszen rengeteg munkát fektettünk bele a csapatépítésbe - eredmény nélkül…"